Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története / 52–88. o.

•gg Lengyel Alfréd nak kell a regisztrálást folytatnia. A Királyi Biztosságnak figyelme mindenre kiterjedt. így többek közt az is tudomására jutott, hogy Tiboldt József vicenotarius hosszú időn keresztül csak az ,,Intimata"-kat hozta rendbe. A tanácsnak felsőbb utasításra nevezettet hanyagságáért meg kellett dorgálnia, hogy a jövőben- nagyobb szorgalommal fejtse ki tevékenységét.

14 Ezek a gyakori ellenőrzések és jelentgetések komoly megterhelést okoztak a városjegyzői hivatal igazgatási munkájában, — melynek élén ekkor már Schopf Ferenc állott — de levéltári szempontból azzal a haszonnal jártak, hogy a Deáky-féle rendezés óta elhanyagolt archívum sokrétű anyaga ismét használható állapotba került. A kancellistából lett nótárius igen sokat fáradozott a leveles-tár rendbe szedésével s a különféle sorozatok, regestrumok elkészítése mellett ő vetette meg alapját a folyószámokkal ellátott fiókrendszernek. Munkájának eredményességét igazolja az a jelentés, melyet Győr városa 1792-ben küldött fel a Helytartótanácshoz. E felsőbb fórum ugyanis előzőleg részletes tájékoztatást kért a rendezési munkáról, a hátralékokról és a beérkező új iratanyag rendezettségi állapota felől. A tanács néhány tagja személyesen győződött meg a végzett munka állásáról s így nyugodtan vethette papírra jelentésében, hogy a régebbi iratok rendezése, regisztrálása hátrálékmentesen megtörtént és a legújabban beérkezett anyag is már sorba van rakva.

15 • Hogy vajon a további-években is ilyen rendben ment-e a leveles-tár munkája, arról nem szól a krónika, de az esztendőnként befutó iratanyag lassanként már annyira felhalmozódott, hogy új elhelyezési lehetŐsgekről kellett gondoskodni. Minthogy a notariatus hivatali helyiségeiben üresen álló szekrények és ládák porosodtak, a tanács elrendelte ezeknek az archívum részére való átadását. Sok irat is kint kallódott a különböző hivataloknál, melyek ugyan sorba voltak rakva, de a protokollumokon való keresztülvezetésük részben még meg sem történt. Evégből utasítást adott ki a tanács, melyben megtiltotta, hogy a jövőben akár a jegyzőség, akár más tisztség-viselő a legszükségesebb időtartamon túl magánál tartson iratokat.

16 Egyébként a városi hatóság ekkortájt már eléggé komoly formában kezd foglalkozni a feltartóztathatatlanul növekedő archívum problémájával, belátva azt, hogy a közigazgatás mindjobban szülesedő ügyintézésével járó feladatok egyre kevesebb időt engednek a nótáriusnak arra, hogy még aljegyzői segítség mellett is a leveles-tár ügyes-bajos dolgaival foglalkozzék. Schopf Ferenc városjegyző 38 éves szolgálatának befejezése után ezért legmegfelelőbbnek találta az időpontot, hogy az Udvari Kamarához felterjesztést tegyen külön archivarius alkalmaztatása iránt. Az iratanyag gondozását átmenetileg már nem is az új város jegyzőre bízták, hanem Rába István tanácstagra, aki tulajdonképpen a városi kancellária főnöke volt. A kulcsok szertartásos átadása-átvétele után így ez a szenátor mindkét hivatal vezetését a saját személyében látta el.

17 Korbonits István nótáriusnak csupán annyi szerep jutott, — akárcsak az aljegyzőnek — hogy a leveles-tár kulcsainak egyikét neki kellett őriznie. Az archívumba való bejárás ily módon három személy jelenlétéhez volt kötve s az összes kulcsok másodpéldányait maga a főbíró zárta szekrényébe. 14 Allgemeines Protokoll. 1789/1444. sz. 16 Tanácsi jegyzőkönyv. 1792/1268. sz. "Tanácsi jegyzőkönyv. 1815/1130, sz. "Tanácsi jegyzőkönyv. 1826/674, 713. sz.