Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után / 87–120. o.

Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után 109 Az üvegiparban 1945. július 30-án kötötte meg a kollektív szerződést a Magyar Üveggyárosok Országos Egyesülete, a Szakszervezeti Tanács és a Magyar Üvegipari Munkások Szabad Szakszervezete.

126 A munkások érdekvédelmét szívügyüknek tekintő üzemi bizottságok szerepe ezzel nem szűnt meg. A Weiss Manfréd Acél és Fémművei Rt. üzemi bizottsága pl. ajánlotta, hogy a kollektív bérrendszert egészítsék- ki prémiumrendszerrel.

127 Időközben, 1945. június 5-én megjelent az 55 000/1945. Ip. M. számú rendelet, mely eltüntette a megelőzőnek sok ideiglenes vonását. Az üzemi bizottságok jogait kibővítette. Szükség volt a jogok kiszélesítésére, mert az első rendelet nem vette eléggé figyelembe az ország fővárosának viszonyait. Itt sok olyan üzem volt, ahol 20—50 munkás dolgozott, s a régi előírások szerint ilyen helyeken esak bizalmi volt választható. Ezzel szemben az új rendelet 1. §. 1. bekezdése lehetővé tette, hogy 20—150 munkavállalóig három rendes és három póttagot lehessen választani. A másik lényeges módosítás, hogy az üzemi bizottság választása elleni panaszt nem a telep szerint illetékes iparhatósághoz kellett benyújtani, hanem a Szakszervezeti Tanácshoz. A 6. §. 2. bekezdése módott adott a 200 munkavállalónál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató üzemek bizottságainak is arra, hogy szükség esetén az üzleti könyvekbe betekinthessenek, illetve könyvszakértő által megvizsgáltathassák azokat. Az új rendelet kimondja még, hogy a vállalat vezetője köteles minden iratot, amely az üzem számára a szokásos üzletmeneten túlmenő kötelezettséget tartalmaz, az üzemi bizottság által láttamoztatni. A rendeletnek ez a részé lényegesen kiterjeszti az üzemi bizottságok eddigi jogkörét. Az új rendelet szabályozta a bizottsági tagoknak a termelő munkában való résztvételót. Végül az Országos Üzemi Döntőbizottság létrehívásával fellebbezési fórumot létesített a munkaadók és munkavállalók közti viták eldöntése céljából.

128 4. Az üzemi bizottságok a munkásság élelmiszerellátásáért Az 1945—46-os években a budapesti lakosság számára általában, a nagyipari munkások esetében pedig különösen is az élelmiszerek beszerzése jelentette a legnagyobb problémát. Az első hónapok politikai és gazdasági harcában az ipari termelés megindítása s az abban résztvevők élelmiszerekkel való ellátása mindenütt párhuzamosan jelentkezett. A Magyar Kommunista Párt egy korabeli plakátja helyesen mérte fel a legsürgősebb feladatokat: „Vasmunkások!. . . Felétek tekint a paraszt, hogy legyen mivel aratnia és csépelnie, a vasutas, hogy roboghassanak a mozdonyok és a szerelvények onthassák az élelmet és a nyersanyagokat. Vasmunkások! Erőtöket megfeszítve termeljetek! Hősies munkátok nyomán megindul az ország testében a vér, szerszámhoz jut a paraszt, élelmet kap a munkás."

129 126 KGL., Gyáriparosok Országos Szövetsége fondja, 560/a, Üveggyári munkások kollektív szerződése. 1945—1948. 127 Fogaskerék, 1945. júl. 21. 188 Magyar Közlöny, 1945. jún. 5., 43. sz. 129

Pándi Ilona i. m., 13. 1. .