Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - KRÓNIKA - Hasznosné Szöllős Ilona: Beszámoló a Magyar Országos Levéltár iratkonzerváló műhelyének felállításáról és működésének eddigi eredményeiről / 215–218. o.

Krónika 215 szocialista levéltárosok együttműködésének. Svoboda elvtárs, a Csehszlovák Belügyminisztérium Levéltári Igazgatóságának vezetője hosszabb referátumot olvasott fel a csehszlovák levéltárak több évi munkájáról. A szervező munka folyamán 43 erdő- és mezőgazdasági levéltárat, 176 szerzetes levéltárat, 40 katholikus egyházi ós 14 más felekezeti egyházi levéltárat vettek át az állami levéltári hálózatba. Figyelmet érdemel a csehszlovák (összállami) és a szlovák tudományos levéltári tanácsok felállítása és az egységes állami levéltári fond központi katalógusának előkészítő munkálatai. A belső szakmai problémák megvitatásában a külföldi levéltárosok nem vettek részt. 1958. december 12 és 13-án ünnepelte a lengyel Régi Iratok Levéltára Varsóban fennállásának 150. évfordulóját. Az ünnepségre a Szovjetunió, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, Jugoszlávia, Dánia Svédország, Olaszország, Ausztria levéltárai is elküldték képviselőiket. Magyarországot a sorok írója képviselte. Az ülésszakon Altmann eltvársnak a Lengyel Levéltári Főigazgatóság vezetőjének megnyitó beszédén kívül két előadást volt alkalmunk hallgatni. Wolinszki professzor az 1683. évi törökellenes háborúról és az ezzel kapcsolatos európai politikai krízisről értekezett, a Magyarországon levéltáros körökben jól ismert Stebelszki professzor pedig az egységes állami levéltári fond kialakításának problémáiról beszélt, rámutatva arra, hogy a könyvtárakban és múzeumokban még igen sok levéltári anyag van, melyeket a levéltártan által előírt módszerekkel kellene a történetkutatók számára feltárni. 1959. június 2—5. között került lebonyolításra Lisszabonban a Levéltárak Nemzetközi Kerek Asztal Konferenciája. A résztvevők száma mind ez ideig a legmagasabb volt. 22 ország, illetőleg szervezet (az ENSZ levéltára és az UNESCO is) volt képviselve összesen 37 küldöttel. Magyarországot a sorok írója képviselte. A referátum, melyet ismét Bautier kollegánk készített az egyes országok által szolgáltatott adatok alapján, ezúttal a levéltárak és a történettudomány kapcsolatát tárgyalta. Az első napi ülésen a levéltári kutatóterem munkája volt a vita és kölcsönös adatközlések tárgya. Ennél a témánál a kutatásokról és a kutatókról vezetett különféle nyilvántartások metodikája volt napirenden. A második nap már érdekesebb és elvibb jelentőségű kérdéseket tűzött napirendre : mennyiben kezdeményeznek a levéltárosok történeti kutatásokat. A kialakult egységes álláspont szerint a levéltárak csak leltárakat és dokumentumkiadványokat kezdeményezzenek, más történeti feldolgozó munkákat pedig támogassanak. A harmadik napon még érdekesebb vita indult meg a levéltári munka megtervezése tárgyában, A nyugati levéltárosok ugyanis a levéltári tervekben valamiféle kényszerítő eszközt láttak. Sikerült őket meggyőzni, hogy a levéltári tervek a szocialista országokban demokratikus módon, az egyes dolgozók kezdeményezésére támaszkodva jönnek létre. Összefoglalóan meg lehet állapítani, hogy ma már a nemzeti levéltári kongresszusok is más nemzetek képviselőinek jelenlétében ülnek össze. A nemzetközi összejöveteleken pedig egyre több résztvevő jelenik meg. Ez mutatja a levéltárak nemzetközi kapcsolatainak szélesedését, ami lehetővé teszi, hogy a történettudomány kiszélesítse forrásanyagbázisát. Szedő Antal BESZÁMOLÓ A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR IRATKONZERVÁLÓ MŰHELYÉNEK FELÁLLÍTÁSÁRÓL ÉS MŰKÖDÉSÉNEK EDDIGI EREDMÉNYEIRŐL Az 1956. év őszén keletkezett tűzvész, a tűzoltás víztömege és a lövedékek általi pusztulás okozta károk felmérésével, minősítésével kezdődött 1957. januárban a munkánk. Erről kimutatás és szakértői vélemény készült. A sürgős segítség elengedhetetlen feltételeként a restauráló műhely korszerűsítése vált szükségessé : berendezés, felszerelési anyagok és módszerek tekintetében. 1957 májusában már rendelkezésre álltak azok az anyagi és személyi körülmények, melyek mellett megindulhatott a 1. tervezés, 2. szervezés, 3. munkabeindítás sorrendjében való működésünk, de ezzel egyidejűleg, illetve már azonnal is biztosítanunk kellett az ázott-penészes, égett-töredező, roncsolt-széthulló, stb. legsúlyosabban veszélyeztetett iratanyagnak az „első segélyben" részesítését az éppen rendelkezésünkre álló eszközökkel és módokon. 1. A tervezésnél a laboratórium, műhely és gépterem részére külön-külön helyiséget biztosítottunk átépítéssel, illetve választófalak felhúzásával, a gépterem felé izoláló vasajtó beépítésével és mindenütt a megfelelő gépi villanyenergia, világítás, vízvezeték stb. beszereltetésével. •