Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Archivelor. Serie nouă, Nr. 1–2. (1958) / 206–209. o.

•208 Folyóiratsjsemle Maros-Torda vármegye 1913. évi selejtezési szabályrendeletének fordítását közli. Ez a rész foglalja magában a levéltári fondok azonossági számmal való ellátására vonatkozó nemrég kiadott főigazgatósági utasítást is. A folyóirat 1. számában több igen alapos tanulmány foglalkozik leréltárt'órténeii léniákkal. EMIL VÍRTOSU a havasalföldi kolostorok birtokjogi iratainak másolati könyvekbevaló beveztésére alakított bizottságok megalakulásának körülményeit és 1841 — 1861. közötti tevékenységét, munkamódszerét és munkájának eredményeit ismerteti részben a folyóirat 2. számában. SIGISMUND JAKÓ XVI—

XIX. századi irattári és levéltári utasításokat közöl részben eredeti források, részben korábbi publikációk alapján. A cikk ismertetésével folyóiratunk más helyén részletesen foglalkozunk. A brassói levéltár 1540-hun összeállított leltárát GH. DUZINCHIEVICI mutatja be. A leltárt Christianus Pomarius (Baumgarten) szebeni jegyző állította össze, de azt 1 619-ig utódai folyamatosan vetették, A levéltári és irattári anyag megbecsülésének elmélyítését érdekes és meggyőző módon igyekszik megvalósítani GH. UXGUREANU : Hogyan értékelték Mihail Emineseu és Ion Creangá az irattárakat? c. cikkében. Mihail Emineseu a világhírű lírikus rövid ideig tanfelügyelő volt, Ion Creangá nagy moldovai elbeszélő pedig egy ideig tanítóskodással tartotta fenn magát. Az Ungureanu által közölt és részben facsimilékben közzétett iratokból nyilvánvalóvá válik, hogy Emineseu és Oreanga — annak ellenére, hogy maga a nagy elfoglaltságot jelentő oktatói munka irodalmi tevékenységüktől vette el idejüket — olyan aprólékos gondossággal közölték a gondjaikra bízott iratokat és irattárakat, hogy nem egy mai — különösebb irodalmi tehetség nélküli — hivatali dolgozó követendő példának tekint hetné. A 2. kötet közöl néhány hivataltörténeti vonatkozású tanulmányt.- MANEA MÄNESCU egyetemi tanár tanulmánya a XVIII—

XIX. századi román statisztikafejlődésére gyakoi olt orosz hatást vizsgálja saját kutatásai soián feltárt, eddig jórészt ismeretlen források alapján. M. REGLEAXU Aaron Florian erdélyi származású tanár és tanügyi szakembernek az 1848-i havasalföldi forradalomban való rósztvételét ismerteti, eddig kiadatlan forrásanyag alapján. GH. UNGUREANU pedig ugyancsak eddig nagyrészt ismeretlen adatok alapján a moldovai tűzoltóság megszervezésének történetével foglalkozik tanulmányában. Mindkét szám igen sok inti közlést, kisebb-nagyobb terjedelmű iratanyag elemzését, ismertetését tartalmazza. Az 1. kötetben AL. ANDRONIC a Régi Iratok Moszkvai Állami Levéltárában őrzött Voroneov fondnak a román fejedelemségekre vonatkozó iratait ismertet i, E. IONASCU pedig az ugyanabban a levéltárban őrzött, XVIII. századi Putna-vidéki népösszeírást mutatja be. M. GUBOGLU, a nálunk is jól ismert turkológus, az 1821. évi felkelés török forrásaira hívja fel a történészek figyelmét. Gazdag gyűjtéséből néhány darabot facsimilében és román fordításban is közöl. A Regulamentul Organ ie előtti moldovai anyakönyveket GH. UNGUREANU, az erdélyi felekezetek anyakönyveit pedig L. MOLDOVAN tanulmánya ismerteti. AL. NEAMTU az erdélyi bányahatósági levéltárak forrásértékét elemzi, FRANCISC PÁLL pedig a brassói levéltárban újonnan előkerült hét olasznyelvű levél alapján a brassói és a raguzai kereskedők kapcsolataira próbál fényt deríteni. VALÉRIÁN POPOVICI a moldovai papírgyártás kezdeteire vonatkozó érdekes forrásanyagot közöl. ILEANA LEONTE két régi hosszmérték pontos meghatározására alkalmas egykorú feljegyzést ismertet. AL RUSU egy könyv kötéséből előkerült középkori kézirat-töredékről ad hírt, ELENA LIMONA az 1844. évi prágai munkásmegmozdulásra vonatkozó iratot, MIHAIL APOSTOL egy a tömegek elégedetlenségére jellemző 1907. évi katonalevelet, ION BURTOIU pedig az 1848-as Islaz-i kiáltvány vidéki visszhangjára vonatkozó iratot ismertet. A 2. kötetben I. PARASCHIV a szovjet levéltárak román vonatkozású forrásait ismerteti, a szovjet levéltárosok által a bukaresti ós lasi-i levéltárnak ajándékozott fotókópiák és mikrofilmek alapján. N. CORIVAN pedig a párizsi külügyminisztériumi levéltárnak a fejedelemségek egyesítésére, Cuza kettős megválasztásának a nagyhatalmak részéről való elismerésére vonatkozó két, eddig kiadatlan iratát ismerteti és közli. Hazai források vonatkozásában P. JOÓDY a volt Máramaros vármegyei levéltárat, BUJOR SURDU a fogarasi birtokok urbáriumait ismerteti, E. NEGRÜTI pedig a GhicaGománesti-i birtok jobbágyainak földesuruk iránti kötelezettségeinek 1848-i jegyzékét ismerteti. I. GH. BURTOIU a román kőolaj-kitermelés történetének főbb vonásait vázolja, M. APOSTOL pedig a Prahova-völgyi bányászoknak a 30-as években vivői t hősi küzdelmeinek emlékét felidéző iratokat ismerteti. Costache Negri konstantinápolyi diplomáciai megbízott 1950-ben levéltárába került 1825—1863. évi iratait GH. UNGUREANU mutatja be. A múlt századi olténiai társadalmi megmozdulások dokumentumait G. BÁRDOS, egy