Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Szedő Antal: A magyar levéltárügy jelenlegi helyzete / 3–15. o.

•3 Szedő Antal iratanyagot, mert a levéltárak vagy egyáltalában nem selejteztek vagy csak valóban értéktelen anyagot küldtek a papírgyárak zúzdáiba. III. A felszabadulás utáni, egyben a magyar történelemben első levéltári törvény, amely megpróbálta az egész magyar levéltárügyet összefogni — az 1947.-évi XXI. törvénycikk volt. A törvény szemmelláthatóannyugat-európai levéltári törvények ismeretében készült. Hatályának ideje alatt (1947. július— 1950. július) kiderült, hogy alkalmatlan volt az iratok sorsának hatékony befolyásolására. Lényegében a meglevő helyzetet kodifikálja, megpróbálván a Levéltárak Országos Főfelügyelője (a francia levéltári törvényhozás inspecteur génóral-ja) útján a megyei és városi levéltárak felett, az országos felügyelők útján pedig a közérdekű magánlevéltárak felett bizonyos ellenőrzést gyakorolni. A gazdasági iratanyagról a törvény nem szól kifejezetten, nyilván ezeket a magánlevéltárak, adott esetben a közérdekűnek nyilvánított magánlevéltárak közé érti a törvény. Az egyházi levéltárak anyaga felett az egyházi hatóságok rendelkeznek a törvény szavai szerint, csak a hiteleshelyi levéltárak felett gyakorol ellenőrzést egy, a hercegprímás által jelölt ós a Közoktatásügyi Miniszter által kinevezett felügyélő. Természetesen hiányzik az egységes állami fond fogalma. Sőt ellenkezőleg, különböző iratkategóriák hierarchiája van megállapítva : a ranglétra felső fokán állanak a köziratok, vagyis általában az állami hivatalok által képzett iratok, utánuk következnek a hiteles helyek (lóca credibilia) iratai, majd az Önkormányzatok (vármegyék, városok, községek) iratai, végül a vallásfelekezeteknél és magánlevéltárakban őrzött iratok. Ezek az iratok az Országos Levéltárba vagy a megyei és városi levéltárakba kerülnek, kivéve az egyházi és magánlevéltárak iratait; az időpontot általában az iratkópző szervek választják meg, a begyűjtés során a levéltárak passzív szerepre vannak ítélve : ha hozzák, befogadják az iratokat. Az Országos Levéltárra nem terjed ki a levéltári főfelügyelő hatásköre, noha ez az Országos Levéltár épületében fejti ki működését. . Homályos az a szerep, amelyet a törvény a nem létező állami kerületi levéltáraknak szánt volna, melyeket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a „szükséghez képest" állított volna fel, és amelyek az Országos Levéltár alá tartoztak volna. Ezek ugyanis a kerület (ez a mai napig Magyarországon ismeretlen közigazgatási egység) területén működő közhatóságok, közhivatalok iratait gyűjtötték volna be, de bizonyos esetekben a vármegyei, városi és községi levéltárak anyagát is. Ezek a létesítendő kerületi levéltárak nem jöttek létre a törvény hatályban léte alatt, hiszen csak a szükséges épületek milliókba kerültek volna. Ki volt véve a törvény hatálya alól a Honvéd Levéltár és Múzeum iratanyaga.: Nem valósult meg a törvény XIII. fejezetében megalakítandónak előírt 34 tagú Országos Levéltárügyi Tanács sem, mely a minisztériumok mellett tanácsadó, véleménynyilvánító szerv lett volna. Alevóltárosképzésre vonatkozó részek lényegében szentesítik az addigi gyakorlatot, mely a tudományos levéltárosok számára az Országos Levéltárban, egyévi gyakorlatot ós annak végeztével fogalmazói vizsga letételét írta elő.