Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Voproszi Isztorii, 1957–1958. / 211–212. o.

Folyóiratszemle 211 levéltárügyét egy közös cikkben tárgyalja PAUL L. HORECKY, aki a prágai egyetem hallgatója volt, tehát a csehszlovák kérdések specialistájának számít. A cikk átolvasása meggyőz arról, hogy csak a csehszlovák levéltárakról tud érdemlegeset mondani, a másik két ország levéltárügyéről ismeretei rendkívül csekélyek (szerinte Bulgáriában nincs is más levéltár, csak a Szófiai Nemzeti Könyvtár gyűjteménye). Lényegesen nagyobb tárgyi tudással de nem kisebb elfogultsággal írta FBJTZ T. EPSTEIN, egykor a berlini egyetem hallgatója, cikkét a Sz ?.vjetunió levéltárairól. Ő már merített a Nagy Szovjet Enciklopédiából, az Archivmitte ungen cikkanyagából és Brenneke könyvéből is, sőt felhasználta a Kongresszusi Könyvtárban megtalálható számos régebbi szovjet kiadványt (elsősorban az Archivnoje Gyelo anyagát). JANINA WOJCICKA a lengyel és JOHN GAGLIAJBDO a demokratikus német levéltárügyről szóló cikkek írói viszont kiemelkednek a többi közül lelkiismeretes — bár WOJCICKA esetében nem a legújabb forrásokra támaszkodó — anyaggyűjtésükkel és lehető tárgyilagosságra törekvésükkel. Ugyanez nem mondható el BAKÓ ELEMEK cikkéről, aki a magyar levéltárakról írt. Meglehetős részletességgel szól az 1944 előtti helyzetről, erre vonatkozólag használható anyagot talált a könyvtárakban. Az utolsó 15 év fejlődéséről azonban úgy látszik, nem volt más forrásanyaga;, csak a Magyar Közlönyben közzétett rendeletek és az Archivmitteilungenben megjelent két közlemény (Borsa Iván és Walter Nissen cikkei). Cikke, mely így adatszerűségében is igen kifogásolható, egyébként ellenséges hangú és nem ment a. rosszindulatú ferdítésektől. Megjegyezzük, hogy a népi demokratikus országok levéltárügyével foglalkoz6 cikkek szerzői nem levéltárosok, hanem csaknem mind (köztük BAKÓ is) a washingtoni Kongresszusi Könyvtár alkalmazottai. A folyóiratban természetesen akadnak más tárgyú cikkek is. Foglalkoznak magánlevéltárak (vállalati irattárak) tulajdonjogi kérdéseivei, levéltárak és kutatók kapcsolataival, egyes nagyobb amerikai levéltárak (legtöbbnyire politikusok irathagyatéka) történeti ismertetésével. Minthogy a folyóiratot nem valamely intézet, vagy hivatal, hanem a Levéltárosok Társulata adja ki, természetesen sok szó esik benne a társulati élet híreiről, felolvasógyűlésekről, ünnepélyes összejövetelekről. Az előbbiekben ismertetett cikkek egy része is elnöki ünnepi előadás, vagy egy társulati tag által tartott felolvasás szövege. Külön hírek számolnak be az egyes amerikai államok levéltári eseményeiről. Az ismertetésre került szakkönyvek döntő többsége is amerikai (egy-két kanadai és mexikói is akad közte), a. nem amerikaiak közt a legtöbb persze európai (dán, német, olasz, spanyol). Bélay Vilmos VOPROSZI ISZTORII Tnsztyitut Isztorii Akagyemii Nauk SzSzSzR, Moszkva 1957-1958.* A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének havi folyóirata annyiban érint levéltári kérdéseket, hogy egyrészt a történeti forráskiadványok készítésével kapcsolatos elvi cikkeket szokott közölni, másrészt ilyen forráskiadványokat ismertet. 1957-ben fentieken kívül a levéltárak munkáját tárgyaló elvi cikk is napvilágot látott a folyóiratban : L. I. JAKOVXJEV és V. A. KONDRATJEV : „Mi az új a szovjet levéltárak munkájában?" címmel. A cikk, amelynek egyik írója a Szovjetunió Levéltári Főigazgatóságának helyettes vezetője, az alábbi jelenségeket emeli ki, mint a szovjet levéltárak munkája minőségi emelkedésének tanúságait: rendelkezéseket hoztak a hivatali irattárak rendezettségének és használhatóságának javítására, rengeteg eddig felesleges módon titkosnak minősített és a kutatás elől elzárt iratanyagot tettek közkinccsé a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátása útján, fejlesztették az állami levéltárak tudományos-tájékoztató apparátussal való ellátottságát, kutatói konferenciákat rendeztek a nagy központi levéltárakban, jelentékeny mértékben fokozták a levéltárak forráspublikációs tevékenységét és kibővítették a szovjet levéltárak nemzetközi kapcsolatait. A folyóirat egy másik cikkben felhívja a történész-kutatókat arra, hogy szélesebbkörűen használják fel az Októberi Szocialista Forradalom történetének tanulmányozásához a levéltárak iratanyagát, mint ezt eddig tették. * 1956. ismertetését 1. LK 28. évf. 1958. 320—321. p. 14*