Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.

:26 IIa Bálint Szerte a világon nagy méretekben folyik az anyagot óvó mikrofilmezés : Franciaországban, Németországban és Svédországban a filmezési hitelek nagy részét fordítják a biztonsági mikrofilmek készítésére. A Német Szövetségi Köztársaságban katasztert állítottak össze a számbajövő anyagról és azt a fontosság szerint három kategóriára osztották s ilyen alapon készítették el hosszú évekre a munkaprogramot.

44 Irodalmi utalások tudósítanak hasonló célú mikrofilmezésről Angliában, Lengyelorszában, a Szovjetunióban, Vatikán Államban, meg más országokban. A Német Demokratikus Köztársaságban ,a filmezésnek ez az aspektusa most van szervezés alatt. 2. Anyaghiegészitő mikrofilmezés. Az anyagkiegészítés kiváló eszköze a mikrofilm minden olyan esetben, amikor valamely levéltári állag, sorozat ;stb. nem abban a levéltárban őriztetik, ahova az a szabály szerint tartozik és ahol azt kutatók keresnék. Ilyenkor az idegen levéltárban őrzött anyagot mikrofilmre- veszik és ezt a kiegészítő mikrofilmet helyezik el az illetékes levéltárban, ennek anyagát ezzel a filmmel egészítik ki, teszik teljesebbé vagy teljessé.

45 Ez a filmezés tehát elsősorban levéltári célokat szolgál, a levéltári anyag illetékességi helyén történő őrzésének az ügyét, ami természetesen egybefonódik a kutatás és használat céljaival. Ha meggondoljuk, hogy a nemzeti levéltárak anyaga mennyire szét van szóródva nemcsak egy országon belül, hanem a szomszédos, sőt távolabbi országok levéltáraiban is,

46 akkor tudjuk igazában méltányolni a kiegészítő filmezés fontosságát. Ideális volna, ha minden forrás a maga helyén lenne, abban a levéltárban, ahova az keletkezése szerint tartozik, de mert ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan, marad megoldásnak, és tegyük hozzá, igen gyakorlati megoldásnak, a mikrofilm. A biztonsági filmezés mellett a mikrofilmnek ez az aspektusa a legnagyobb jelentőségű és nemzetközi viszonylatban a legtöbbet használt. Néhány példa. A Franciaés Angolország között kötött államszerződéseket Londonban őrzik. Ennek a sorozatnak XII—XVI. századi részét — a két ország közti megállapodás értelmében — a londoni Állami Levéltár a párizsi Nemzeti Levéltár részére filmre vette.

47 Belga tudományos és levéltári szervek különböző francia levéltárakban őrzött, belga vonatkozású forrásokról 7000 méter filmet készítettek.

48 1953-ban a francia Nemzeti Levéltár birtokában idegen országok levéltárainak anyagáról 7000 méter kiegészítő film volt, ami azóta nagy mértékben gyarapodott.

49 Portugália 1952-ben hívta életre a tengerentúli minisztérium filmarchivumát azzal a rendeltetéssel, hogy abban filmen összegyűjtsék az összes olyan fontosabb, idegen levéltárakban őrzött dokumentumokat, kéziratokat, rajzokat, ritka könyveket stb., melyek a portugálok szerepét a világ történelmében, különösen pedig a gyarmatokon illusztrálják. 1954-ben erről pedig ismét egy negatívot, amit ,,kontratip"-nek neveznek. Az eredeti marad mesterpéldány, helyére pozitívról készített negatív lép és erről készül minden további levonat. " Nachrichten Jg. 7. 106—107 ; Archivar Jg. 4. 156. és Jg. 11. 185—186. 45 Archívum 1953. 90. 46 Joumée du Microfilm (Gazette 1954. nr. 15. 41.) ; Francois : „Le rőle Internationale du Microfilm en matiére d'Archives" (uo. 1953. nr, 14. 27—38.) és Vörös Károly: ,,A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése" (Levt. Közi. 27. köt. 1957. 105, 109^-112.) 47 Francois az előző jegyzetben idézett tanulmányának 30. lapja. 48 Uo. 48 Uo. 31.