Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Vörös Károly: Der Archivar, Jg. 10-11. (1957–1958) / 196–198. o.

Folyéiratszemle 197 a. nyugatnémet üzemi levéltárosegyesület megalakulásáról és első üléséről, (I. BARLEBEN) majd a rajna-vesztfáliai üzemi és gazdasági levéltárak munkaközösségének üléséről (A. MÜHX). Az első ügyrendjén többek között az üzemi levéltár ügyviteli, dokumentációs és történeti kutatást támogató munkájáról volt szó, az utóbbin a rendezési kérdésekmeUett a levéltárügy fejlődésének perspektíváit is felvetették (B. BADERMAKN). Jellemző, hogy amint a modern aktatermelés óriási növekedésének kanalizálására a nyugatnémet levéltárosok az NDK-bau már régen megszervezett átmeneti levéltárak felállítását javasolják,»gy az üzemi levéltárak szervezésénél is nagy érdeklődéssel fordulnak az NDK tapasztalatai felé (mint ezt E. NEUSS az Lll-ban részletesen ismertetett cikke is mutatja). Jelentős helyet foglalnak el a folyóirat hasábjain az egyházi levéltárak munkájával foglalkozó cikkek : a cél itt is láthatólag az, hogy a korábban atomizált és meglehetősen, szakszerűtlen egyházi levéltári munkát most — hasonlóan az üzemi levéltárakéhoz —• társad almi-tudományos kapcsolatok révén próbálják összefogni s egyszermind megjavítani. Nyilván e kezdeményezésnek is mintegy súlyt adandó közölték XII. Pius pápabeszédét az egyházi levéltárak feladatairól, az egyes r. kat. püspökségek és a német evangélikus egyházak különböző levéltározási szabályait, vagy a német egyházi levéltárosok ugyancsak megalakult egyesületének beszámolóit és referátumait (selejtezési és lcvéltárrendezési problémákról). (Mindezen cikkek jó részét az LH részlet csen ismertette.) Ezek mellett a folyóirat igen sokat foglalkozik — megfelelően e kérdés világszerte megfigyelhető előtérbenyomulásának — különböző technikai: elsősorban iratkonzerválási—restaurálási problémákkal (J. PAPRITZ, W. BAVENDAM, H. SCHMIDT), fotográfiai kérdésekkel (W. EICHLER) ; sok képpel ellátott — nyilván reklámcélokat is szolgáló — cikk ismerteti a Strafor—Sneed-féle állványozási rendszereket (részint az épület vázába beépített, részint compactusrendszerű állványozás). Találunk a folyóiratban néhány levéltáHfimertetéM is : ezek közül számunkra legérdekesebb a német külügyminisztérium a nyugati hatalmak által 1950 őszén az. NSzK-nak visszaadott mintegy 100 tonnányi politikai levéltáráról készült ismertetés (fi. PHILIPPJ). A cikk ismertetve a politikai levéltár kialakulását, aránylag részletes áttekintést közöl a megérkezett iratanyagról, elismerve azonban, hogy még számos értékes anyag van, elsősorban angol kézen. B. BRILLING Tel-Aviv-i rabbi, azelőtt a boroszlói hitközség levéltárosa, részletes tudósításban számol be a német zsidóság történeteié vonatkozó németországi levéltári kutatóútjának eredményéről. Külföldi levéltárügyekkel a folyóirat nagyobb cikkekben keveset foglalkozik. Figyelmet érdemel azonban H. v. REMM-HELSING igen részletes s a vonatkozó szakiiodalom meglehetős ismeretéről tanúskodó cikke, mely a lengyel és csehszlovák levéltárügy átszervezésével foglalkozik. Szerző helyesen látja meg az intézkedések lényegét : az; egységes állami levéltári fond szovjet mintára történő létrejöttét. Bár kétségtelenül ellenségesen tárgyalja, helyesen mutat rá ennek indokaira is : a nagy társadalmi átalakulás folytán gazdátlanná lett iratok gondozásának és a szakszerűtlen selejtezések elleni védelmének szükségességére s a rlokumcntumanyag a marxista—leninista történettudomány szolgálatába való állítására. Magvai' vonatkozása a cikknek csak annyiban van, (s az is téves), hogy szerinte 1950 után a Levéltári Közlemények Levéltári lliradóvá változott át. A külföldi levéltárügyek kapcsán kell megemlíteni még azt a jellemző tényt, hogy az 1950. évi osztrák levéltárosnap anyagát az Archivar terjedelmesebben ismertette, mint az osztrák szakfolyóirat ; — különben az osztrák és német levéltárosnapok anyagának egyszerű összehasonlítása ugyancsak jellegzetesen mutatja meg a különbséget a. konzervatív osztrák és a jóval modernebb szellemű nyugatnémet levéltárügy között. Hangsrilyozni kell végül, hogy a folyóirat a levéltárügyel e számos szűkebb szakmai vagy éppen technikai probléma részletes tárgyalása ellenére is alapvetően, változatlanul a löiiénetiudomány szempontjából ítéli meg, s a levéltári munka korszerűsítését is láthatólag a levéltárak történeti dokumentációja megjavítása érdekében végzi. Erié mutat az, hogy helyt ad a sajtódokumentáció kérdésével foglalkozó cikkeknek is (K. KOSZYK, E. MERKER), vagy R. PTJSCHUSTG az osztrák tartományi levéltárak kortörténeti gyűjteményeivel foglalkozó cikkének. Idevág és szűkebb szakterület vonatkozásában igen tanulságos K. DEMANDT és A. SCHMIDT a középkori regesztakiadások módszereiről folytatott vitája is. S hogy a nyugatnémet levéltárosok a gazdasági levéltárak kérdését sem tekintik egyszerű iratvédelmi és ügyviteli vagy szervezési problémának, hanem nagy súlyt helyeznek e levéltárak történeti kiaknázására is, világosan mutatja az a körülmény hogy nemcsak a már idézett üzemi levéltári értekezlet foglalkozott külön előadásban az üzemi levéltári munka gazdaságtörténeti vonatkozásaival, hanem az is, hogy a 3tinómét levéltárosnap témáját teljes egészében a gazdaságtörténeti kutatások az üzemi levéltárak révén megnyíló újabb aspektusainak szentelték. (A levéltárosnap anyagát