Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái / 160–174. o.

A családi levéltárak szerkezeti problémái 171 prőveniencia elvének következetes végrehajtása. Ez természetszerűleg megköveteli, hogy a tárgyi csoportokat fondókba tömörítsük. Ennek alapján megállapítható, hogy említett tanulmányunkban, valamint a gyakorlatban kialakított rendezési sémánk helyesbítésre szorul, mert míg a személyi fondokat maradéktalanul, a birtokigazgatás fondját túlnyomó részében kialakítottuk, a birtok-íbndokat nem: ugyanis a jogbiztosító, az igazgatási és a számadásariyagot háromfelé szakítottuk. Egyazon birtok tulajdonjoga következményeképpen keletkezett iratok három főcsoport egyes alcsoportjaiban ismételten szétaprózódtak. A tárgyi tagolódást vettük első szempontnak a kutatás szempontjait is jobban szolgáló genetikus helyett. Éppen ezért az egyazon birtokkal kapcsolatban keletkezett, különböző tárgyi alcsoportokba sorolt jogbiztosító, peres iratokat, összeírásokat, felméréseket, határmegállapításokat, az ún. községi iratokat, bérleti szerződéseket, kegyúri-, iskola-ügyeket, az erdészettel, halászattal, vámmal, malommal, korcsmával, mészárszékkel összefüggő iratokat a megfelelő számadásokkal együtt egy-egy birtok (uradalom) fondjába kell csoportosítani. Viszont a birtokigazgatás fondjába kell sorolnunk a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, a szőlő- és borgazdasággal és a gazdasági üzemekkel kapcsolatos iratokat. A kettéválasztás alapja, hogy a birtokjogok fondjaiba tartoznak mindazok az iratok, amelyek a birtoklás tényéből származnak, a birtokigazgatás fondjába pedig a földesúri majorsági termeléssel összefüggőek. így ;pl. az erdészeti-, a vám-, a templom-számadás, a földesúrnak adományozott erdő-, vám-, kegyúri jog' következményeképpen keletkezett s került a levéltárba, viszont az ispánságok elszámolásai, eszközleltárai, a szeszfőzők számadásai a család egymást követő tagjai által létesített és irányított majorságok, üzemek működésének eredményeképpen keletkeztek. A család egyetemét illető iratok — amennyiben vagy a család által végrehajtott rendezés az ilyen jellegű iratokra nem terjedt ki, vagy pedig a lajstromozott iratok gyűjteményében kiegészítésképpen nem helyezhetők el — mindazok az iratok, amelyek jogérvénye nem egy személyre, hanem a nemzedékek egymásutánjára, de legalábbis több leszármazóra terjed ki. Ezeket az iratokat — miként az egyes birtokokkal kapcsolatos iratokat — a családtagok egymásra örökítették, s nyilvánvalóan folyamatosan gyarapították, s így külön fondnak tekintendők. Ide soroljuk a családi vagyonnal kapcsolatos, ill. a hitbizományi iratokat (alapítványi ügyeket, háborús károk összeírásait, vagyonleltárakat, családi oszjtályleveleket), családtörténeti kéziratokat (genealógiákat), családülési jegyzőkönyveket, iratjegyzékeket. Ez utóbbiakat azonban a nagybirtokos családok levéltáraiban — minthogy a nagybirtokos családok bebizonyíthatólag a XVIII. századtól kezdve önálló iratkezeléssel rendelkező levéltárosokat alkalmaztak — a külön kialakult levéltár-fondban helyezzük el. Nincs olyan levéltár, amelyben minden egyes iratot valamely meghatározott tárgyi csoportban el lehetne helyezni, illetőleg amelynek létrehozóját (fondképzőjét) kétségtelenül meg lehet állapítani, vagy ha ez megállapítható is, e fond kialakítása a levéltárat túlságosan apró részekre bontaná, s a fondhoz tartozó iratok mennyisége és jellege nem is követeli meg a fond önálló nyilvántartását. Ezekből az iratokból gyűjteményt alakítunk,

21 amely többször emlí21 A gyűjtemények kialakítására nézve vö. Knyazev (i. ni. 13. 1.). Szerinte gyűjteménybe egyesítjük a különböző fondképzők anyagát, amelyek valamely szubjektív ismérv alapján tartoznak össze. Ember (i. m. 31. 1.) meghatározása szerint a gyűjtemény a meg-