Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Degré Alajos: Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. Sajtó alá rendezte: Csizmadia Andor. Bp., 1958. / 164–166. o.

166 Irodalom Ha Hajnóczy tóteleit összehasonlítanánk forrásaival, csak akkor tudnánk igazán értékelni jogászi ós politikai nagyságát, inert akkor lenne világos, mennyi önálló gondolatot is vetett fel az általános polgári átalakulás követelésének keretében. Persze a felvilágosodás íróinak tételeitől stb. való eltérés néha csak annyit jelent, hogy nem akar a feudális uralkodóosztálytól túl gyorsan teljes átalakulást követelni, engedményt tesz nekik, hogy a polgári átalakulásra való hajlandóságukat megnyerje. Ezt néha meg is mondja, pl. az országgyűlési követek utasításával kapcsolatban (231. o.). Világos azonban, hogy a vármegye szervezetén kevés változtatást akar, noha mint éveken át volt alispánnak a megyei szervezet hibáit éppen elég módja volt megismerni, de nyilván hazánkban a megyékben látta azt az erőt, amely az abszolutizmussal szembe tud szállni. Külsőleg Hajnóczy jogászi fegyverzete gyengébbnek látszik az egykorú közjogászok legkiválóbbjainál (Kollár, Bévay stb.), mert a Corpus Jurist és a Kovachich által felkutatott törvényeket kiválóan ismeri ugyan és azokat fel tudja használni követeléseinek alátámasztására, pl. a katolikus főpapság és a címzetes főurak törvényhozási befolyásának megszorítására (206—209, 222, 223. o.), nem hivatkozik azonban sem a bírói, sem a kormányszéki gyakorlatra. Ennek elvi oka van. Mint közjogász, elvi kérdéseinek tisztázására a Planum Tabularéban aligha talált volna anyagot, a királyi, kancelláriai és helytartótanácsi rendeletek kötelező erejét pedig tagadja, és törvényes alapon még Mária Terézia Urbáriumának kötelező erejét sem ismeri el. Jogilag ebben igaza is van, de politikailag is ki kell tartania ez álláspontja mellett, mert ez volt az egyetlen jogi lehetőség az abszolutisztikus kormányzás elleni küzdelemre. Követelései teljes egészükben polgári jellegűek. Tulajdonképpen mindazt követeli, amit az 1848. évi magyar polgári alkotmány megvalósított : az ősiség eltörlését, a közteherviselést, a kilenced eltörlését, a nem nemesek birtok- és hivatalviselósi képességét, az Erdéllyel való uniót stb. Sőt annál többet is, amit sajnos 1848-ban is elmulasztottak, az országgyűlési felső tábla teljes átalakítását. Polgári gondolkozására jellemző, hogy szinte minden munkájában megismétli, a választójogot, magasabb hivatalok viselésére való jogosultságot csak a földbirtokkal rendelkezők számára kívánja fenntartani. Ezt az álláspontját olyan alaposan indokolja, szinte szenvedélyesen érvel mellette, hogy nem tekinthetjük engedménynek, hanem őszinte meggyőződésének, a korai kapitalizmusban mindenütt követett cenzus rendszer elvi elismerésének. Pedig illúziói nem voltak. ,, Ke vesén lehetnek majd olyan boldogok, hogy földbirtokot szerezhetnek — írja — de a reménység mindenkit felbátorít, a szabadság szellemét minden osztályra kiterjeszti." (182. o.) őszintén hitte tehát, hogy a jogi lehetőség megadása elegendő a tényleges szabadság biztosítására. A kapitalizmus elnyomó eszközeit még nem ismerte. Azokkal való számolás először egy fél évszázad múlva Szalay Lászlónál bukkan fel. Ugyanilyen a felfogása a nemzetiségi kérdésben is. Nem lehet a katolikus egyházi rend elleni támadásait egyszerűen protestáns elfogultsággal magyarázni, hisz ugyanilyen jogokat követel a görögkeletiek számára is, sőt azok „gyanús hűségét" is kizárólag a törvényhozás hibáinak tulajdonítja (92. o.). Teljes állampolgári szabadságot követel a Magyarországon lakó románoknak, szerbeknek is, de Horvát-Szlavónországok területi autonómiáját, a tartománygyűlések törvényalkotási jogát tagadja (216—218. o.). Ebben is a francia polgári törekvésekkel egyezik, hisz pl. Franciaországban Bretagne autonómiája teljesen csak a francia polgári forradalom idején semmisült meg (vö. Párdányi Miklós : A breton kérdés). A kitűnő gondossággal kiadott műveiből világos, hogy Hajnóczy erényeivel és hibáival együtt a haladó polgári jogi gondolkozás megtestesítője volt. Jogtudományunk fejlődését messze visszavetette, hogy a hóhér pallosa nemcsak Hajnóczy munkás életét vette el, de műveinek terjesztését, megvitatását is megakadályozta, ós a jogtudományok irányítása további fél évszázadra a maguk nemében kiváló, de konzervatív jogászok (Kelemen, Kövy, Frank, Virozsil) kezébe került. Degré Alajos