Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

'•64 Lengyel Alfréd ezt a hivatalt, mint teljesen szükségtelent, meg kell szüntetni s helyette inkább a már régóta óhajtott levóltárnoki állást kellene megszervezni az így felszabaduló 300 forintos fizetésből. Az újból felmerült kívánság olyan általános helyeslésre talált, hogy a Gazdaságra Ügyelő KiküldÖttségnek kötelességévé tették e kérdés részletesebb kivizsgálását s vele kapcsolatosan más hivatalok rentabilitásának, vagy esetleges felszámolásának mérlegelését. Főleg a választó község tagjai hangsúlyozták, hogy külön levéltárnokra ,,a legnagyobb szükség lenne", de egyben kikötötték, hogy ilyen tisztség életre hívása esetén ők is részt akarnak venni a megfelelő személy kiválasztásában.

33 A bizottság sokirányú elfoglaltsága miatt — s talán mert a bizalmi állást betöltő levéltáros személyének megválasztásába a tanács nem szívesen engedett beleszólást a választó község szélesebb rétegeinek, — azonban az ügy ismét csak feledésbe merült s további három esztendőnek kellett elmúlnia, míg végre a magisztrátus maga is belátta, hogy ezen a vonalon most már minden halogatás a sajái tehetetlenségének lesz a bizonyítéka. A józan többség javaslatára összehfrott tanácsülés 1845-ben az alábbiak szerint nyilvánította ki erre vonatkozó véleményét: „A város.tovább nem tűrheti az elhanyagolás vádja nélkül, hogy más kisebbnek, sőt mező városkáknak is utánna áll abban (melyek levéltárral vannak ellátva), hogy az irományok és jegyzőkönyvek felhalmozódtak, — ezelőtt 20 éve már háromezernél többre szaporodtak, — az Udvari Kamara 1831. évi parancsa alapján felügyeletet viselő jegyzőnek a sok levelezés, jegyzőkönyv szerkesztés és naponkénti ülések miatt nincs ideje a szükséges irományok kikeresésére, — a levéltárba ideiglenesen ide rendelt írnok általi kezelés sem válik be, ő sem tudja a két hivatalát ellátni rendesen, s így gyakran a felek nem kapják meg, vagy csak késve irataikat, jogaikban, ügyeikben hátrányt szenvednek, — ezért célirányosnak nem nevezhető, hiszen a legfelsőbb szolgálat is késleltetve van ezáltal, — tehát sem a magánosok érdekeit nem szolgálja, sem a közjó javát, — ezért a magisztrátus nem tehet üdvösebbet, mint azt, hogy ezen város levéltárához egy levóltárnoki hivatalnak 300 pengőforint évi fizetés mellett leendő felállítását ezen tanács által minden úton eszközöltetni és annak betöltését a tisztújításkor megtarthatni kéri."

34 Az előadott véleményt a plénum teljes szövegében magáévá tette és felterjesztésében még azon kívánságának adott kifejezést, hogy az új állás betöltését a királyi biztos közreműködése nélkül szeretné végrehajtani. A tanács egyes tagjainak, valamint a város egész hatóságának ugyanis már nagyon terhére volt az örökös gyámkodás, mely e részről minden irányban megnyilvánult. Annál is inkább, mivel Győr e korban már a Dunántúl egyik legfontosabb, leggazdagabb városa : a Dunán folytatott gabonakereskedelemben vitt jelentős szerepe révén a város kereskedőinek kezén komoly tőkék halmozódnak fel. Itt alakul meg ezekben az években az egyik legelső magyar vidéki takarékpénztár, a városban színvonalas újság jelenik meg, királyi akadémia és több középiskola székhelye ; — jó módú polgársága és egyre nagyobb számú értelmisége joggal érezhette egyre feleslegesebbnek a királyi biztosi hivatal állandó beavatkozását a város ügyeibe. A biztosság azonban e népszerűtlenségtől nem zavartatva magát, a felsőbb utasításoknak megfelelően, változatlan kitartással látta el ellenőrző feladatát. Egy ilyen szemléje Tanácsi jegyzőkönyv. 1842/1931. sz. Tanácsi jegyzőkönyv. 1845/305. sz.