Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Bekény István: Arhivele Statului, 125 ani de activitate 1831–1956. Bucureşti, 1957. / 118–122. o.

118 Irodalom ARHIVELE STATULUI, 125 ANI DE ACTIVITATE 1831—1956 Bueuresti, 1957. 514 p. A román levéltárügy megszervezésének 125. évfordulójára a Román Népköztársaság Állami Levéltári Főigazgatósága négy munkatársának — Fánescu Mihail, Leonte lleana, Trandaf Victor és Va'sile Ion — gondozásában szép kiállítású vaskos emlékkönyvet jelentetett meg. A kötet, mely a romániai levéltárak történetén és az arra vonatkozó fontosabb dokumentumok szövegén kívül egész sor értékes tanulmányt tartalmaz, nemcsak valóban reprezentatív megemlékezés a 125. évfordulóról, hanem azt a kétségtelen hiányt is pótolja, mely abból állt elő, hogy 1947 óta sem a nagy múltra visszatekintő Revista Arhivelor, sem a Levéltárosképző Főiskola folyóirata, a Hrisovul nem jelent meg. Az időközben napvilágot látott jelentős számú értékes levéltári segédlet (leltárak, útmutatók, katalógusok stb.) nem ellensúlyozhatta azt, hogy a levéltári munkával, az anyag levéltári, feldolgozásával kapcsolatos kérdések megvilágítására és megvitatására a román levéltárosoknak szakfolyóirat nem állott rendelkezésükre. Pedig, hogy az; igény megvolt s román kollégáink ezekben az esztendőkben e vonatkozásokban is komoly és jelentős tudományos munkát folytattak, mutatja az a körülmény, hogy az emlékkönyv oly gazdag, alapos, jól kidolgozott tanulmányokban. Az emlékkönyv megjelenése óta azonban újból megindult a Revista Arhivelor is. Alkalmunk lesz tehát a jövőben rendszeresebben értesülni azokról a kérdésekről, melyek román kartársainkat foglalkoztatják, s azokról az eredményekről, melyeket a szocialista levéltárügy kiépítése terén elértek. Az emlékkönyv bevezetését (A Román Népköztársaság Állami Levéltárai) a Román Népköztársaság Állami Levéltárainak főigazgatója, Ion Paraschiv irta. Megállapítja, hogy a felszabadulás előtti időszakban a hivatalos körök haladásellenes felfogása és a levéltári anyag megbecsülésének hiánya, valamint a két világháború nagy károkat okozott a levéltári anyagban. Csak a felszabadulás után megszületett népi demokratikus államrend megerősödése hozott kedvező fordulatot. Ez a fordulat az állami levéltárügy átszervezésével 1951-ben következett be. Az átszervezéssel gátat vetettek a felelőtlen iratpusztításoknak, a levéltárak megfelelő helyiségeket és szakképzett dolgozókat kaptak. A népi demokratikus államnak a levéltárak iránti gondoskodásáról tanúskodik, az új levéltári törvényerejű rendelet, mely a román levéltárosok régi óhajait és terveit valósítja meg. Jelentős mértékben kiszélesítették a levéltári hálózatot és kidolgozták a levéltári anyag feldolgozásának és felhasználásának szabályait. Az átszervezés időpontjában mindössze tíz, 1956-ban pedig már 70 levéltári intézmény működött. Ezek állománya sok értékes fonddal gyarapodott. De a munka tovább folyik, mert a levéltárakra még igen jelentős feladatok hárulnak : a nép történetének dokumentumai iránti megbecsülés kifejlesztése a tömegekben, a levéltári segédletek közzétételének fejlesztése, a mikrofilmcsere megszervezése a szomszédos országok levéltáraival stb. A román levéltárügy előtt álló feladatok nagyok — állapítja meg szerző —, de a levéltárak tudományos tevékenységük kiszélesítése, az állami szervek iratmegőrzési tevékenységének irányítása, valamint az anyagnak a legújabb tudományos követelményeknek megfelelő gondozása révén teljesíteni fogják azokat a tudományos és kulturális feladatokat, melyeket a nép állama reájuk rótt. A levéltári dokumentumok tudományos értékeléséről Pétre Constantinescu Ia$i akadémikus írt rövid tanulmányt. Hangsúlyozza, hogy a tudomány emberei, a román történetírás kezdeményezői, Nicolae Bálcescu és Mihail Kogalniceanu teljesen tisztában, voltak az írott emlékek felhasználásának fontosságával, de tisztába-n voltak az állami levéltárak megszervezésének jelentőségével is. Épp ennek tudható be, hogy az idők folyamán az állami levéltárak élén több nagynevű történész állott. A levéltárak iránti érdeklődésről tanúskodnak a Iasi-ban megjelent ,,Arhiva" és a Craiovaban megjelent „Arhivele Olteniei" című folyóiratok is. A régi rendszer államférfiáiból azonban hiányzott a levéltári anyag iránti érdeklődés, ezért a levéltárak anyagi támogatását megtagadták, ami sok értékes iratanyag elpusztulásához vezetett. A népi demokratikus állam megszületése után a levéltárak helyzete megváltozott. Lényeges javulás állott be a levéltárügynek a Belügyminisztérium felügyelete alá való helyezése óta. Az új vezetés mindent megtesz a levéltárak, a levéltári anyag és a levéltári munka nagyobb megbecsülése érdekében. „Az állami levéltárak mint a hazai történetírás forrásai" címmel D. Berlescu egyetemi magántanár írt tanulmányt.