Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Szabad György: Úriszék. XVI–XVII. századi perszövegek. Szerkesztette: Varga Endre. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II., Forráskiadványok 5.) Bp., 1958. / 162–164. o.
162 Irodalom ŰRISZÉK XVI— XVII. SZÁZADI PERSZÖVEGEK , Szerkesztette : * VARGA ENDRE Bp. 1958. 1104 p. 12 t., 3tkóp. [Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 5.] Mindeddig egyetlen úriszéki per hiteles közlésével sem bírtunk, most a Magyar Országos Levéltár új kötete egyszerre 580, az 1582 és 1700 közötti évekből származó perszöveg közrebocsátásával gazdagította a kiadott források örvendetesen bővülő körét. A hazai gazdasági-társadalmi fejlődés történetének legtöbbet mondó kútfői közé tartoznak a törvénykezési jegyzőkönyvek. Fontossá teszi őket mind a bíráskodás társadalmi funkciója és a jogeljárás tárgya, mind az a körülmény, hogy az életnek olyan vonatkozásai kerültek éppen perszövegekben feljegyzésre, amelyekről hiába, de legalábbis sokkal kisebb és sokkal kevésbé megbízható eredménnyel vallathatjuk egyéb forrásainkat. Elengedhetetlen a bírósági forrásanyag feltárása, hiszen a közhatalommal élés, a gazdaságonkívüli kényszer eszközeivel rendelkezés tényei rögződtek benne, adatai szembetűnő élességgel világítják meg milyen cövekéi a kötelezésnek, szakadékai a nyomorúságnak, s koronként változó-eszközei a kínnak és erőszakos halálnak szegélyezték a milliók életútját. Ha a periratok csak a gazdasági-társadalmi kapcsolatokból fakadó konfhktusok, az egyéni esetekben és tömegperekben megnyilvánuló osztályütközések tényeit tükröznék, ha csak arra adnának választ, kik és milyen alkalommal álltak ügyfélként, vádló vagy vádlottként bíróság elé, milyen indoklással, s miként döntöttek perükben, már az is elegendő lenne, hogy legfontosabb forrásaink közé soroljuk őket. De a kisebb-nagyobb okú konfliktusok, nemcsak önmagukért érdekesek, lobbanásaik a környezet, a háttér képét is felvillantják, fényt vetnek a szereplők világára. S ha mindez általában becsessé teszi a pérszövegeket, a korai úriszéki jegyzőkönyveket még az is, hogy keletkezésük idejéből igen kevés megbízható kútfőnk szól a népesség földesúri joghatóság alatt élő túlnyomó többségének viszonyairól, és nincs más forrásunk, amely hozzájuk hasonló mértékben közvetítené magának a jobbágyságnak a hangját. Mindezek ellenére a törvénykezési anyag használata hosszú időn át lényegében néhány nevezetesebb politikai per kutatására korlátozódott, s csak alkalmilag került sor gazdaság- és társadalomtörténeti értékesítésére. Az úriszéki bíráskodás anyagát pedig a szemléleti korlátok szinte teljesen kirekesztették a vizsgálódás köréből. 1946-ban — amint erre kiadványunk bevezetője is utal •— Szabó Istvánnak, az „Iratok a magyar parasztság történetéhez" c. kiadványsorozatra tett javaslatában merült fel először úriszéki perszövegek közzétételének a gondolata. A hamarosan megkezdett munka 1951-ben került kötetünk szerkesztőjének, Varga Endrének irányítása alá, aki Wellmann Imrének addigi anyaggyűjtését is felhasználva alakította ki munkatársaival, Bakács Istvánná), Bottló Bélávsl, Dávid Zoltánnal, IIa Bálinttal, Párdányi Miklóssal, és a nyelvészeti teendőket ellátó Szabó Dénessel a kiadvány végleges tartalmát és formáját. A több mint félezer perszöveget a királyi Magyarország 19 uradalmának anyagából válogatták a munkaközösség tagjai. Vas megyétől Beregig a legkülönbözőbb fejlettségű nagy és középbirtokkal rendelkező világi és egyházi földesuraságok úriszékeinek működését világítják meg a közölt jegyzőkönyvek. A válogatás igen szerencsés, nincs olyan földesúri joghatóság alatt álló társadalmi kategória, amelynek a termelés, az életadott szerkezetében, és térben, időben bekövetkező változásaiban elfoglalt helye, betöltött szerepe sokoldalú bemutatást ne nyerne. A szerkesztés helyes céltudatossággal törekedett arra, hogy a válogatás során a jogtörténeti szempontok is érvényesüljenek, s a kiadvány valóban tükrözi a földesúri bíráskodás szervezeti fejlődését éppen úgy; mint a jogforrások alkalmazásának, a terminológiának lassú bővülését, az eljárás formai és tartalmi módosulásait, az úriszéki perek három fő csoportja, az úrbéri, a büntető és a magánjogi perek anyaga alapján. Mi sem mutatja jobban a válogatás munkájának sikerét, mint az, hogy az úriszék egykorú szervezetét és hatáskörét, működésének formáját és tartalmát a kiadvány bevezetője magukkal a közölt perszövegekkel jellemezheti, mégpedig minden igényt kielégítő sokoldalúsággal és az a körülmény, hogy Eckhart Ferenc ,,A földesúri büntetőbíráskodás a XVI— XVII. században" c. munkája tárgyalását elsősorban e gyűjtemény, akkor még kéziratos anyagának használatára alapozhatta.
