Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Bekény István: Arhivele Statului, 125 ani de activitate 1831–1956. Bucureşti, 1957. / 118–122. o.

Irodalom 119 Felállításuk idejében az állami levéltárak feladata az volt, hogy régi jogainak feltárásával hozzájáruljanak a török uralom alól bizonyos mértékig felszabadult ország megerősödéséhez és fejlődéséhez. Az összegyűjtött anyagot a történészek sok tisztázatlan kérdés megoldásánál is felhasználták. A módszeres feldolgozás azonban csak a legutóbbi időkben kezdődött el. S ehhez a levéltáraknak jelentős segítséget kell nyújtaniok. A tudományos igényeknek megfelelő nyilvántartásokat, segédleteket kell készíteniök a ma már meg nem felelő régi leltárak helyett. Ez a munka — állapítja meg — a felszabadulás után olyan lendületet vett, hogy az azóta eltelt időben több segédlet jelent meg, mint az ezelőtti 11 évtizedben. Az állami levéltárak anyagáról elkészülő katalógusok nagymértékben meg fogják könnyíteni az egyetemi katedrák és az egyetemi tanulmányi körök munkájának megtervezését és megszervezését is. Az emlékkönyv legjelentősebb része az állami levéltárak történetét öleli fel. A több, mint 12 ívet kitevő tanulmányt S. Bídiríu, I. Cominescu, M. Fánescu, M Lazárescu és O. Ungureanu állította össze. A tanulmányt okmánytár egészíti ki, mely a román levéltárügy történetének legfontosabb dokumentumait tartalmazza. Havasalföldön, Bukarestben az állami levéltárat 1831. május 1-én, Moldovában, Iasi-ban pedig 1832 január 1-én szervezték meg. Korábban csak az intézményeknek, az állami szerveknek volt irattáruk. Az uralkodó a különböző rendű és rangú főtisztviselők, a kincstár, a kolostorok, a bojárok, a városok s általában mindazok, akikre iratokkal jogokat, privilégiumokat ruháztak, irataikat saját maguk őrizték. A két román fejedelemségben 1828 és 1832 között lejátszódott események azonban halaszthatatlanná tették a központi gyűjtőlevéltárak megszervezését. A Regulámén tul Organio által megszüntetett régi intézmények iratanyagának őrzéséről okvetlenül gondoskodni kellett. Havasalföldön Iordache Rasti, Moldvában pedig Gkéorghe Asachf vezetése alatt kezdte,meg működését az állami levéltár, Havasalföldön a Belügyminisztérium, Moldvában pedig az Igazságügyminisztérium főfelügyelete alatt. A Regulamentul Organic-nak a levéltárnak -megszervezésére vonatkozó előírásai természetszerűleg kiegészítésre szorultak. Több rendelkezés és utasítás igyekezett ezt a hiányosságot pótolni: a legjelentősebb ilyen rendelkezés a Havasalföldön 1843-ban, Moldovában pedig 10 évvel később kiadott selejtezési utasítás volt. A fejedelemségek egyesítése után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főfelügyelete alatt állami levéltári főigazgatóságot szerveztek, majd folyamatosan kiépült a területi igazgatóságok hálózata is. 1925-ben Iasi-ban, Kolozsvárott, Chisináu-ban és Cernauti-ban, 1931-ben Oaiova-ban, 1945-ben pedig Suceava-ban, Buzáu-ban és Szebenben kezdte meg működését a területi igazgatóság. A modern román levéltárügy alapjait az 1925-ben megjelent levéltári törvény vetette meg. A törvény értelmében az állami szervek 30 évnél régebbi irataikat kötelesek voltak levéltári megőrzésbe átadni. A törvény megtiltotta, hogy az állami levéltárak hozzájárulása nélkül az állami szervek bármiféle iratanyagot megsemmisítsenek, vagy elidcgenítsenek. Ugyanez a törvény gondoskodott levéltári tanács felállításáról is, melynek feladatává a tudományos munka általános elveinek kidolgozását, az utánpótlás kérdésének rendezését ós a levéltárosképző főiskola megszervezését tette. Fordulópontot jelent a román levéltárak történetében az 1951-ben kiadott törvényerejű rendelet. Ennek értelmében a levéltárak feletti főfelügyeletet a Belügyminisztérium vette át. Az új rendelkezések értelmében a Levéltári Főigazgatóság irányítja, és ellenőrzi minden állami hatóság, intézmény és állami érdekeltséggel működő szerv iratanyagának megőrzésével kapcsolatos munkáját, gyűjti, rendszerezi, és selejtezi a levéltári anyagot. Teljesen új vonás az új levéltári törvényben a Levéltári Főigazgatóságnak az iratkezelési munka irányítására és ellenőrzésére való joga. 1951 óta minden kerületben kerületi levéltár működik, de van már állami levéltár sok körzeti székhelyen is. A Román Népköztársaság területén jelenleg 16 kerületi levéltár és 54 körzeti fióklevéltár, összesén tehát 70 levéltári intézmény működik. A felszabadulás óta eltelt időben jelentős mennyiségű értékes iratanyagot sikerült felkutatni és levéltári megőrzésbe átvenni. Az anyag rendezése és selejtezése folyamatban van. Az állami levéltárak megőrzésében levő iratanyag jelenleg 260 000 folyóméter állványzatot foglal el. A román nyelvű iratokon kívül latin, ószláv, görög, török, örmény, orosz, német és magyar nyelven írott dokumentumok fordulnak elő nagyobb számban. A legrégibb dokumentumok Vladislav, havasalföldi vajda 1376 körüli adomány le vele a Vodiba-i kolostornak, valamint Roman, moldvai vajda 1392. évi oklevele, mellyel kiváltságokat adományoz egyik bojárnak. Az erdélyi állami levéltárakban XIII. századi •dokumentumok is előfordulnak.