Levéltári Közlemények, 31. (1960)
Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Jenei Károly: A pénzintézeti üzemi bizottságok működése 1945–1948-ban / 121–137. o.
132 Jenéi Károly delmi Bank üzemi bizottságának kérésére azt is tisztázta, hogy az üzemi bizottságokat milyen ülésekre kell meghívni. A döntés szerint az üzemi bizottságok képviselőinek minden olyan ülésen és értekezleten — beleértve az igazgatósági, végrehajtóbizottsági üléseket, postakonferenciákat, ügyvezetői értekezleteket és osztályvezetői megbeszéléseket — joguk van résztvenni, melyek a bank irányítása szempontjából jelentőséggel bírnak. 59 A bankok vezetői egyes kérdésekben engedtek, nem ellenezték az iratokba és a postába való betekintést, tudomásul vették azt is, hogy az üzemi bizottságok az érdekköri vállalatoknál újonnan megválasztott igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok politikai megbízhatóságát megvizsgálják. 60 Sok kérdésben azonban a tőkések ellenálltak, és az üzemi bizottságok kénytelenek voltak isme-, telten a döntőbizottsághoz fordulni. A legfőbb vitás kérdések a következők voltak: a vezető állás fogalmának megliatarozása, fúzióknál az üzemi bizottság előzetes hozzájárulása, rangos alkalmazottak illetményeinek, előléptetésének, vállalathoz való delegálásának és külföldi kiküldetésének az ügye. 61 A bankok érdekeit képviselő TÉBE megkísérelte a vitás kérdések eldöntésének a megakadályozását oly módon, hogy kétségbe vonta az Országos Kereskedelmi Üzemi Döntőbizottság ilyen irányú illetékességét és korábbi határozatainak jogszerűségét. A TÉBE erőfeszítései azonban nem jártak eredménnyel, a tőkés érdekképviseletek a döntőbizottságban kisebbségben maradtak. A bankok ennek következtében kénytelenek voltak a döntőbizottság határozatait tudomásul venni. A bankok spekulációs üzleteinek az infláció felszámolása és az új forintvaluta bevezetése véget vetett. A stabilizáció a gazdasági életben úi helyzetet teremtett, és ebben a bankok szerepének is szükségszerűen meg kellett változnia. Az infláció alatt a bankok állami hitelekkel dolgoztak, de uzsorakamatokat szedtek, és ezzel nagymórtékben drágították a termelést. A stabilizáció után a Magyar Nemzeti Bank a forint értékének védelme miatt a bankok visszleszámítolási hiteleit korlátozta. A pénzszűke és a takarékbetóti üzletág elhanyagolása azután a bankok egy részénél válságot idézett elő. A nagybankokon jól jövedelmező iparvállalataik segítettek, sőt új vállalatokat is tudtak szerezni. A Magyar Általános Hitelbank például megvásárolta az újpesti Furnír és Lemezművek részvény többségét. 62 A Kereskedelmi Bank Esztergom városától nagyobb ingatlant szerzett ipartelepek létesítésére. 63 Ugyanakkor az sem okozott válságot üzletvitelében, hogy a felszabadulás után alapított írógépgyára teljes alaptőkéjét elvesztette. 64 Egészen más volt a helyzete á MagyarOlasz Banknak, mely iparvállalatok nélkül érkezett el az inflációs időkig. A Magyar-Olasz Bank régi vezetősége a beolvadt Magyar Agrár-és Járadékbank érdekeltségeiért kapott valutát és devizát egy svájci részvénytársaságba kicsempészte, honnan azután az egész vagyonérték csalárd módon a milánói Banca Commerciale Italiana tulajdonába került. A bank a felszabadulás után súlyos helyzetbe került, ami a stabilizáció után annyira rosszabbodott, hogy 58 KGL, Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank iratai, 161. cs. 60 KGL, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank iratai, 68. cs, 1946. március 14-i ügyve zetőségi ülés jegyzőkönyve. 61 KGL, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank iratai, Titkársági okmánytár 12 694.sz. 62 Pesti Tőzsde,. 1947. február 20. 63 Uo. 1946. október 3. e * KGL, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank iratai, Titkársági okmánytár 12 694. sz.
