Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bélay Vilmos: A Moszkvai Állami Történeti-Levéltári Intézet tansegédletei / 313–318. o.

314 Irodalom v annak olyan részletkérdései is, amelyekkel a két könyv közül csak az intézeti tansegédlet foglalkozik, így a kéziratos, nyomtatott, technikai és kinp-foto-hangfelvétel dokumentumok megőrzésének technológiája, vagy a papírra írt dokumentum fizikai megőrzése, különös tekintettel a szöveg rávitelére szolgáló eszközök és anyagok (tinta, festék) sajátságaira. Külön alfejezet szól ezeken kívül a levéltár befogadására szolgáló épület felépítésének ós berendezésének kérdéseiről. Bizonyos tájékoztatás olvasható a levéltári iratok konzerválásának és restaurálásának módszereiről is. Ezekkel a kérdésekkel csak az intézeti tansegédlet foglalkozik, a kézikönyv nem. Az utóbbi viszont olyan kérdéscsoportokat érint, amelyekről az intézeti tansegédlet nem ad tájékoztatást, így pl. a szovjet hivatalok ügyvitele, a kino-foto-hangfelvétel archívumok, valamint a mikrofilmezés alapismeretei. Ezekről minden bizonnyal azért nem beszél az itt ismertetett tansegédlet, mert ezekkel külön előadásokon ismerkednek meg a hallgatók (a hivatali ügyvitelre és a kino-fotohangfelvétel archívumokra vonatkozóan tansegédlet is készült). A „Régi orosz nyelv" c. segédlet a következő főbb kérdésekkel foglalkozik: az orosz nyelv történeti nyelvtana, a történeti nyelvtan kapcsolatai a társadalom történetével és történeti segédtudományokkal, valamint szerepe a nyelvfejlődés belső törvényszerűségeinek feltárásában. További kérdéscsoportok a régi orosz nyelv fonetikai rendszere, grammatikai rendje és szókincse. A tansegédlet mindezeket a társadalomtörténet keretében vizsgálja, különös figyelemmel annak bemutatására, miként Jett a keleti szláv nemzetségi nyelvekből a törzsi, majd nemzetiségi nyelv fokozatain keresztül orosz nemzeti nyelv. Ismerteti az orosz nyelvtörténetnek mint tudománynak fejlődését a polihisztor M. B. Lomonoszovtól kezdve a mai szovjet nyelvtudományig. Kritika alá veti a negyvenes években nagy szerepet játszott, s mintegy tíz évvel ezelőtt elvetett Marr-féle elméletet. Megismerteti a leendő levéltárosokat az OTOSZ nyelv legrégibb emlékeivel, a keleti szláv törzsek nyelvrokonsági problémáival és az alapvető orosz szókészlet változásaival. A tansegédlet második felében'megismerkednek a hallgatók a nyelvtankönyvek szokásos tagolásában a régi orosz nyelv fonetikájával, alak- és mondattanával. „Az orosz kronológia" c. segédlet első részében az orosz kronológiának kialakulását és fejlődését vázolja. Miként vált a kezdetben a csillagászattal összefonódott időszámítási „isme" századokon át tartó fejlődós során történeti segédtudománnyá, amelynek ismeretét a feudális korszak kutatója semmiképp sem nélkülözheti. Az időszámítási rendszerek fejlődésének bemutatása a keleti szláv törzsek ősi napkultuszával kezdődik, és az 1918. évi lenini naptárreformig halad, kitérve a fejlődést befolyásoló külső hatásokra is, mint a bizánci birodalom szellemi befolyása és a római Julianus-reform. Az orosz és egyéb szláv időszámítási rendszerek ismertetésén kívül helyet kapnak a Szovjetunió nem orosz népeinek — örményeknek, grúzoknak, különféle belsőázsiai muzulmán népeknek —'• időszámítási rendszerei is, hiszen a segédlet nemcsak orosz kronológia, hanem a Szovjetunió területén keletkezett valamennyi írásos forrás időszámítását magyarázó kortani munka. A segédlet természetesen nemcsak tudományos elméleti fejtegetéseket tartalmaz, hanem gyakorlati segítséget is nyújt a régies keresztény vagy muzulmán időszámítási rendszerek szerint datált írásbeli források keltének mai keletre való átültetésére is. Módszerében és célkitűzésében hasonló az előbbihez az „Orosz metrológia" c. segédlet, amely a mértékek és pénznemek fejlődését vizsgálja. A többi segédlethez hasonlóan, először is a segédlet tárgyául szolgáló történeti disciplinának fejlődését mutatja be. Kezdetben nem mint történeti segédtudományt művelték, hanem a dolog gyakorlati oldala volt előtérben, elsőrendű cél volt a hamis mértékek leleplezése. Mint tudományt a múlt század eleje óta művelik Oroszországban. Egykorú mórtékek írásbeli összefoglalásai egyébként a XVI. század óta ismeretesek. A tudományos metrológiának művelése irígylósreméltóan sok és szép összefoglaló szakművet eredményezett. Mai szovjet művelői közt találhatjuk egyébként L. V. Cserepnyin professzort is, aki a metrológiai tankönyvön kívül paleográfiai és kronológiai tankönyvet is írt. _ . A régi oroszországi mértékrendszerek ismertetését — amelyet a többi segédlethez hasonlóan a történelmi materializmus periodizációs szakaszainak megfelelő tagolásban ad elő — mindenkor a korabeli gazdasági élet, a mezőgazdaság és kereskedelem jellemzésével vezeti be. Az egyes mértéknemek fejlődését a következő sorrendben mutatja be: hossz-, terület-, ür- végül súlymérték, továbbá pénzegység, amely a súlymértékek változásaival függ össze. Bószletesebben elemzi a Busszkaja Pravdában szereplő mértékeket és pénznemeket, amelyekből ugyanúgy mint a többi megvizsgált történelmi forrásból ismert mértékek és pénznemek elemzéséből következtetéseket von , le a társadalom akkori fejlettségi fokára. Bemutatja, miként integrálódott a kezdetben fejedelemségenként különböző sokféle mérték egységes orosz, hogy úgy mondjuk „nemzeti" mértékrendszerré. Arra is rámutat, miként nyúlt bele a központi hatalom szabályozó