Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.
7S Lengyel Alfréd felállított és elrendezett iratokról azután leltár készítendő és pedig egy helyzeti (localis? leltár, mely az állványok és rekeszek szerint tüntesse fel az iratcsomókat és könyveket és egy tárgyi (materiális) leltár, melyben az iratok már nem elhelyezésük sorrendjében, hanem jelzetük, elnevezésük szerint betűrendben foglaltatnak". Illésy szerint ez a kétféle leltár nagyon jól kiegészíti egymást. Megfelelő tájékoztatást nyújt a levéltár anyagának milyenségéről, mennyiségéről, megkönnyíti bárki számára a kutatást és amellett lehetővé teszi az archívum számbavételét, időnkinti ellenőrzését. A leltár-készítést azonban természetesen csak az iratok és könyvek végleges helyének kijelölése után lehet megvalósítani. De mivel a városház-építési tervek szerini levéltárnak szánt raktárterem, az évről évre szaporodó iratanyag elhelyezése szempont jából csupán rövid időre biztosítana elégséges férőhelyet, legelsősorban selejtezést kell végrehajtani a legújabbkori iratok s könyvek tömegében. Ezzel, kapcsolatosan néhány általános tájékoztató útmutatást is tartalmazott a szakvélemény. így többek közt felsorolta, hogy a különféle báreakönyveket, kórházi és gyógytári számlákat, pénzt ár ; mellékleteket (utalványok, nyugták) okvetlenül meg lehet semmisíteni, miután sem gyakorlati, sem tudományos értékük nincsenc. Hasonlóképpen kiselejtezhotők néhány esztendő elmúltával a cseléd-, tolonc-, mozgósítási-, bordély-, kihágási ügyek iratai, a piaci árjegyzékek, a halóttkémi jelentések, valamint nagyobb részükben a rendőri ügyek aktái. Az árva-iratoknál figyelembe kell venni a 32 esztendős elévülési időt, míg az adófőkönyvek megtartását az illetőség megállapíthatása indokolja. Ugyancsak meg kell tartani a városi számadás-könyveket, melyek a város anyagi viszonyaira, gazdálkodására vonatkozólag igen értékes forrást jelenthetnek a jövő kor kutatói számára. Az elévülési idő elmúltával azonban az árva-iratokat is selejtezés alá kellene venni és adókönyvek közül is azokat, melyekbe a portionalis kivetéseket vezették, hiszen az adófőkönyvek ezekről úgyis felvilágosítást nyújtanak. Éppen így az alapok számadás -könyveit is meg lehetne rostálni, főleg a megszűnt alapokét, mivel a közgyűlési jegyzőkönyvek részletesen rögzítik az ilyen számadásokat az évi zárások alkalmával. Mindezek persze csak irányvonalak, a tulajdonképpeni selejtezési tervezetet — írja befejező részében a. javaslat — a Icvéltárnoknak kell elkészítenie, mint aki legalaposabban ismeri anyagát. Neki kell legjobban tudnia, hogy a selejtezésre váró iratsorozatok közül melyeknek van, vagy lehet értéke, jelentősége a város helytörténete. ipara, kereskedelme, egyházi élete, művelődési állapota, vagy egyéb vonatkozása szempontjából. A segédkönyveket természetesen semmi körülmények közt sem szabad kiselejtezni. A kész tervezetet a munka megkezdése előtt selejtezési bizottság elé kell terjeszteni felülvizsgálat céljából s csak annak jóváhagyása után lehet a tényleges selejtezéshez hozzáfogni. — Illésy Jánosnak e részletes szakvéleményét Paulcr Gyula azzai küldte le a városhoz, hogy a benne foglaltakat a maga részéről is teljes mértékben helyesli és még arra hívta fel a tanács figyelmét, hogy a törvényhatósági döntés után a selejtezési tervet a belügyminiszternek is fel kell küldeni, mert csak e legfelsőbb engedély birtokában szabad a munka végrehajtását foganatosítani. — A magisztrátus a megadott szakértői véleményt elfogadta a városi levéltár rendezésének alapjául s utasította Sefosik Ferencet, hogy egész plánumát ezen irányelvek figyelembevételével módosítsa, illetve mielőbb terjessze be a selejtezésre vonatkozó részletes tervezetét. A munkakedvtől fűtött, ambiciózus levéltárnok ezt a beadványát is meglepően rövid idő alatt elkészítette. Kísérc iratában kifejtette, miszerint a terv összeállításánál az volt a főszempontja, hogy a levéltárat oly történelmi és jogi tárháznak kell tekinteni, ,,mely mintegy kikristályosodott tömegben őrzi az utókor számára mindazt, ami az idők folyamán — itt specialiter a város életében — fejlődött, átalakult, tökéletesedett, avagy újítások miatt megszűnt s így az arra hivatott tényezők által az iratokban megörökítve, mintegy lenyomódott." 59 A selejtezés mértéke tehát csak olyan határon mozoghat, hogy a visszamaradó iratokból a város történelmi múltja, közélete szellemi és anyagi tekintetben egyaránt rekonstruálható legyen. Sefcsik általánosságban szem előtt tartotta azon irányelveket, melyeket Illésy János szakvéleményében útmutatásul adott, részleteiben pedig az Országos Levéltárban szerzett személyes tapasztalatait hasznosította, a helyi viszonyokra alkalmazva. A szabad királyi várossá válás éve (1743) előtti levéltári anyag egyáltalában nem szerepel a selejtezési tervezetben, míg a ér Tanácsi iratok. 1899/3358. sz.
