Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

Győr város levéltárának története ' 67 A polgári forradalom győzelme után az 1848. évi törvényekben a liberális ellenzék, régi törekvéseinek megfelelően, végrehajtotta a városok belső szerkezetének az utolsó rendi országgyűlésen oly sokat vitatott demokratikus átalakítását. A városi önkormányzatnak ily módon kezdődő demokratizálása a levéltár szerepének egészségesebb s modernebb felfogása s az igazgatási munka átalakulása révén előbb-utóbb nyilván a levéltár vonatkozásában is kedvezően éreztette volna hatását. De már a politikai helyzet szeszélyes alakulása is (1848—49 folyamán a város többször cserélt gazdát) háttérbeszorította az ilyen kérdések iránti érdeklődést, s az ennek nyomában járt gyakori személyi változások megbolygatták a hivatali munka megszokott rendjét. A világosi fegyverletétel után kinevezett császárhű városi főtisztségviselők első dolga pedig az volt, hogy a hivatalokba a saját embereiket ültessék be. Mendel István polgármester sem késlekedett e téren, s leváltásai során Streibig Károly archiváriusról sem feledkezett meg. Helyére a korábbi kancellistát, Somogyi Mihályt ültette, akinek önérzetét még elíkor is bántotta, hogy a választás alkalmával nem ő került ki győztesen a küzdelemből. "A városi önkormányzatot is erősen megnyirbáló, bürokratikusán centralizált osztrák igazgatási rendszer bevezetése azonban további változásokat is eredményezett. A közigazgatás szervezésében kétségtelenül érvényesülő polgári tendenciáknak megfelelően ekkor a levéltár értékelésében is már a tudományos—történeti felfogásnak kellett volna érvényesülnie. A forradalmat és a szabadságharcot csak az imént leverő bécsi kormányrendszer azonban nyilvánvalóan éppen nem kívánta a levert társadalom történeti tudatának elmélyítését: így a levéltár vonatkozásában azokat az intézkedéseket is hatályon kívül helyezte, melyek még a feudális rendszer végső éveiben láttak napvilágot. A levéltár kezelője 300 forint évi fizetéssel aljegyzői címet kapott, de ezzel egyidejűleg áthelyezték a győri cs. kir. törvényszék, az ún. Landesgericht státusába. 41 Ettől kezdve tehát bírósági tisztviselőként működött, s e minőségében látta el az önkormányzatát vesztett város levéltárának mulaszthatatlan teendőit is. így ment ez jó néhány éven keresztül, míg a Soproni Cs. Kir. Helytartósági Osztály 3096/1857. sz. leiratában nem közölte, hogy külön levéltári hivatalnok alkalmazását teljesen, feleslegesnek tartja, mivel a kancelláriai személyzet is elláthatja a levéltárral kapcsolatosan felmerülő feladatokat. Csupán annyit engedett meg, hogy szükség esetén a nagyobb erőkifejtés céljából napidíjas egyéneket alkalmazzon a vezetőség.

42 Ezzel az intézkedéssel a reformkor utolsó éveiben végre megfelelő helyzetet kivívott archívum tulajdonképpen ismét gazdátlanná vált, s úgy is maradt a polgári önkényuralom 1860. évi bukásáig. Ebben az esztendőben azonban a város sok egyéb baja és gondja közt ismét felvetette a levéltár problémáját, annál is inkább, mert Somogyi Mihálynak, a nyugalomba vonult levéltári írnoknak elhunytával senki sem törődött a közben nagyon is felhalmozódott iratanyag sorsával. A tanács külön ülésen tárgyalta meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy a város, valamint a magánosok fontos okiratait őrző levéltár az elmúlt évtized elhanyagoltsága után semmiképpen sem maradhat feh ügyelet és kezelés nélkül. A különféle indítványok elhangzása után végül is úgy döntöttek, hogy ideiglenesen Czap Ferenc tanácshivatali tisztet és Fel41 Tanácsi jegyzőkönyv. 1850/1517. sz. L. még általában: Főglein Antal: Iratpusztítás és levéltárcsonkítás az önkényuralom alatt. Levéltári Közlemények XXVI. évf. 48—60. 1. 42 Községi tanácsi jegyzőkönyv. 1857/144. sz. 5*