Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

Győr város levéltárának története 77 A tanács a beterjesztett rendezési tervezet ügyében nem döntött közvetienül, hanem véleményadás végett elküldte Pauler Gyula országos főlevéltárnoknak, hogy illetékes helyről kapjon nyilatkozatot arra vonatkozólag, vajon az egész elgondolás szakszerűségi és gyakorlati szempontokból nem esik-e valamilyen kifogás alá. A válaszirat csakhamar megérkezett azzal a megjegyzéssel, hogy ,,a levéltár-rendezési program megítélését nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy az Országos Levéltárnak a rendezésre való irattömeg nagyságáról, milyenségéről nincs kellő tudomása, pedig e körülmények ismerete a rendezés rendszerének megítélésénél döntő fontosságú".

66 Ettől eltekintve azonban Pauler Gyula általában véve elfogadhatónak nyilvánította a tervezetet, sőt hozzáfűzte, hogy annak Összeállítása szorgalomra és gondolkodó íore mutat. Arra azonban mindenképpen figyelmeztette a város levéltárnokát, hogy ahol már valamilyen régi rendszer fennáll, megfelelő segédkönyvekkel, azt addig meg ne bontsa, amíg az új »segédletek el nem készültek s amennyiben lehetséges, a régi, még használatban maradó mutatókban az új jelzeteket tüntesse fel. A csoportbeosztással kapcsolatosan az volt a hivatalos vélemény, hogy az ún. múzeumi természetű tárgyak (régi pénzek, érmék stb.), valamint a szűkebb értelemben vett könyvtári könyvek ne alkossanak külön levéltári szakcsoportot, hanem ezeket külön kellene kezelni és végleges sorsukról a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségének kell majd döntenie. A magisztrátus ellenben nem elégedett meg ennyivel, miután igen nagy súlyt helyezett arra, hogy a levéltár átrendezése ezúttal a levéltári tudomány korszerű követélményéinek megfelelően történjék. Pauler Gyula megjegyzésén fennakadva, mindenhogyan ragaszkodott ahhoz, hogy az Országos Levéltárnak egy szakközege személyesen betekintse az egész anyagot s itt a helyszínen alkotott tapasztalatai alapján mondjon szakvéleményt. A város ezért újból felírt ebben az ügyben, mire közölték vele, hogy Illésy János orsz. levéltári fogalmazó a közeljövőben le fog jönni a kérdés végleges rendezése céljából.

67 A kiküldetés valóban valóban csakhamar megtörtént és a polgármesterrel létrejött szóbeli megállapodás értelmében Illésy véleményes javaslatában, a látottak alapján részletesen taglalta az észlelt hiányosságokat és elvégzendő feladatokat.

68 A Sefcsik által tervezett szakosoportosításnak szerinte csak olyan iratanyagnál lehet helye s értelme, amely nagy tömegben rendezetlen és nélkülözi az iktató- illetve mutatókönyveket. Ilyen iratok azonban csak elenyésző csekély számmal vannak a város archivumában; a legtöbbhöz, még a legrégebbiekhez is, .mint pl. a Decrete Cameralia, Tntimata Consilii Locumtenentialis Bcgii, Mandata Regia in politieis, juridicis, et militaribus, Decisioncs Sedis Tavernicalis stb. jelzetű, gondosan csomózott sorozatokhoz is megbízható segédkönyvek vannak, melyek a keresést lehetővé teszik. „Tagadhatatlan, — írja a továbbiakban a szakértői előterjesztés — hogy a különböző természetű iratok irattári kezelése már kezdettől fogva nem egyöntetű, de így is a levéltár kezelőjének nem az a feladata, hogy egyöntetűséget hozzon önalkotta rendszerrel a kezelésbe, hanem hogy a már meglevő kezelési módot kitanulja, ismerje s a kutatásnál alkalmazza." — Azokat az iratokat tehát, amelyek el vannak látva megfelelő segédkönyvekkel, megbolygatni nem tanácsos. Azok egyszerűen rendbeszedendők és az eredeti levéltári kezelésnek megfelelően, időrendi ,és sorszám szerinti egymásutánban az állványokon elhelyezendők, ügyelve arra, hogy a már megszűnt kormányszékek, hatóságok (pl. helytartótanács, kamara, tárnoki szék, hétszemélyes tábla) iratai az elhelyezésben megelőzzék a még működő hivatalok iratait, melyek évenkint még folytatódnak, gyarapodnak. Az ekként66 Tanácsi iratok. 1898/9136. sz. 67 Tanácsi iratok. 1898/9806. sz. 68 Tanácsi iratok. 1899/745. sz.