Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Vörös Károly: Der Archivar, Jg. 10-11. (1957–1958) / 196–198. o.
196 Folyói iát szemle •val tankönyv és jegyzet készítése, az anyagfelhasználás, rendszerezés alapelveinek és módszercinek tudományos feldolgozása, beleértve a technikai levéltári anyagot is, levéltári szakszótár összeállítása, a külföldi szakirodalom fordítása ós a régi kínai levéltártudomány tanulmányozása. E gazdag program eredményei nyilván számunkra is többet jelentenek majd kuriózumszerű érdekességnél. A „DanganGongzuo" áttanulmányozása alapján úgy véljük, megérett az ideje annak, liogy a magyar levéltárosok is, hasonlóan több népi demokratikus és több ország levéltárügyéhez, szorosabb kapcsolatba lépjenek -kínai kolléga i kkal. Józsa Sándor DER ARCHIVAR Mitteilungsblatt für deutsches Arehivwesen . Im Auftrage des Vereins Deutscher Archivaro hrsg. vom Staatsarchiv Düsseldorf Jg. 10., 11. (1957, 1958)* A Német Levéltárosok Egyesületének a düsseldorfi állami levéltár kiadásában 1957 — 58 folyamán is változatlanul évente négyszer, összesen kb. 10—11 nagyalakú íven megjelenő folyóirata e két évfolyamában is a német levéltárosoknak a belföldi és számukra fontosabb külföldi levéltári problémákról és eseményekről való minél gyorsabb és színvonalasabb tájékoztatását tekintette fő feladatának. Ezenkívül az Egyesület azon funkcióját is szolgálja, mely az NSzK egységes levéltárigazgatásának hiányában a nyugatnémet levéltárosok munkáját módszertanilag s inkább társadalmi úton kívánja összefogni. A folyóirat cikkanyagának áttekintése világos képet ad számunkra a nyugatnémet levéltárosok fontosabb szakmai problémáiról. Ezek legfontosabbika kétségtelenül a modem aktatermelés óriási növekedésével függ össze, mely egyre súlyosabb helyzetbe hozza a levéltárost. E fejlődés igen tanulságos összefoglalását J. PAPRITZ az iratkezelés típusainak történeti fejlődését tárgyaló cikke adja meg. A kérdés mai jelentkezését és a lehetséges megoldási módozatokat a 35. német levéltárosnap a folyóiratban részletesen ismertetett referátumai kísérelték meg összefoglalni. Mivel a Levéltári Hijiftdó (a továbbiakban : LH) erről (ugyanúgy, mint Papritz cikkéről) korábban már részletesen beszámolt, összefoglalásként itt csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a referensek (W. ROHR, G. W. SANTE, H. MEINERT és F. ZIMMER/MANST) felszólalásaikban (G. W. SANTE már megelőzőleg egy, a levéltáros kettős : tudományos és igazgatási funkciója egyensúlyának az igazgatási ügyek javára történő megbomlását tárgyaló igen tanulságos cikkében is), de a hozzászólók is, a probléma egyedüli megoldását abban látják, hogy a levéltárak iratgyűjtő tevékenységüket egyre jobban «supán néhány, jellegénél fogva is valóban túlnyomórészt értékes iratot termelő fontos szerv iratanyagára korlátozzák. A kevésbé jelentős szervek ily módon értéktelenebb iratainak tartósabb megőrzésére átmeneti irattárak felállítását javasolják. Hasonló módon, a mennyiségi problémákhoz kapcsolódik LISA KAISER terjedelmes összeállítása, mely a statisztikai nyersanyag archiválásának kérdését vizsgálja 19 tőkés ország és •Jugoszlávia, gyakorlatában. Táblázatosan is kimutatott végeredménye szerint, a legutóbbi népszámlálások a történeti kutató számára felbecsülhetetlen értékű nyersanyagát 11 államban csaknem teljesen archiválják (az USA és Kanada mikrofilmen), 8 államban ellenben különböző határidők után kiselejtezik. • Lényegében ugyancsak a növekvő irattermelés problémájának egy másik vetületét mutatják azok, az Archi varban ugy an csak tekintélyes teret elfoglaló tanulmányok, melyek a különböző igazgatási és gazdasági szervek iratkezelési munkájának lehető racionális megszervezésére törekednek. A német városi levéltárosok 1958 szeptemberében tartott konferenciáján ugyancsak a modern irattermelés és a selejtezés kérdései álltak előtérben, s c problémák megoldását célozzák a városok, üzemek, sőt egyházi szervek új, célszerű Iratkezelési és irattári terveinek összeállításáról szóló cikkek. (STUDTMANN, JAEHNIG, W. LEESCH, — cikkeik egy részét a LH ismertette). Mindezek a kérdések már átvezetnek a német levéltárügy a fentiekhez még mindig szorosan kapcsolódó egy további kérdéséhez : a levéltáros érdeklődési körébe legújabban bevont üzemi levéltárak minél jobb munkáját elősegítő, illetve arról beszámoló cikkekhez. A folyóiratban ugyanis számos cikket olvashatunk az üzemi levéltárosok különböző szemináriumokon (Ludwigshafen, Heidelberg) történő képzésének tapasztalatairól, * Jg. 9. ismertetését 1. LK 28. évf. 1958. 305—306. p.
