Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

Győr város levéltárának története 63 tekintettel, hogy nevezett a hosszú idő alatt feltehetően megismerkedhetett a levéltár összetételével, anyagával s teendőivel, sőt bizonyos jártasságra is szert tett a folyamatos munkálatok ellátásában, helyet adott a kérelemnek. A levéltári kancellista nagy igyekezettel vágott bele vállalkozásába s tőle telhetőleg el is követett mindent, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott követelményeknek. A most már határidőre beérkezett szekrények elhelyezésével egyidejűleg kronologikus sorrendbe szedte a folytatólagosan ,,átrendezett" anyagot és a megfelelő csoportosítások után tetszetős formában rakta el az egybetartozó, kötegelt iratokat. A legújabb szaporulatról sorozati könyveket készített és az anyag elhelyezésénél a lehetőségek szerint számításba vette az egyes csoportok további növekedését. Az ellenőrzéssel megbízott tanácstagok úgy meg voltak elégedve a munka haladásával, hogy már jó előre megszavazták Somogyi részére a jutalom első felét.

30 Az egy év alatt lebonyolított rendezés befejeztével pedig a második részlet utalásán kívül külön jegyzőkönyvi elismerésben részesítették. Hogy mindezt valóban megérdemelte-e, arra a későbbi eszendők hivatalos megállapításai vetnek fényt, de annyit mindenesetre már előre lehet bocsátani, hogy ez a rendezési munka nagyon el volt hamarkodva s végeredményben nem sokkal vitte előbbre az archívum használhatóságának ügyét. A laikus emberek szemében jól mutatott az új szekrényekben tárolt, egyformán átkötegelt iratanyag, de a csoportokon és iratcsomókon belül továbbra is nehézkes maradt a kutatás. Czech Jánost ekkor már nagyon lekötötték pesti kapcsolatai s így Ő sem tudott a dolgoknak kellően utána nézni. Ennek volt egyik következménye, hogy a levéltár kis időre levegőhöz jutott két helyisége csakhamar ismét a zsúfoltság állapotába került. A tanács ugyanis megállapította, hogy újvárosi házában a kegyes alapítványok számadó hivatala a sorozatos lopások és betörések folytán nincs eléggé biztonságban. Emiatt úgy határozott, hogy ezt behozza a belvárosi székházba, mégpedig a Számvevői Hivatal helyére, utóbbit pedig az archívum külső szobájában helyezi el. A belső levéltári szoba egyik ablakát e célból ajtóvá alakították át, de szigorúan elrendelték, hogy a tűzveszély csökkentése végett az ablakokat és a most épített dupla ajtót (kívül vas, belül üveg) állandóan zárva kell tartani.

31 Az igénybe vett helyiségből természetesen mindent el kellett vinni, ami viszont csak úgy volt keresztülvihető, hogy újabb iratanyagot szállítottak ki az Újvárosban levő „Korona" nevű városi épületbe. Az ide összehalmozott iratok azonban még ezen a helyen sem maradhattak zavartalanul, mert egy Hatzinger Ferenc nevű mészáros mester kedvező ajánlata folytán a városi tanács mészárszékké alakította át a háznak éppen azt a részét, amelybe a levéltári helyiség is beleesett. A gazdasági választmány intézkedésére az anyagot ugyan meghagyták a házban, de felhányták egy emeleti szobájába.

32 Az archívum kezelésével megbízott Somogyi Mihály időközben minden lehetőséget megragadott, hogy írnoki minőségéből kilépve magasabb hivatali beosztást sikerüljön elérnie. Ezúttal az elhalálozás következtében megüresedett gazdasági adminisztrátori tisztségre pályázott, de ismét eredménytelenül. A polgármester és a választó község ugyanis azon az állásponton voltak, hogy Tanácsi jegyzőkönyv. 1838/249. sz. Tanácsi jegyzőkönyv. 1838/4170. sz. Tanácsi jegyzőkönyv. 1842/562. sz-