Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - FOLYÓIRATSZEMLE - Józsa Sándor: Dangan Gongzuo, 1958., 1–8. / 194–196. o.

194 Folyóiratszemle problémák mellett a történettudományi intézetek és levéltárak közötti kapcsolat kérdéseit is megvitatták. Szó esett többek között a selejtezésről is, s ezzel kapcsolatban az az érdekes helyzet alakult ki, bogy a történészek a selejtezés lehető legkisebb mértékre való csökkenését kérték, míg a levéltárosok azt bizonygatták, hogy szükséges viszonylag nagy mennyiségű iratanyag időnkénti kiselejtezése. Az Arhivist figyelmet fordít a levéltári munka elvi kérdéseinek megvitatására is. Pl. az 1957/1—2. kettős számának központi témája a levéltári és irattári selejtezés. ANDRIJA-LJTTBOMIB LISAO a selejtezés jugoszláviai problémáiról, EMIL VOJNOVIC a közigazgatási hatóságok iratainak selejtezéséről, FR. SKERL, és J. SORN a gazdasági levéltárak selejtezéséről, míg DB. SERGIJE VILEAN a selejtezés általános problémáiról irt cikket. LAZAR CELAP az 1956/1.'számban a rendezés elvi kérdéseiről, míg RADMILA POPOVICPETKOVIC a leltárkészítésről írt. A folyóiratban mindig nagy számban találhatók a gyakorlati levéltári munkával foglalkozó írások. Figyelemreméltó az 1957/1—2. kettős számban BORDB IGNJATOVIÓ cikke az eltűnt levéltári f ondók és iratok rekonstrukció j áról. Az 19 5 8/1 — 2. szám fő figyelme a gyakorlati témákra irányul. DRAGOSLAV JANKOVIÓ a jugoszláv nemzeti történelem XX. századbeli szakaszának tudományos feldolgozásával kapcsolatos levéltári feladatokról írt cikket, ANDRIJA-LJTJBOMIR LISAO a gazdasági vállalatok levéltári értékű anyagának megőrzésével foglalkozott, Dr. SEBGIJE VILFAN a hivatali munka és a levéltári szolgálat kapcsolatával, VASILIJA KOLAKOVIÓ pedig a szerbiai irattárak és a bennük tárolt iratanyag 1957 folyamán végrehajtott összeírása alkalmával szerzett tapasztalatokról számolt be. Szakmai képzéssel kapcsolatos témával foglalkozott LJTJBOMIB GERASIMOV, aki az 1956/3—4. kettős számban a levéltári segédsaemélyzet iskolázásának jugoszláviai tapasztalatairól számolt be, DANICA GAVRILOVIÓ az 1957/1 — 2. kettős számban az irattári káderek képzésének problémájáról, míg IVÁNKA JANŐA az 1958/1 — 2. kettős számban a szerbiai levéltárosok számára rendezett irodai-adminisztratív szemináriumról írt beszámolót. Az Arhivist fent jelzett három évfolyamában a következő magyar vonatkozású írásokat közölte : Az 1956/3—4. kettős számban EMIL VOJNOVIÓ számolt be a kétszázéves Magyar Országos Levéltár budapesti ünnepségeiről. Az 1958/1—2. kettős számában MIR J AN A DIMITRIJEVIÓ tollából közölt ismertetést a Levéltári Híradó 1957/1—2. kettős számáiól, míg SAVA DAVID OVIÓ Vörös Károlynak a polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatásról írt összeállítását ismertette, kiemelve annak hasznosságát a jugoszláv levéltárosok számára, tekintettel az egykor Ausztria-Magyarország területén keletkezett, jelenleg jugoszláv levéltárakban levő fondókra. Áttekintve az Arhivist három évfolyamának példányait, megállapíthatjuk, hogy a jugoszláv levéltárosok szövetségének folyóirata elsősorban gyakorlati kérdéseknek szentel nagy figyelmet. Igyekszik a levéltári munka aktuális problémáira irányítani az érdeklődést, vitacikkeket közöl egyes elvi kérdésekről, egy-egy számában sokoldalúan foglalkozik valamely előre meghatározott problémakörrel, ami a jugoszláv levéltárosok számára lehetővé teszi, hogy a folyóirat egyazon számában 4—5 cikket is olvashatnak különböző megvilágításban ugyanarról a kérdéscsoportról. Kővágó László DANGAN GONGZUO A Kínai Népköztársaság Levéltári Igazgatóságának folyóirata. Peking 1958. N. 1-8., Annak ellenére, hogy a levéltár talán éppen Kínában tekint vissza a leghosszabb történeti múltra, a modern, tudományos kutatás céljait szolgáló levéltárak kialakítása és a korszerű tudományos levéltáros képzés csak a felszabadulás után indulhatott meg erőteljes ütemben. Mindaddig ennek az intézménynek a fejlődését is — Kína más intézményeihez hasonlóan — ősrégi, feudális normák gátolták. A régi Kínában szinte mauzólikusan, hatalmas zárt bronzlemezzel borított szekrényekben tezaurálták a császári ediktumokat, régi kéziratokat, enciklopédiákat, klasszikusokat stb. A Császári Történeti Levéltárban például, amelyet 1534-ben alapítottak, s egyben Kína legrégibb ma is működő levéltára, a XIX. század végére 153-ra szaporodott az ilyen szekrények száma. Kétségtelen, hogy ez az aranyozott sárkányokkal díszített burkolat kifejezni látszik a régi Kína az írásbelisége