Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - FORRÁSKÖZLÉS - Kővágó László: Iratok a felszabadulást követő hónapok szövetkezeti mozgalmának történetéhez / 263–284. o.

266 Kővágó László gos Szövetkezeti Tanács jóváhagyásával — az új, népi szövetkezetek ellen, a Hangya szövetkezeti hálózat visszaállításáért folytatott tevékenysége mind erőteljesebbé válik. Az Országos Szövetkezeti Tanács további működésére, valamint a később alakult és újjáalakult szövetkezeti központok tevékenységére nem tértink ki. Témánk időhatára a felszabadulást követő hónapokra korlátozódik, s ezt az időhatárt bizonyos mértékig csak a kiszombori Munkás Szövetkezet esetében léptük túl, mert annak példája az új népi szövetkezetnek — a Földművesszövetkezetek hálózatába kapcsolódva — szooialista típusú szövetkezetté való egyenes fejlődését mutatja. Nem térünk ki a szövetkezeti központok tevékenységének ismertetésére azért sem, mert feladatunknak nem ezt tartjuk, hanem éppen ellenkezőleg: hogy a dolgozó tömegek szövetkezetépít Ő tevékenységére hívjuk fel a figyelmet. * A közölt iratok ismeretében szeretnénk rámutatni néhány következtetésre, amelyeket esetleg a népi demokráciánk történetével, illetőleg népi demokráciánk szövetkezeti mozgalmával foglalkozó kutatók hasznosíthatnak. Ezek az iratok azt mutatják, hogy 1945-ben, közvetlenül a felszabadulás után, minden központi irányítás nélkül, sőt gyakran a központi irányítással szembekerülve, rendkívül eleven szövetkezeti mozgalom bontakozott ki a vidéken. Hogy általában vidékről, s nem egyes vidékekről beszélünk, annak oka egyrészt az, hogy a dokumentumok tanúsága szerint ez a mozgalom a Hajdú megyei Nyírábránytól és a Békés megyei Battonyától, a Győr megyei Markotabödögéig és a Vas megyei Körmendig, s a Szabolcs— Szatmár megyei Rakamaztól és a Komárom megyei Almásfüzitőtől a Csongrád megyei Kiszomborig és a Bács megyei Kalocsáig behálózta az egész országot. Oka másrészt az, hogy csak a hivatkozott dokumentumok közel ötszáz esetről beszélnek, amikor a Hangya szövetkezetet felszámolták, vagy fel akarták számolni és új szövetkezetet alakítottak. Az iratok, ha nem is minden esetben, elég világosan mutatják a kibontakozott mozgalom osztályjellegét. Utalunk itt a gyáli, furtai, cibakházai iratokra, amelyekből - látható, hogy az új szövetkezetek alakítói a dolgozó parasztság köréből kerültek ki, de utalhatunk az új szövetkezetek nevére is: Népszövetkezet, Szabadság Szövetkezet, Szakszervezeti Szövetkezet, Munkás Szövetkezet, Általános Munkás Szövetkezet, Földmunkás Szakszervezet Szövetkezete. Ezek a leggyakrabban előforduló új szövetkezet-nevek. Végleges értékelés természetesen csak a helyi osztályviszonyok alapos megvizsgálása alapján lesz lehetséges. Az iratok azt mutatják, hogy a népi szövetkezeti mozgalom igen gyakran összeütközésbe került a központi szövetkezeti politikával, amelynek megvalósítója a tárgyalt időszakban az Országos Szövetkezeti Tanács volt. Kétségtelen, hogy az egyes pártok szövetkezeti politikája a felszabadulás utáni hónapokban még nem kristályosodott ki teljesen, s ezért, valamint az osztály és párterőviszonyok alakulása következtében kezdeti ingadozások figyelhetők meg a kormány szövetkezeti politikájában. Ezzel szemben a dolgozók törekvése igen sok helyen határozottan és következetesen nyilvánult meg, amikor a tőkés Hangya álszövetkezet felszámolását és új népi szövetkezet megalakítását tűzték ki célul. Jellemző, hogy ezt a célkitűzésüket gyakran még a kormányintézkedésekkel szemben is igyekeztek megvalósítani, valamint az is, hogy az egyes pártok helyi szervezetei külön-külön vagy pedig egységesen is mint Nemzeti Bizottság, szembeszálltak az OSzT által képviselt azzal a központi elgondolással, hogy a volt tőkés álszövetkezeti központot egész hálózatával együtt érintetlenül továbbra is fenntartsák. A népi szövetkezeti mozgalom országszerte megnyilvánuló Hangya-ellenes éle arra utal, hogy az új szövetkezetek alakítása a dolgozók, elsősorban a dolgozó parasztság, tőke•ellenes szervezkedésének, egyes helyeken pedig a kormány tőkeellenes intézkedéseivel