Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Szilágyi Gábor: Iratok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945–1946-ban / 285–310. o.

Iratok a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű üzemi bizottságainak történetéhez 1945—1946-ban 305 Eddig az úgynevezett Dunst-féle pontozási rendszer állott rendelkezésünkre, amelyet pár időszerűtlenné vált tétele elhagyásával munkánkban alapul is vettünk. Véleményünk szerint azonban e pontozási rendszer már kezdetben sem volt teljes, bár hasonlíthatatlan fejlődést jelentett az eddigi lakáskiosztási renddel szemben. Egyik hibája az volt, hogy a munkavállalók közül csupán a felvigyázóig tartalmazott rendelkezéseket, s a magasabb kategóriákra e rendelkezések alkalmazhatók nem voltak, másik hibája pedig az volt, hogy nem értékelte eléggé a munkahelyi különbségeket. Az elmúlt rendszerben egyik hiba sem volt .különösen feltűnő, mert a tisztviselői lakáskérdésekben a nt. Címnek, alacsonyabb kategóriákban pedig nekünk állott módunkban a pontozásban ki nem fejezett termelési szempontokat is figyelembe venni. Azonban ez a mai helyzetben, egy nagyobb bizottság munkájában nem mindig vihető keresztül, s a különböző szemszögekből és szempontokból »tárgyalt és bírált lakáskérdésekben nagyon sokszor, mondhatjuk legtöbbször a termelési érdekek kerültek az utolsó helyre. A csatolt tervezetben a termelési szempontot mint a kiépítem kívánt közösségi élet első és legfontosabb szempontját igyekszünk figyelembe venni. Véleményünk szerint ugyanis Ózdon nem azért létesített a vállalat lakótelepeket, hogy a lakásokban más szempontok figyelmen kívül hagyásával mentől több embert helyezhessen el, a cél minden kétséget kizárólag az volt, hogy a termelés nyugodt menetének biztosítása érdekében a gyár szellemi vezetőinek — vezérkarának — és a szellemi és fizikai munkások közül azoknak, akik a termelés gerincét képezik nyújtson fedelet. Tervezetünkben ezért külön választottuk a lakás jogosultság megállapítása szempontjából az úgynevezett vezérkart a többi munkavállalótól. Véleményünk szerint ehhez a vezérkarhoz tartozók lakásigényét semmi körülmérfyek között nem lehet a most elsőrendű szempontként kezelt szolgálati időhöz kötni, mert ilyen merev kötöttség mellett a vállalat vezetésének nem lenne módjában a legfontosabb pozíciókba bármely időpontban a legmegfelelőbb embereket állítani. A többi munkavállaló munkahelyi értékelésének megállapításánál is ugyanez a szempont vezetett akkor, amikor az alacsonyabb és magasabbrendű munkahelyek között az eddiginél jóval nagyobb pontkülönbségek megállapítását és az egyéni minősítés visszaállítását és magas pontszámmal való értékelését javasoljuk. Tapasztalatunk ugyanis az, hogy a munkahelyi értékelés alacsony pontkülönbségei és a minősítési értékelés eltörlése odavezettek, hogy a lakás odaítélésénél döntő szemponttá vált a szolgálati idő és a nagy család. Bármennyire kívánatos is csupán emberi szempontokból nézve az, hogy a szolgálati idő és a nagy család létszáma döntő súllyal esnék latba a lakások kiosztásánál, mégis az ózdi munkaközösség érdeke nem az, hogy alacsony munkaértékű,-.de hosszú szolgálati idejű és nagycsaládú munkások a lakáskiadásoknál a magas termelő értékű egyedeket megelőzzék. Ez nagyon könnyen odavezethetne, hogy a gyári lakások megtelnének napszámosokkal, ugyanakkor pedig a szakmunkások, tűzimunkások és a szellemi munkások lakás hiányában kényszerítve lennének az Ózdról való elvándorlásra. Ez pedig a termelés lebénulásához vezetne, ami semmiesetre sem lehet közösségi érdek. Azonos vagy közelálló kategóriákban azonban ezután is a szolgálati idő és a család létszáma lenne a döntő faktor. A lakásügyek nyugodt mederbe való terelését úgy képzeljük el gyakorlatilag megoldani, hogy á megalakítandó lakásbizottság egy előre elkészített utasítással munkája végzésére előre kijelölt irányt kapjon, elvi kérdésekben ne legyen módja vitákat folytatni, hanem a már előre lefektetett utasítás alapján a részletmunkát végezze. A megadandó utasítás megszövegezésére elképzelésünk szerint a mellékelt tervezet szolgálna alapul, amelyet elsősorban a munkaadó, tehát a nt. Cím kell, hogy áttanulmányozzon, egységes munkaadói álláspont kialakítása céljából. Ez álláspont kialakítása után a pártok, szakszervezet és az üzemi bizottság képviselőivel újra áttárgyalandó lenne a kérdés és az így kialakult végleges közös állásfoglalás lenne a lakásbizottság minden körülmények között betartandó, mindenki számára kötelező utasítás. [!] Tisztelettel kérjük javaslatunkat átvizsgálni és megfelelőség esetén a további munkára engedélyt adni. , Kiváló tisztelettel: mb. [Mellékletként csatolva 2 db tervezet a lakásbizottságnak adandó működési utasításról.] ( Fogalmazvány) KGL., RMSV. Rt., Lakáséiosztó bizottság, munkások lakásügye, 1945—46. 385. cs. 20 Levéltári Közlemények XXXI.