Levéltári Közlemények, 31. (1960)

Levéltári Közlemények, 31. (1960) - Sárközi Zoltán: Az üzemi bizottságok szerepe az ipari termelés megindításában a felszabadulás után / 87–120. o.

110 Sárkőzi Zoltán Az üzemekben, a gyárakban és más helyeken dolgozók élete különösen azért volt nehéz, mert becsületesen helytállva a munka frontján, batyuzással, csereberével nem segíthettek kétségbeejtő helyzetükön. Már az eddigiek során is láttuk egy-két példán, hogy az újjáépítés kezdeti szakaszában a munkások sokszor dolgoztak fizetés és élelmezés nélkül, s ez nem is volt ritka jelenség. A győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt. munkásai is fizetés nélkül,^ éhezve dolgoztak, hogy segítsék a Vörös Hadsereg harcát.

130 A Haidekker Sándor Rt. munkásai még 1945. március 22-én sem kaptak fizetést.

131 A postai alkalmazottak élelmezési nehézségeiről szóló egyik jelentésben pedig a következőket olvashatjuk: ,,A személyzet jelentékeny részének vagy egyáltalában semmi, vagy pedig csak néhány napra elégséges élelmiszerkészlete van. A családtagok ellátása miatt fokozódó aggodalom zavaró jelenség. . ."

132 Az ostrom utáni körülmények között a legtöbb budapesti gyár ós üzem teljesen öntevékeny módon igyekezett alkalmazottainak élelmezését biztosítani. E tekintetben a legváltozatosabb ós leglelemónyesebb módokkal találkozunk. Természetes, hogy a vidéki vállalatoknál is hasonló jelenségek adódtak. Az üzemi bizottságok — bár erről semmiféle rendelet nem intézkedett — kénytelenek voltak e probléma .megoldását is vállalni. Az élelmiszerbeszerzés egyik módja volt a kezdeti vásárlás után a növekvő infláoiós nehézségek miatt az iparcikkek általánosan divatos cseréje. Részletesen egy-két nagyvállalat ilyen irányú tevékenységét ismerjük. A csepeli Weiss Manfred Acél- es Femművei Rt. üzemi bizottsága legelőször úgy szerzett élelmet, hogy szovjet katonai teherautóval Kecskemétről 24 mázsa búzát sikertilt felhozatnia, azt házilag megőrölték és megsütötték.

133 Egy másik alkalommal 17 vagon ekét, vetőgépet, boronát, répavágót, vödröt, szöget, drótot, rózgálicot küldtek le Jánoshalma környékére. Kaptak ezért 10 vagon bvizát, 3 vagon lisztet, 4 vagon babot, olajos magvakat, tojást és zsírt. Később Hódmezővásárhelyről 18 vagonban 70 675 kg búza és 17 739 kg olajos mag futott be. Nagy eredmény volt, hogy ezek alapján két ízben is adott az üzemi bizottság a munkavállalóknak személyenként ós családtagonként 60—60 dekagramm zsírt. Április 7-én pedig felemelték a munkások kenyérfejadagját a napi 15 dekáról 30 dekára.

134 A másik nagy budapesti gyár, a Mávag korán megkezdte az élelmiszer felvásárlást a legkülönbözőbb vidéki helységekben. 1945 március elején már 160 mázsa lisztet, 20 mázsa borsót, 12 mázsa savanyú-uborkát, 7 mázsa babot, 1200 kg káposztát, 750 kg húst, 2500 csomag kávét és 1000 db tojást osztottak ki az üzem. mintegy 2500 munkásának.

135 A Magyar Posztógyár ift.-nak 2 teherautója járta az országot, hogy szövetért élelmiszert cseréljen. Így sikerült az üzemi bizottságnak a nyár elejére megszerveznie az egytál-étellel való ellátást. Ezenkívül 5 kg olajat ós 20 kg lisztet is kiosztottak minden alkalmazottnak.

138 A Ganz Waggongyár üzemi bizottsága részére a nyár folyamán Gyomáról 200 mázsa búzát, 285 mázsa kukoricát, 60 mázsa lisztet és 4000 tojást hoztak. Tiszadadán a cserébe felajánlott hengerszékórt 200 mázsa lisztet adtak.

137 Az Oetl Antal Vasöntöde es Gépgyár Bt. üzemi bizottságának teherautója egy alkalommal Makóról hagymát ós hüvelyeseket hozott.

139 130 KGL., Magyar Waggon és Gépgyár Rt. fondja, 4. csoport, 31. csomó. 1945. évi júl. 6. ü. b. ülés jk. 131 SzOT. Lt., Vas-Witteg Miklós levelezése. ^ 132 Strassenreiter Erzsébet i. m., 201. I. 133 Fogaskerék, 1945. ápr. 14. 134 Uo. 1945. ápr. 7. és május 12., továbbá: Szabadság, 1945. ápr. 16., 5. 1. 135 Szabadság, 1945. márc. 7., 2. 1. 136 Fogaskerék, 1945. júl. 14. 137 Szabad Nép, 1945. júl. 5., 2. 1. 138 KGL., Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. fondja, 14. cs. 1945. évi okt. 4-i ü. b. ülés jkve.