Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Szabad György: Úriszék. XVI–XVII. századi perszövegek. Szerkesztette: Varga Endre. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II., Forráskiadványok 5.) Bp., 1958. / 162–164. o.

Irodalom 163 A gyűjtemény a jó válogatás eredményeként a fennmaradt úriszéki perszövegek mmden formai és tartalmi változatának helyet ad. Mégis megválaszolatlan marad a magasszínvonalú forráskiadvány használóinak egy szükségszerűen felmerülő kérdése Hogyan viszonylanak formailag, de főként tartalmilag a kiadott perszövegek a közöletlen hagyottakhoz? Mennyiben felel meg a közölt perek fontosabb tárgyi elemeinek (pl. a vád tárgyává tett cselekményeknek) aránya a teljes fennmaradt úriszéki forrásanyagénak ? Tehát az esetek tipikussága, a jelenségek mennyiségi előfordulása jelzésének követelményéről szólunk. Minél korábbi a forrásanyag, annál inkább érvényesül az a törvényszerűség, hogy az egykorúak és az iratőrző utódok által hétköznapinak tartott tömegjelenségek iratainak fennmaradási esélye és tényleges aránya sokkal kisebb, mint a keletkezésük idején, s később is rendkívülieknek, nevezeteseknek tekintetteké". (így nyilván nem véletlen, hogy a berencsi közbirtokosság úriszékének iratanyagából csak a szenicei és turolukai zendülők perének szövege maradt fent, de az két változatban is.) A nagy uradalmak úriszékeinek anyagából azonban szakaszonként folyamatos jegyző könyvsorozatokkal is rendelkezünk, amelyek feltehetően válogatás nélkül, egyaránt adják a főbenjáró ügyeket és a tyúkpereket is. Kötetünk közreboesátói a'feltétlenül helyes megoldást választották azzal, hogy ha már nem mindent adnak, a gazdagabb problematikájú, dúsabb szövetű perekből többet közölnek, mint a kevésbeszédű és kisebb jelentőségűekből. Csak azt vetjük fel mégis, mennyire hasznos lett volna, ha következetesen — s nem amint történt esetlegesen — szólnak arról, milyen mértékű volt a válogatás, s ha a jelenleginél többet mondanak a visszahagyott, nem egyszer az illető úriszék megmaradt anyagának közel 90 százalékát tevő perszövegekrőí. Azt mindenesetre hogy az eljárás tárgyát tekintve milyen arányok jellemzik e közöletlen perek beszámításával a feltárt úriszék teljes anyagát. Igen örvendetes lett volna az is, ha, a folyamatos jegyzőkönyvsorozatokból egy-egy hosszabb ciklus perszövegeit válogatás nélkül közlik ül. kevesebb úriszék anyagát adják, de azoknak minden fennmaradt jegyzőkönyvét szerepeltetve a kötetben, fontosságuknak megfelelően vagy teljes terjedelemben vagy a döntő adatokat sűrítő regesztaként. > &J A forrásközlés módszeréről csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk A kiválogatott anyag uradalmi csoportosításban, szigorú időrendben került kiadásra! Minden uradalom perszövegsorozatát bevezető előzi, amely megnevezi az úriszéktaitó földesurakat, a kebelbéli helyneveket, ismerteti az úriszéki bíráskodás adott szervezetét és jellegzetességeit, a forrás leírását, a felhasznált anyag lelőhelyét, levéltári jelzetét A köteten végigfutó sorszámokon önálló közlésre kerültek az egyes perszövegek* Minden szöveget tömör, a per érdemét jól rögzítő regeszta előzi. A latin szövegeket az általános gyakorlatnak megfelelően humanista helyesírással, a szükséges feloldásokkal a központozás kiigazításával, az értelemzavaró pongyolaságok jelzeteit helyesbítésével közlik. A jelentős részben magyar nyelvű anyag közrebocsátásának, nyelvészek tevékeny segítségével kialakított módszere nyilván fordulópontot, helyes irányba fordulást jelez, az eddig szinte kiadóként és kiadványonként változó közlési elvek annyira kívánatos egységesítése terén. A közlés nemcsak betűhív, hanem a célszerűség határai között— mondhatjuk — alakhív. Az „s", „z" stb. betű változatait a használatos alap jegyekre redukálja, és helyesírásunknak megfelelően használja a nagy ős kisbetűket, de a még ingatag központozás helyesbítése, kiegészítése terén minden változtatást jegyzetel és messzemenően tekintettel van a perszövegek keletkezésének idején kialakuló ékezethasználatra. Ez utóbbi vonatkozásban azonban, úgy gondoljuk, a differenciálás (legalábbis az eligazító táblázatban, amelyre a lapalji jegyzetek utalnak), olyan finomságokig hatolt — nem egyszer nyilván a jegyzőkönyvelő egyedi ékezethasználásáig —, amelynek számontartása egy párhuzamosan készített külön tanulmányban hasznosan tehermentesítette volna kiadványunkat. A tartalmi magyarázatot a bevezető tanulmányon és az egyes úriszékek anyagát előző szövegen kívül lapalji jegyzetek és a lexikonjellegű nomenklatúra nyújtja. Míg a jegyzetek általában a közvetlenül a szöveghez kapcsolódó tárgyi, személyi, nyelvi magyarázatokat adják, a nomenklatúra a fogalmakat, a jogi műszavakat értelmezi világosan, megbízhatóan. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a kötetnek ezek a sok tisztázatlanságot oszlató fogalommeghatározásai igen keresettekké válnak, és kevés módosítással zömben helyet nyernek az olyannyira szükséges történész műszótár lapjain. A kötet anyagának használatát, feldolgozását segíti két nyelvészeti tábla, három térkép, a gondosan készített név- és tárgymutató, amelynek "fogyatékosságaként az; említhető csupán, hogy több esetben összetételekben a besorolás a jelző alapján történt' pl. „őrlésnél hanyagsága molnárnak", „fejre tett eskü" stb. Utoljára szólunk külön, a több vonatkozásban már érintett bevezetőről. Fő jellemzője a világosság és a mértéktartás. A roppant értékű forrásanyag birtokában és 11*