Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Isztoricseszkij Arhiv, 1957., 1958. / 198–199. o.

Eolyóiratszemle 199 össze. Cikkének nagy visszhangja támadt, nyolc levéltáros szólt hozzá, vitába szállva Sznütko megállapításaival. A. V. JELPATYEVSZKIJ „AZ iratanyag értékének elbírálása (értékelése) a szovjet állami levéltárakban" c. cikke, amely a mi szóhasználatunk szerint „belső és külső selejtezési" kérdésekkel foglalkozik, ugyancsak ellenvéleményeket váltott ki. K. G. MITYAJEV a moszkvai Történeti Levéltári Intézet tanára alapos elemzésnek vetette alá az elbírálás kérdéseit és rendszerbe foglalta az egész komplexumot. (Mindezehet Levéltári Híradó 1958. évfolyamában bőven ismertetjük.) Az említett moszkvai intézetnek egy másik, nálunk ugyancsak ismert nevű tanára, V. V. MAKSZAKOV az egykori magánlevéltárak — magánkézben volt vállalatok és személyi fondok — rendszerezéséről értekezik. A tankönyve alapján általunk is jól ismert A. V. CSEBNOV, egyébként ugyanazon intézet tanára, a XVI—

XVII. századi központi'állami hivatalok iratanyagának rendszerezését ismerteti. A cikkek ugyanezen csoportjába tartozik az is, amely a szovjet katonai levéltárak fondjainak kialakításáról, ha úgy tetszik elhatárolásáról, vagy egy másik, amely a központi történeti levéltárakban őrzött kartográfiai anyag rendezéséről ír. A cikkeknek egy másik csoportja levéltár-, ül. fondismertetés vagy egy kérdés megvilágítására alkalmas forrásanyag ismertetése. Ezek közt megemlítjük az állami titkos levéltáraknak Marxra és Engelsré vonatkozó irataival, vagy más levéltáraknak a kuznyecki fémművekkel, az Oroszországi Szociáldemokrata Párt illegális nyomdáival kapcsolatos fondjai ismertetését. N. R. PBOKOPENKO a legnagyobb szovjet állami levéltárról, a CGAOR-ról {Októberi Forradalom Központi Állami Levéltára, Moszkvában) közölt ismertetést, egy másik cikk az Összszövetségi Népgazdasági Tanács iratanyagát világítja meg. Ugyanide tartozik a CGIAL (a Leningrádban levő Központi Történeti Levéltár) állományába tartozó volt cári kereskedelmi és iparügyi minisztérium konspektusa is. A szovjet történeti és levéltári irodalom igen nagy figyelmet szentel az archeográfia kérdéseinek is. Alig van olyan évfolyama az ISZTOBICSESZKIJ AnHiv-nak, amelyben legalább egy-két cikket ne szentelnének a történeti forráskiadványok összeállítása módszertanának. E csoportba soroljuk az ismertetett két évfolyamból az alábbi cikkeket : a szovjet korszak iratanyaga kivonatos közzétételének kérdései, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét megvilágító iratanyag kiválasztása és archeográfiai feldolgozása, a statisztikai forrásanyag kiadásának módszertana, a folklórszövegek publikálása, ó-orosz szövegek rekonstruálása, a CGVIA (Központi Hadtörténelmi Levéltár) archeográfiai tapasztalatai, a XIX—XX. századi ukrajnai archeográfiai tevékenység. Mindezek önálló cikkek. A folyóirat szerkesztőségének elnöke, V. I. STJNKOV az 1957. évi szovjet publikációs munkákról számol be. Bizonyára valamennyi ország közül első helyen áll a Szovjetunió abban a tekintetben, hogy levéltárai tervszerűen, minden külső kérés bevárása nélkül is feltárják a levéltári fondokban található, a népgazdaság szempontjából fontos adatokat. A leningrádi Történeti Levéltár (CGIAL) vezetője V. V. BJEGYIN ós ugyanezen levéltár munkatársa, I. F, KOVALJOV az efeladatkörben végzett munkájukról, elsősorban geológiai és hidrológiai adatoknak népgazdasági szervek rendelkezésére bocsátásáról, számolnak be. Különös tekintettel a levéltári építkezések kérdésének a nemzetközi szakirodalomban megfigyelhető előtérbe nyomulására, igen tanulságosnak érezzük I. D. VOKONTN a körzeti levéltári épületek és raktárak típustervei kialakításával kapcsolatos, valamint az TÍjabb levéltári építkezésekről és azok problémáiról beszámoló, helyenként képekkel és tervrajzokkal illusztrált cikkeit. Végül rá kell mutatni arra is, hogy a folyóirat, különösen az utóbbi időben, egyre nagyobb figyelmet szentel nemzetközi levéltári kérdéseknek is. A Szovjetunió Belügyminisztériuma Levéltári Főigazgatóságának vezetője, G. A. BJELOV tudósít a firenzei III. nemzetközi levéltáros kongresszusról és a wiesbadeni Kerekasztal konferenciáról Mint legilletékesebbel, az illető ország egyik vezető levéltárosával írattak cikket a Magyar Népköztársaság — e cikket Szedő Antal elvtárs írta — továbbá a Népi Kína, a Német Demokratikus Köztársaság és ä Bolgár Népköztársaság levéltárügyéről. Szovjet levéltáros számol be, egyéni benyomások alapján a finn levéltárak munkájáról. A moszkvai levéltári intézet két tanára irodalom alapján az indiai levéltárügyet ismerteti. Bélay Vilmos