Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

Győr város levéltárának története 57" vannak ellátva, a törvénykezési iratokról szintén alfabetikus mutatók készültek és pedig külön a polgári perekről, külön a büntető eljárásokról, az iratok teljesen rendbe szedettek, még a legújabbak is és a vonatkozó segédletekbe való bevezetésük megtörtént. A bizottság tagjai annyira meg voltak elégedve az aránylag igen rövid idő alatt végrehajtott rendezés eredményével, hogy előterjesztésükre a város 100 aranyat fizetett ki házipénztárából tiszteletdíjképpen a notarius-nak.

9 Igaz, ugyan, hogy ebből a gyors kiutalásból hosszú vita következett, mert Horváth Ferenc aljegyző is segédkezett a nagy munkában és követelte a maga jussát.

10 Deáky József hasznos munkálkodása után, mely mindössze hat esztendeig tartott, eléggé huzamos ideig nem tesznek említést az archívumról az egykorú feljegyzések. Ennek okát talán éppen abban a körülményben kereshetjük, hogy a rendezés befejezésével a tanács úgy gondolta, jó időre eleget tett a leveles-tárral szemben támasztott követelményeknek. A későbbi városjegyzők is hasonló álláspontra helyezkedtek s bár kétségtelen, hogy saját munkakörük egyre jobban lekötötte minden szabad idejüket, vajmi keveset törődtek a gondviselésükre bízott és állandóan szaporodó iratanyag sorsával. S ha már igen nagy szüksége mutatkozott, akkor a város időnkint más-más tisztség-viselővel végeztette el a már el nem halasztható munkálatokat. 1777-ben azonban a Helytartótanács felhívta a tanács figyelmét, hogy szüntesse be ezt a helytelen gyakorlatot, mert egyrészt a házipénztár nem bírja a rendkívüli megterheléseket, másrészt végeredményben a szegény adózó nép sínyli meg az ilyen külön díjazott munkák elszámolását. A nótárius évenként rakja rendbe és regisztrálja a beérkező iratokat s akkor nem lesz szükség különleges intézkedésekre,

11 A felhívásnak mindazonáltal nem sok foganatja volt, pedig a túlzottan elfoglalt városjegyző helyett ekkor már egyre inkább a vicenotarius vette kezébe a leveles-tár ügyeinek ellátását. Horváth Ferenc aljegyző azonban csak a legsürgősebb teendőket végezte el, közelebbről nem érdekelte az archívum belső állapota. Lényegesebb változás csak II. József uralomra jutásával következett be. A császár által abszolutista céljai elérésére bevezetett szigorúan centralizált igazgatás és a magyar rendi alkotmányosság megtörésére irányuló nyílt kísérlete különösen fontossá tették számára a levéltárak áttekinthetővé tételét, és ennek érdekében azok mielőbb rendezett állapotba való hozatalát. Az e tárgyban kiadott rendeletek aprólékos ellenőrzése során a levéltár rendbeszedésével, bírósági és közigazgatási iratanyag szótválasztásával megbízott városi jegyző hivatala is sorozatos „zaklatásoknak" volt kitéve. A Helytartótanács és a Királyi Biztosság felváltva kértek felvilágosításokat az irományanyag rendezésére

12 és a regisztrálás módjára

13 vonatkozólag. Sőt az utóbbi munkálattal kapcsolatosan 2 hetenként kellett a jelentéseket beterjeszteni és pedig közvetlenül a királyi biztoshoz. A munka folyamatosságának biztosítása céljából azt is közölték a várossal, hogy ha a nótárius megbetegedne, helyette az aljegyzőnek, az ő kimaradása esetén pedig valamelyik kancellistá9 Tanácsi jegyzőkönyv. 1758/221. sz. 10 Közgyűlési jegyzőkönyv. 1758/297, 320. sz. 11 Tanácsi jegyzőkönyv. 1777/463. sz. 12 Helytartótanácsi iratok. 1784/4049. sz. — L. még : Föglein Antal: A varmegyei levéltárak II. József korában. Levéltári Közlemények XXVIII. évf. 83—102. 1. 13 Mandata Comissarii Regii. 1786/397. sz.