Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - IRODALOM - Bélay Vilmos: A Moszkvai Állami Történeti-Levéltári Intézet tansegédletei / 313–318. o.

Irodalom 313 értve a tervezési, statisztikai, könyvelési iratokat is) irattanát: ezen iratok keletkezését,, őrzését, nyilvántartását részletesen taglalja, selejtezésükről külön szól. Külön szól a kino-foto-hangfelvételi archívumok anyagáról, ezen anyagok különleges fizikai és kémiai sajátságairól, az anyagok őrzéséről, rendezéséről, felhasználásáról. Közöl t a könyv egy rövidre fogott, de teljes archeográfiát is, hangsúlyozva a dokumentumkiadványok rendkívül jelentőségét. A szovjet archeográfia szinte a forradalom első napjaiban született meg, mikor Markin bolsevik matróz közzétette a cári és*az ideiglenes burzsoá kormány titkos diplomáciai egyezményeit. A dokumentumkiadványok teszik lehetővé, hogy a levéltárak nagymennyiségű ismeretlen történeti forrásanyagot bocsássanak rendelkezésre gyorsan és közvetlenül mindenkitől, és mindenhol elérhetően. Egyben a dokumentumpublikáció éles fegyver a burzsoá történelemhamisítók leleplezésében, a munkásosztály egységéért és a bókéért folytatott harcban. Mindez megszívlelendő és a magyar levéltárosoknak is fokozniok kell ilyen irányú tevékenységüket. Összefoglalóan: a tankönyv olyan széles alapokon tárgyalja meg a levéltárak munkáját, a levéltári feladatokat olyan tág értelemben fogja fel, ahogyan arra csak a szocialista levéltárügy képes. Ha a kapitalista levéltárügyet a szervezeti szétszórtság, s ugyanakkor szemléletileg a bizonyos mértékű be zárkózottság jellemzi, a Szovjetunió levéltárosai példát mutatnak rá, hogy kell a levéltárak kapuit feltárni, hogyan kell minden terület számára használhatóvá és felhasználhatóvá tenni a levéltári anyagot. És mivel a szocialista országok levéltári anyaga minden lehetséges forrásból táplálkozik, éppen ezért sokszorosa a kapitalista országok levéltári anyagának. Ugyanakkor ezt a hatalmas anyagot a Szovjetunióban egy súllyal ós tekintéllyel bíró központ és felügyelői hálózat segítségével, egységes elvek alapján teszik használhatóvá és használják fel a szovjet levéltárosok. Erre kell törekednünk nekünk is, magyar levéltárosoknak. . Szedő Anta \ A MOSZKVAI ÁLLAMI TÖRTÉNETI-LEVÉLTÁRI INTÉZET TANSEGÉDLETEI Valamennyi ország levéltárügyének egyik legfontosabb kérdése a jövendő levéltárosok, a szakma magasabb képesítésű szakembereinek elméleti képzése,-amely az egyes országoknak központi levéltárában, illetve levéltáraiban történő gyakorlati képzésüket általában meg szokta előzni. Ez a kérdés évek óta nálunk is központi kérdése szakmánknak. Megoldásában nagyon nagy segítséget jelent az e területen feltétlenül jóval előttünk járó országok ezirányú tapasztalatainak megismerése. A Moszkvai Állami Történeti-Levéltári Intézet (MGIAI) immár harminc éve működik. Fennállásának első negyedszázada alatt mintegy 1800 levéltárost képzett és bizonyára nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy az azóta eltelt hat esztendő adatait hozzáadva, az Intézet végzett vagy jelenleg még a diploma megszerzésén dolgozó hallgatóinak száma a 2500-at meghaladta. Hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy egy világrész méretű ország levéltárosai egységes szempontú, igen mély és szóleskörű képzést kapnak pályájuk kezdetén, azt — úgy hisszük — nem kell hangoztatni. Az Intézet első huszonöt évének történetéről az intézet igazgatójának, A. Sz. Roszlovának cikke tájékoztat bennünket, amely magyar fordításban is megjelent a Levéltári Híradó 8. évf. (1958) 1—2. számában, a 175—181. oldalon. Az alábbiakban ki szeretnők a cikket egészíteni a rendelkezésünkre álló tansegédletek tartalmi ismertetésével. Nem arra törekszünk, hogy a tansegédlet íróinak tudományos megállapításait közvetítsük a magyar olvasó felé, hanem inkább arra, hogy általában rámutassunk azokra a problémakörökre, amelyekre a leendő levéltárosok figyelmét fordítják, vagyis a legszorosabb értelemben vett tematikát igyekszünk a lehetőségek határain, belül, szűkre szabott terjedelemben ismertetni. ,,A levéltárügy elmélete és gyakorlata" c. segédlet nagyjában ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozik, mint a G. A. Belov, A. I. Loginova, K. G. Mitjajev és N. R. Prokopenko összeállításában 1957-ben megjelent „A levéltárügy elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban" című kézikönyv, amely magyar fordításban is megjelent 1960-ban a Levéltárak Országos Központja kiadásában. A kézikönyv és az Intézet tansegédlete tartalmi tekintetben nagyjában megegyezik, de van eltérés is. A levéltári munkának