Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Jenei Károly: A pénzintézeti üzemi bizottságok működése 1945–1948-ban / 121–137. o.

124 Jenéi Káro'y rokat okozó fasisztáktól megtisztítsák. Ezért jegyzékekbe foglalták azoknak a vezető és beosztott tisztviselőknek, valamint hivatalsegédeknek a nevét, akiket múltbeli magatartásuk miatt, az igazolási eljárás lefolytatásáig a bankok épületeiből kitiltottak. Az üzemi bizottságok elsősorban a bankok volt nyilas vezetőit és azokat a főtisztviselőket távolították el, akik a bankok pénzkészletének túlnyomó részét nyugatmagyarországi pénzintézetekhez csempésztették át, vagy akiknek döntő szerepük volt abban, hogy az érdekköri ipari vállalatok a német termelés szolgálatába álltak.

14 Az üzemi bizottságok határozott magatartása és a bankok demokratikus szellemű átalakítása a bankvezetés ellenállását váltotta ki. A tőkés vezetés az üzemi bizottságok állásfoglalásában hatásköri túllépést látott, s igyekezett annak hatását tompítani. Jellemző példaként említhető erre a szemléletre és törekvésre a Kereskedelmi Bank igazgatóságár nak a magatartása. A bank 1945. március 2-i,, háromtagú igazgatósági ülésének" súlyos gondot okozott az üzemi bizottság által eltanácsoltak ügye, melyben csak hosszas tárgyalás és vita után tudott dönteni. Az igazgatóságot kínosan érintette az üzemi bizottságnak az az ultimátumszerű követelése, hogy a bankvezetés a kitiltásokat és felfüggesztéseket szentesítse, s a vonatkozó névjegyzékeketa hirdetőtáblákon helyeztesse el, különben az üzemi bizottság „saját maga fog annak érvényt szerezni". Az igazgatóság, egyéb választási lehetőség hiányában, „beható tárgyalás után" az üzemi bizottság kívánságát érdemileg teltesítette.

15 A névjegyzékek kifüggesztéséhez azonban „bankérdekből, a felesleges feltűnés elkerülése végett", nem járult hozzá. Megengedte azonban, hogy a névjegyzékeket a portás őrizze, akinél azokba minden alkalmazott betekinthetett.« A fasiszta vezetők és alkalmazottak eltávolítása azonban a bankok demokratikus szellemű átalakítása felé csak első lépés volt, melyet valamennyi alkalmazott igazolási eljárás alá vonása követett. Az igazolásokat nem az üzemi bizottságok végezték, de a vezető bankokhoz a budapesti Nemzeti Bizottság által kiküldött igazoló bizottságok munkáját a legmesszebbmenő módon igyekeztek elősegíteni és támogatni. Az igazolóbizottságok működése nem volt hibamentes. A nagyobb hibák mégsem az alkalmazottak, hanem a tőkés igazgatóságok tagjainak az igazolásánál történtek. Az igazoló bizottságok erélytelen állásfoglalása miatt a nagybankok igazgatóságaiban, a pénzintézetek államosításáig bárók, grófok, gyárigazgatók, ügyvédek és „régi közéleti férfiak", nyugalmazott katonatisztek, miniszterek, államtitkárok és miniszteri tanácsosok jelentős számban megmaradtak és tevékenykedtek.

17 A bankok munkájának megindítása ós szervezetük részleges megtisztítása előfeltétele volt az üzemi bizottságok rendszeres s eredményes működésének. Az üzemi bizottságok tevékenységének első megnyilvánulásai elsősorban az adott helyzet szükségszerűségéből eredtek. Az üzemi bizottságok rendszeres munkája csak akkor indult meg, mikor az ideiglenes nemzeti kormánynak az üzemi bizottságokra vonatkozó rendelete ismertté vált. Az 50.100/1945. Ip. M. sz. rendelet valójában a meglevő állapotot, a gyárakban már megvalósult munkásellenőrzést legalizálta. Az üzemi bizottságok forradalmi helyzetben születtek meg, alkotmányuk pedig a munkásoknak a Magyar Kommunista 14 Uo. 1945. június 15. 15 KGrL., Pesti Magyar Kereskedelmi Bank iratai, 68. cs., 1945. március 2-i igazgatósági ülés. 16 Uo. 1945. április 17-i igazgatósági ülés. 17 KGL, Vezető bankok 1944—1946. évi igazgatósági jelentései.