Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Szilágyi Gábor: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945–1946-ban / 285–310. o.

304 Szilágyi Gábor 9. Hozzon döntést arranézve is, nem hatásköri túllpés-e az, ha az olyan alkalmazottak illetményét, kiknek a vezérigazgatóság éppen az üzemi bizottság kívánságára mondott fel, kifizetni már április óta nem engedik..., de ugyancsak nem engedik azokét sem, akiket félreállítottak... E magatartásuk következtében a kifizetetlenül maradt illetmények az időközben jött fizetésemelő rendeletek folytán már megsokszorozódtak és hatalmas összegre rúgnak. A vállalat kártérítési pörnek is ki van téve. Ki vállalja ezért a felelősséget? 10. Hatásköri túllépés-e az, ha az üzemi bizottság és a vele kapcsolatban működő üzemi bizalmiak nem engedik meg a kinevezett alkalmazottak részére a szolgálati illetményükként járó tűzifa kiosztását, melyet a vezérigazgatóság 1945. október 26-i P. 3436. számú levele értelmében egyelőre csak 1/3 mennyiségben lehetne kiadni, nem engedik meg azért, mert szerintük minden alkalmazottat, tehát a fizikai munkást is ugyanakkora tüzifamennyiségben lehet csak részesíteni. Ezzel szemben úgy a műszaki, mint az adminisztratív magánalkalmazotti kollektív szerződés kimondja, hogy a természetbeni juttatások továbbra is nyújtandók és pénzzel meg sem válthatók. (Ez vonatkozik a lakásjuttatásra is.) 11. .. .Általában nagy hibája az 55.000/1945. Ip. M. sz. rendeletnek, hogy a hatásköröket nem határozza meg szabatosan, hanem csak nagyon általánosan és pongyolán. Pl. a 6. §. felsorolja ugyan, hogy az üzemi bizottság tevékenysége mely területekre és kérdésekre terjed ki, de nem mondja meg, vajon ez a tevékenység rendelkező-e vagy javaslattevő. Ennek következtében az üzemi bizottság természetszerűleg az intézkedő tevékenységet igyekszik gyakorolni. Mindenki rendelkezik, mindenki igazgató akar lenni, az intézkedések felelős gazdáját azonban a legtöbbször utólag felkutatni már nem lehet, és „a sok bába közt elvész a gyerek". Nagyon üdvös lenne tehát a rendeletet szabatósabbra javíttatni! Tisztában vagyunk azzal, hogy a fentiekben elvi döntésre előterjesztett visszásságok a forradalmi időkkel együtt járó kezdeti jelenségek, melyek magukat később kiforrván megtisztulnak. De éppen azért kérünk sürgős döntést a felsoroltakra, mert meggyőződésünk, hogy ezek tisztázásával nemcsak azokat az akadályokat hárítjuk el, melyek a mi üzemeink helyreállításának, újjáépítésének útjában állanak és naponként igen sok energiát kötnek le és időt rabolnak el feleslegesen a szélmalomharc-szerű tárgyalásokkal, magyarázkodásokkal, a mindenben reakciót feltételező bizalmatlanság eloszlatásával, hanem országos viszonylatban is előmozdítjuk az említett tisztulási folyamat meggyorsítását. Csak az a fő, hogy ne csak döntés maradjon a döntés, hanem végre is hajtassék! Eddig ugyanis még nem lehetett az olyan rendelkezéseknek érvényt szerezni, melyek az üzemi bizottság és a bizalmiak nemtetszésével találkoztak, ami inkább látszik diktatúrának, mint alkotmányosan szabályozott demokráciának. Kiváló tisztelettel: (Eredeti) mb. Papy. KOL., RMSV. Rt., Vez. ig. lev., 1945—46., 279. dosszié. lg. 901. Bizalmas. 21. 1945. november 26—27. Az ózdi lakáselosztó bizottság jelentése működéséről és a bevezetendő új lakáselosztási szabályzatról. Tisztelettel jelentjük, hogy a lakáselosztó bizottság folyó hó 13-án megtartott ülésén a következő határozatot hozta: „A bizottság továbbiakban határozatilag egyhangúan kimondja, hogy a lakáselosztó bizottság minden tagja lemond megbízatásáról és a bizottság további működését megszűntnek tekinti..." A bizottság legutolsó elnöke Luczák Géza szakszervezeti elnök volt. A bizottság működése azért vált lehetetlenné, mert nem tartotta be azokat az irányelveket, melyeket neki a megalakuláskor kitűztünk. A bizottság munkaadói tagjai (Árva, Szalay, Hercsik) már előzőleg visszaadták megbízatásukat, mert nem voltak hajlandók dolgozni azon feltételek mellett, melyet a bizottság legutolsó elnöke kívánt. Mielőtt még az új lakáselosztó bizottságot megalakítjuk, szükségesnek látjuk lefektetni azokat az új elveket, melyek alapján a bizottságnak a lakáselosztás mérlegelésénél dolgoznia szükséges. Mindenek előtt az igény jogosultság megállapításához szükséges pontozási rendszert kell újólag lefektetni, mert az eddigi megoldás nem mutatkozott megfelelőnek.