Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.

48 Ua Bálint akik sok gyakorlati tanácsot adhatnának. Az elkészült szabályozás lehetne természetesen a levéltári kézikönyv része, ebből a filmezés nem is hiányoz hátik. De mert a kézikönyv megjelenése még hosszú időre kitolódhatik, a filmező munka szabályait már most ki kellene adni.

123 11. Minthogy az Országos Levéltár filmező csoportja jelenleg központi szerv, tehát a teljes magyar levéltári fond szolgálatában áll, erre a teljes anyagra kellene hosszútávú mikrofilmezési tervet megállapítani. Ez biztosítaná a tervszerű munkát és a múlt években még ismételten előfordult ,„ad hoc" termelés megszűnését. Ennek a tervnek alapján kellene azután technikai fejlesztési és beruházási tervet készíteni, illetve erre a szükséges anyagi fedezetet biztosítani. A filmezés perspektivikus munka, megfelelő fejlesztése is csak perspektivikus tervek alapján lehetséges. Hadd említsük meg, hogy a nagyértékű és terjedelmű gazdasági levéltári anyagból máig sem vétetett .semmi biztonsági filmre, viszonylag igen kevés a területi levéltárakból, egy minden szempontra kiterjedő átfogó terv a filmező munka egyenletes fejlesztését biztosítaná. Ilyen tervvel talán megszüntethető volna az az állapot is, hogy a filmező munkához elég személyi keret sohasem volt. 12. Életre kellene hívni a tervszerű levéltári mikrodokumentációt, elsősorban levéltári anyagunk kiegészítésének céljaira, mert amjí e téren eddig történt, sokban ötletszerű és semmiképpen sem kielégítő. A franciák példájára először is térképezzük fel a számbajovő anyagot, azt fontosság szerint rangsoroljuk, és ezután készítsük el a mikrodokumentációs tervet, amely most már időadatokat, személyi és anyagi feltételeket is tartalmazzon. Mindezt elsősorban a le vél tárnokoknak kell elkészíteni, a Történettudományi Intézettel együttműködve. Az utóbbi adjon útmutatást a fontosság kérdésében, adjon segítséget a felderítésnél, de maga a felderítés, felmérés és tervkészítés maradjon a levéltárak kezében, bekapcsolva ebbe a munkába a mikrofilmező csoportot is. 13. A mikrodokumentációnak csak úgy és akkor van értelme, ha az eí van látva a szükséges segédletekkel, a filmanyag fel van dolgozva, hozzá jegyzékek és leltárak állanak rendelkezésre. (A dokumentációnak világszerte egyik legnagyobb problémája az anyag rendje és használatának módja.) Nálunk a rendezést eddig ideiglenes munkaerők végezték, most azonban ez többé nem tartható, a mikrodokumentációs filmanyag elhelyezését és a vele kapcsolatos összes munkákat státusbeli tudományos dolgozókra kell bízni. Csak ez biztosíthatja annak a sokoldalú igénynek a kielégítését, amely a filmdokumentációval kapcsolatban jeletkezik. Egyre több pl. az anyag speciális tárgyakra, egyes kutatási területekre, olyan iratok, melyeket 5—10 vagy több őrzőhelyről gyűjtöttek és fényképeztek. E filmeket a kutatók természetesen tárgyak szerint keresik — az őrző levéltárakat nem is ismerik — tehát a tematikát indikálni kell, viszont levéltári nyilvántartásuk sem hanyagolható 123 Vannak ilyen szabályok a Szovjetunióban, amint arról a Budapesten járt Lavrov szovjet levéltáros tájékoztatott; a francia és angol szabályokat tanulmányunk elején már idéztük. Az Archivar ez évi (1958.) 2. füzetében (186. 1.) azt olvassuk, hogy az angol levóltárnokok testülete (Society of Archivists) technikai bizottságot (Teohnical Committee) hívott életre a konzerválás, restaurálás és fényképezés eredményeinek és módszereinek fejlesztésére és minden velük összefüggő probléma szakértői tárgyalására. A bizottság, mely évente többször is ülésezik, elnökből, titkárból és három tagból áll. Tanácsadóként egy-egy technikus van mellérendelve a British Museum-ból, a londoni Public Record Office fényképészeti osztályáról és a National Galery-ből, valamint egy .gombaszakértő és egy kémikus, azaz összesen Öt személy.