Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.
62 Lengyel Alfréd Mihály ügybuzgalmától függött, mert a három hónaponként küldött jelentések valódiságát senki sem ellenőrizte. A vicenotarius ugyan időről időre megfordult a levéltárban, de a főjegyző már lassanként teljesen elszakadt s kapcsolata legfeljebb annyiban maradt, hogy a levéltárilag őrzött alapítványi levelek, letétek, kötelezvények még az ő gondviselése alá tartoztak. Egy 1832-ben kelt tanácsi határozat azonban még ettől is mentesítette, — amennyiben Fray János tanácstagra és Steffanits József városkapitányra bízta e dokumentumok őrzését — hogy ezzel is könnyítsen a túlterhelt város-főjegyző sokfelé ágazó munkáján. Szerencsére Czech János polgármester, majd későbbi főbíró személyében olyan ember került a magisztrátus élére, aki maga is szívesen búvárkodott, hiszen tudományos kutatásai és feldolgozásai során nem egyszer kért ki a tanács külön engedélye alapján eredeti iratokat a levéltárból. Az Ő figyelmét nem kerülte el az arehivum megoldatlan ügye s bár Győrött töltött közszolgálati ideje alatt nem is valósult meg a külön Levéltári Hivatal felállításának terve, intézkedéseivel mégis állandóan ébren tartotta az archívum kérdésének sokat vitatott ügyét. így többek közt ő tette szóvá a tanácsban, hogy a város az Udvari Kamara rendeletének még mindig nem tette eleget, holott az már jó néhány esztendővel korábban engedélyt adott arra, hogy az elmaradt levéltári munkálatok pótlása végett egy 200 forintos fizetésű írnok alkalmaztassák egy éven keresztül. A felszólalás alapján a tanács el is határozta, hogy a legközelebbi tisztújítás alkalmával kérni fogja a királyi biztos erre vonatkozó rendelkezését. 27 Ugyancsak Czech János kezdeményezésére teremtett rendet a város az elhanyagolt levéltár iratanyaga és belső berendezése körül. Az újból felhalmozódott régi s főleg haszontalan irományokat a magisztrátus összeszedette és elrendelte, hogy ezeket a városház padlásán levőkkel együtt ki kell szállítani Újvárosba, ahol a tanácsnak szintén volt egy nagyobb háza, részben hivatalokkal megtöltve. A kiválogatást és átfuvarozást természetesen kellő ellenőrzés mellett kellett végrehajtani, melyben. a városbírón kívül a polgármester és egy tanácstag is közreműködött. 28 A visszamaradt tekintélyes iratanyagnak teljes rendbe szedése ésregisztrálása azután már arra várt, aki a felsőbb utasítás által adott feltételek mellett magára vállalja e feladatok teljesítését. Az anyag hozzáférhetőbb elrendezése érdekében külön almáriumokat is rendelt a város Weinsteiger József asztalos mesternél, bár utóbbi igen vontatottan készítgette az új szekrényeket, úgyhogy ebből kifolyólag majdnem perre mentek az egymással szemben álló felek. A tanács ismételten leszögezte, hogy a folytonos halogatások miatt késik ,,a levéltár célba vett újabb elrendelése" (azaz átalakítása) s előbb-utóbb ,,az irományok nem csekély zavarodásától kell tartani". Végül is a főbíró adta ki az utasítást, hogy amennyiben a mester egy hónapon belül nem szállítja le a megrendelt bútorokat, tárgytalannak tekinti a megegyezést, miután az archívum rendezése további késedelmet már nem szenvedhet. 29 Somogyi Mihály eközben kérelmet nyújtott be a város vezetőségéhez és ebben előadta, hogy mint a levéltárnak immár több, mint tizenkét év óta működő hites írnoka elvégezné a rendezés nagy munkáját, ha ezért a Kamara útján engedélyezett 200 forintot jutalomképpen megkaphatná. A tanács arra való 27 Tanácsi jegyzőkönyv. 1836/1128. sz. 28 Tanácsi jegyzőkönyv. 1836/2528. sz. 29 Tanácsi jegyzőkönyv. 1837/542. sz.
