Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Archivelor. Serie nouă, Nr. 1–2. (1958) / 206–209. o.
206 Folyóiratszemle tott VII. Olasz Nemzeti Levéltári Kongresszus jegyzőkönyvét. A kongresszusnak két tárgya volt, az egyik a levéltárak nemzetközi kapcsolatai, ennek előadója Antonino Lombardo volt ; a másik a levéltártörténet elvi alapjai, ennek előadója L. Sandri volt. Mind a két témát mind az előadók, mind a vita résztvevői igen dialektikus módon fogták fel, mint ahogy általában jellemző az olasz levéltárosokra a merev, a priori felállított sémák kerülése. A. CASERTA ismerteti az olasz egyházi levéltárak első konferenoiáját. Az 1958. évi 2. számban L. CASSESE az egyesülés előtti olasz államok gazdaságtörténetének levéltári forrásairól értekezik. A. PAGANO ismerteti a Palermói Állami Levéltárban működő levéltáros képző tanfolyamot. PIERRE DTTRYE igen érdekes cikkben ismerteti a Franciaországban alkalmazott összetolható állványrendszereket. A. SALADINO a nápolyi francia uralom hivatali reformjának levéltári forrásanyagával foglalkozik. MARCELLO DEL PIAZZO a Nápolyi Állami Levéltár egyik fOndjának (Carte di Corredo) útmutatóját közli. Igen foglalkoztatja az olasz levéltárosokat a levéltár fogalma. Az 1958. évi 3. számban LETTERIO BRIGUGLIO foglalkozik ezzel az érdekes kérdéssel. Ennek oka sokszor az, hogy a szellemtörténészek, élükön Benedetto de Croce-val, meglehetősen lenézték a levéltári anyagot és másodlagos fontosságot tulajdonítottak neki, mint a történetíró szükséges lelkiállapotának előidézőinek. Az olasz levéltárosok megfogalmazta levéltárfogalom hivatva van, a levéltárak és a bennük őrzött anyag fontosságát kiemelni. így beszélnek sokszor a levéltárakról, mint „universitas rerum"-ról. Hasonló tárgyú -ELIO LODOLINI cikke is. A szerzőt főleg az a határ érdekli, amin túl az irattár levéltárrá válik ^ GIACOMO BUSCAPI a pecsétek rendezéséről és leltározásáról értekezik. LAMBERTO BRAVT a műanyagok használatát méltatja, mint a termeszek elleni küzdelem hatékony eszközét, különösen a műgyantának tulajdonít nagy szerepet. ARNALDO D'ADDAEIO cikket ir a toscanai levéltárak állapotáról a Bonaini-féle rendezés előtt. GIUSEPPE PLESSI Bobbic* város levéltárának leltárát adja. Végül A. SISTO a Scarampa-Tizzoni családi levéltárat ismerteti. Szedő Antal REVISTA ARHIVELOR Organ al Directiei Generale a Arhivelor Statului din Republica Populara Romina^ Bucuresti Seria nouá Nr. 1., 2. (1968). A Bevista Arhivelor, az első kifejezetten levéltári román szakfolyóirat 1924-ben létesült s kisebb-nagyobb megszakításokkal 1947-ig jelent meg. Ugyancsak 1947-ben szűnt meg a Levéltárosképző Főiskola gondozásában 1941 óta megjelent Hrisovul c folyóirat is. A román levéltárosoknak tehát az elmúlt évtizedben szakmai folyóiratuk nem volt. A párt és a kormányzati vezetőszerveknek a levéltárak iránti egyre fokozódó érdeklődése és ennek egyik következményeképp, a román levóltárügynek az elmúlt években végrehajtott gyökeres átszervezése abban is kifejezésre jutott, hogy Románia és külföld (elsősorban a szomszédos népi demokráciák) szakmai körei által nélkülözött folyóirat 1958-ban mindjárt két terjedelmes, szép kiállítású kötetben ismét megjelent. Az új folyam programját az 1. kötet élén ION PARASCHTV, a Román Népköztársaság Állami Levéltárainak főigazgatója adja meg rövid de tartalmas vezető cikkében. A folyóirat feladata e szerint mindenekelőtt teret és lehetőséget biztosítani a levéltári munka problémáinak megvitatására, továbbá a hazai és külföldi levéltárak munkájáról, a szakma jelentősebb eseményeiről tájékoztatást adni. De feladata a folyóiratnak a levéltártörténet művelése és a hazai levéltárak anyagának, valamint a külföldi levéltárak román vonatkozású anyagának — akár egyes iratokig lemenő — bemutatása, ismertetése. A program egyik kiemelkedő része a legszorosabb összefüggésben van a román levéltárak mai munkájával. Ugyanis a levéltári és irattári anyag további pusztításának és pusztulásának megakadályozása és megelőzése képezi ma a román levéltárak egyik súlyponti munkáját. Ennek megfelelően a Revista Arhivelor programjának egyik kihangsúlyozott pontja szerint a folyóiratnak törekednie kell olyan anyag közlésére, mely a nagyközönségben — elsősorban, nyilván az iratokkal munkájuk során érintkezésben levő személyekben — a levéltári és irattári anyag iránti megbecsülés felkeltésére és elmélyítésére alkalmas. Figyelemre méltónak tartjuk, hogy már maga a programcikk is kerülgetés;