Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái / 160–174. o.
170 Bakács István is önálló gyűjteményként kell kezelni. 18 Ilyen esetekben azonban elengedhetetlen követelmény a gyűjteményben levő fondrészek feltárása. 19 A családi levéltáraknak fondokra való felbontásánál természetszerűleg felmerül az a kérdés, ami a rendezésnél is megoldandó volt, hogy milyen terjedelmű iratanyagot érdemes fondokra bontanunk. Nyilvánvaló, hogy azt az iratanyagot, amelyet érdemes tárgyi csoportokra bontani — amelyeknél tehát nem elégedhetünk meg az egyszerű óvrendezóssel — fondokra is kell bontanunk. A kérdésnek ilyetén való megoldását megnehezíti a német levéltári gyakorlat. 1924 óta ugyanis az állami levéltárakba kerülő személyi levéltárakat csak akkor tartják egyenkint nyilván, ha a bennük levő iratanyag a fondkópző személyére, életére vonatkozó jelentős adatokat tartalmaz. 20 Márpedig egy-egy — főként a XVI—XVII. században élt — családtag levéltára hazai gyakorlatunkban nem egyszer csak pár — s az illető személyre éppenséggel nem jellemző ós döntő jelentőségű — iratból áll. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezeknek a korai századokban ólt családtagoknak annakidején a jelenleginél lényegesen több irat volt személyi levéltárukban, ám ezek zömükben az Ősöktől örökölt s az utódokra átszármaztatott iratok voltak, amelyek a családi rendezések idején a lajstromozott iratok közé soroltattak, vagy éppen mi osztjuk be ezeket a birtoklásból keletkezett fondok iratai közé. Ezért kell a személyi fondokat, — egyes, kivételes esetektől eltekintve, amelyekre még kitérünk — s következetesképpen a birtokjogi fondokat is — iratmennyiségre való tekintet nélkül kialakítanunk. Az előbb elmondottak minden kétséget kizáróan mutatják, hogy a családi levéltár szerves képződmény, amelynek keretein belül önálló fondoknak tekintendők mindazok az iratok, amelyek vagy egy családtag tevékenységével kapcsolatban, vagy egy birtok (uradalom) tulajdonjoga következményeképpen, vagy pedig valamely birtokigazgatási szerv működése során jöttek létre. Az egyes családtagok fondjait azután a leszármazás, az egyes birtokokét pedig az egyazon, vagy beházasodás, tulaj donjogátruházás révén különböző családtagok által nemzedékeken keresztül történő közös birtoklás ténye fűzi egymáshoz. Semmiesetre sem tekinthető tehát a családi levéltár egyetlen fondnak, s nem fogható fel a családi levéltár az egyes családtagok, birtokok és birtokigazgatási szervek iratainak gyűjteményeként, mert az összetevők szerves keletkezése ekként nem jutna kifejezésre. Nem helyes abból a szempontból sem a családot egyetlen fondkópzőnek tekinteni, mivel az egyes családtagok iratai — ha egymástól elkülönítve őriztetnek — különálló fondok. Ha nem tekintjük — mert nem tekinthetjük — a családi levéltár iratait ,,halmaz"-nak, s a tárgyi csoportosítással oly rendet törekszünk kialakítani, amely az iratok genetikáját próbálja visszatükrözni, s amikor az egyes családtagok iratait egymástól elkülönítjük: szükségképpi a nem személyi jellegű iratoknál is a 18 így pl. a Batthyány család körmendi levéltárában az irodalomból közismert Acta antiqua, Majorátus, Senioratus, Miscellanea, Memorabilia iratsorozatok együttesen alkotják a „törzslevéltárat", amelynek fondokra bontása, ül. e fondok kiegészítése már azért sem lehetséges, mert egyazon birtokkal kapcsolatban keletkezett iratok esetlegesen mind az öt iratsorozatban előfordulnak, vagyis egységes fondok kialakítása esetén mind az öt iratsorozatot „robbantani" kellene. így tehát célszerűbb a „törzslevéltárat" mint gyűjtemények gyűjteményét felfogni. 19 Valójában a családi levéltárak repertóriumaihoz csatolt helységnévmutatók továbbfejlesztésével és családtag mutatóval való kiegészítéssel érhető ez el. 20 Mommsen, Wolf gang : Die schriftlichen Nachlässe in den zentralen deutschen und preußischen Archiven. Koblenz 1955. X — XI. 1.
