Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Soós Imre: Kanyar József: Somogyi parasztság, somogyi nagybirtok 1901–1910. (Somogyi Almanach 2.) Kaposvár, 1957. / 152–153. o.

152 Irodalom Sok gondolatot ébreszt fel az olvasóban Eckhart Ferenc nagyjelentőségű munkája. Méltán sorolhatjuk történeti irodalmunk legjelentősebb alkotásai közé, melyet múltunk tanulmányozói épp oly sűrűn fognak forgatni, mint Mária Terézia koráról szóló művét. Nagy István KANYAR JÓZSEF SOMOGYI PARASZTSÁG, SOMOGYI NAGYBIRTOK 1901—1910 Kaposvár, 1957. 54 p, 2 térkép. [Somogyi Almanach 2. sz.] Az 1905—1907. évi arató- és cselédsztrájkokra, ipari munkásmozgalmakra s az 1901 — 1910. évi kivándorlásra vonatkozó levéltári forrásanyagot közli Kanyar József ebben a kis kötetben. Színtér : az uradalmas Somogy megye, melyben a nagybirtok kiterjedése ebben az időben 60 százalék, tehát a Dunántúlon Fejér megyével azonos szinten a legszembetűnőbb. 114 arató- és cselédsztrájk, 5000 elítélt sztrájkoló, 5Q00 kivándorló — ezek a 350 000 lelket számláló nagybirtokos Somogy megye háromévi forradalmi statisztikájának legjellemzőbb számadatai. Az uradalmak árnyékában élő nép már az 1905. évi képviselőválasztás során megmozdult s a doronggal felfegyverkezett választók a katonai és csendőri karhatalom bevezetése ellenére is megbuktatták a kormánypárt jelöltjét.. 1905 nyarán Somogy megyében 90 helyen volt aratósztrájk és 24 helyen mezőgazdasági cselédsztrájk. E mozgalmak az aratással önkényesen összekapcsolt díjtalan szénakaszálás és betakarítás kötelezettségének megszüntetésére, emberségesebb ellátás és kedvezőbb munkabér kiharcolására irányultak. Egyetlen harci eszközük volt : az aratómunka megtagadása. Az uralkodó osztály a közigazgatási szerveken, az alispánon és főszolgabírókon keresztül a csendőrség és katonaság felvonultatásával kényszerítette őket a munka felvételére. Küzdelmük több esetben eredményes volt : sikerült kedvezőbb béreket és munkafeltóteleket kiharcolni ok. Somogy megyéből 1901—1910 között 7247 kereső vándorolt ki — 99 százalékban Amerikába — és csak 2161-en jöttek vissza. Habár a vármegyék közgyűlésén ismételten beismerték az illetékesek, hogy az itthoni nehéz megélhetési viszonyok kényszerítik a kivándorlókat szülőhazájuk elhagyására, mégis Somogy vármegye vezető személyiségei az olcsó munkaerő itthontartása céljából az útlevél megtagadásával próbáltak a kivándorlásnak gátat vetni. Végül is 1907-től kezdve az amerikai munkabérek visszaesése vetett véget a kivándorlásnak. Szerző a publikált tényanyagot nagyobb részben levéltári okmányszövegek közlésével, kisebb részben pedig az okmányok tartalmának kiegészítése és megmagyarázása céljából sajátmaga által készített előadásban tárja az olvasó elé. Tehát nem tanulmányt írt, hanem foriáspublikációt nyújtott. Okmányszövegeit a Somogy megyei főispáni, elnöki, alispáni és járási főszolgabírói jelentésekből, a megyei közgyűlésen elhangzott évnegyedes beszámolóból válogatta ki. Több esetben helyi újságokból is közöl újságcikkszövegeket. Valójában nem is egészen forráspublikáció, hanem vegyes műfaj ez, ahol az egyéni előadás váltakozik a kéziratos vagy nyomtatott forrásszövegekkel, de az utóbbiak vannak túlsúlyban. A publikáció legfőbb ereje a közölt okmányszövegek ügyes kiválogatásában rej lik. Ezek a szövegek önmagukért beszélnek, szemléltetők, meggyőzők, a bennük rejlő tényanyag népszerű ismertetésére alkalmasak. Az eléjük illesztett magyarázó szövegek nem is kívánnak többet mondani, mint a publikált levéltári források. A magyarázó szövegrészekben már ismétlések, a dokumentumanyagon már túl is mutató megállapítások, kevésbé alkalmas fejezetcímek is akadnak. Táblázatban közli a szerző 10 év kivándorlási statisztikáját, de a következő két oldalon ugyanazon számadatokat megismétli folyamatos szövegben is.. Az 54 oldalas füzet elején is, meg a közepén is van egy-egy külön „Bevezető". Barcs, Kaposvár, Szigetvár az egyik fejezetcím szerint az ipari munkássztrájkok fellegvára, azonban ebben a fejezetben főleg az aratósztrájkokról beszél s csak az utolsó néhány sorban tesz említést az ipari munkások bérmozgalmairól. Kétségtelen, hogy szerző a szerkesztés tekintetében nehéz feladatra vállalkozott : egyszerre több tárggyal is foglalkozó forrásszövegeket kívánt közzétenni úgy azonban, hogy az egész okmányszöveg együtt maradjon. így szinte elkerülhetetlen az ismétlés, a szerkezeti elrendezés nehézkessége s nem könnyű dolog minden esetben kifejező fejezetcímet szerkeszteni.