Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Éva: Archivum, Vol. VI–VII. (1956–1957) / 191–193. o.

Folyóiratszemle 191 (kizárólag népidemokratikus) levéltárügyek egyes eseményeiről: konferenciákról, — a

z egyes regionális, vagy szakmai vagy propagandajellegű részletkérdésekkel foglalkozó megbeszélésekről, egyes levéltárak munkájának jelentősebb eredményeiről, kisebb kiállításokról, középkáderképzésről stb. —de itt ismertetik az Országos Levéltár kár jegyzékét is. Az irodalomismertetés 90%-ban a hazai levéltári kiadványokat és forráskiadványokat tárgyalj a, a külföldi folyóiratok közül a Levéltári Közleményeket, a Levéltári Híradót, az Archeiont és az Archivmitteilungent ismerteti megfelelő részletességgel. Külön ki kell emelni végül azt,.az 1957 óta alkalmazott kitűnő pedagógiai módszert, hogy a folyóirat minden számában finom műnyomó papírra, kiváló nyomdatechnikával nyomott négy-négy paleográfiai mintát közöl, azok paleográfiai jellemzésével és olvasatával együtt. 1958 végén e minták száma már túlhaladva a 30-at, összeségében a csehszlovák terület írásbelisége különböző paleográfiai típusainak a XV. század végétől kezdődően tudományos szempontból is igen értékes sorozatát nyújtja. A folyóirat — mint összegezve megállapíthatjuk — a gyakorló levéltáros mindennapi munkájának konkrét szakmai támogatását jó színvonalon teljes mértékben ellátja. E szempontból tanulságul szolgálhat számunkra is hasonló jellegű munkáknak a gyakorlati feladatokhoz és igényekhez közelebbhozása, a mondanivaló mélységének bizonyos kétségtelen korlátozás árán is, de elevenebbé és a gyakorló levéltáros számára gyorsan tájékoztatóvá tétele által. V. K. ARCHÍVUM Revue internationale des archives publiée avec le concours financiére de 1'UNESCO et sous les auspices du Conseil International des Archives. Paris Vol. VI., VII. (1956, 1957)* A Nemzetközi Levéltári Tanácsnak az UNESCO támogatásával évenként megjelenő folyóirata 1957—58 folyamán 2 (azonban még 1956, 1957 kelettel ellátott), kötetenlrint mintegy 280 oldal terjedelmű számban jelent meg. Nyelve — ami a rovatok beosztását, címét, és a bibliográfiát illeti — francia, a cikkek maguk francia, német, angol vagy olasz nyelven jelennek meg, a rövid tartalmi kivonatok többnyelvűek. Az 1956 és 1957. évi (VI. és VII.) kötetek két fő téma köré csoportosítják mondanivalóikat : az 1956 szeptemberében Firenzében tartott Nemzetközi Levéltári Kongreszszus jegyzőkönyveit (VI. k.) és levéltári épületek problémáit (VI. k., VII. k.) ismertetik. A jegyzőkönyvek a Kongresszus megnyitásán elhangzott — s a Levéltári Tanács többévi működéséről, kongresszusairól, az UNESCO támogatásáról szóló — megnyitó beszédek után a három főreferátumot (az új levéltári épületekről, a selejtezésekről, és magánlevéltárakról), majd hozzájuk csatlakoztatva, a hozzászólások jegyzőkönyvszerű kivonatait közlik. Mindezekről részint a Levéltári Hiradó, részint — a Kongresszus ismertetése kapcsán — a Levéltári Közlemények is már részletesen beszámolván, bővebb ismertetésüket itt feleslegesnek tartjuk. A kongresszusi jegyzőkönyveket három jelentés egészíti ki. Közülük az első az UNESCO-nak a levéltárak érdekében kifejtett tevékenységét ismerteti. Eredményeiből legjelentősebb a fegyveres összeütközés esetében a kultúrjavak védelméről intézkedő nemzetközi egyezmény. A kulturális javak őrzését és restaurálását biztosító, az UNESCO nemzetközi központot kíván létrehozni, mint ahogy levéltári és könyvtári ritkaságok mikrofilmezésére egy úgynevezett „mozgó csoportot" már szervezett is. E csoport több latinamerikai államnak már eredményesen sietett segítségére. Az UNESCO tervei között szerepel egy, az orientalista kutatásokat megkönnyítő útmutató összeállítása. A jelentés a továbbiakban az UNESCO-nak Latinamerika, és a Középkelet államaiban, valamint Burmában, Spanyolországban és Japánban kifejtett tevékenységének ismertetését adja. — Figyelmet érdemel a kongresszusi anyaghoz csatolt második beszámoló is Nagy-Britannia magánlevéltárairól. Ezeknek iratanyagával az 1869-ben megalkotott „Royal Commission on Historical Manuscripts" és az 1932-ben alapított „British Records Association" foglalkozik. Különösképp ez utóbbi tesz igen nagy szolgálatokat a magánlevéltáraknak, amennyiben az őrzésre vonatkozó tanácsadással, a megrongálódott iratok restaurálásával, veszélyeztetett magánlevéltárak elhelyezésével, rendezésével foglalkozik. Támogatja a családi és helyi levéltárak védelmét szolgáló magánkezdeményezést. A beszámolót a B. R. A. kiadványainak bibliográfiája egészíti ki. — A harmadik melléklet LISA KAISER, a Német * Vol. V. ismertetését 1. LK 28. évf. 1958. 304—305. p.