Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Nagy István: Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780–1815. Bp., 1958. / 150–152. o.

150 Irodalom ECKHART FERENC A BÉCSI. UDVAR GAZDASÁGPOLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1780—1815 Bp. 1958. 492 p. Eckhart Ferencnek, az 1957. esztendőben elhunyt kiváló magyar történetírónak életművében kiemelkedő jelentőségűek azok a kutatások, amelyek a magyar történeti fejlődés központi jelentőségű kérdésének, a Habsburg-uralkodóház Magyarországgal szemben folytatott gazdasági politikájának a tisztázásához járultak hozzá. ,,A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában" címmel 1922-ben megjelent monográfiája, mely a bécsi központi kormányhatóságok iratai alapján mutatta be, hogy a Habsburg-uralkodóház tudatosan kizsákmányoló gyarmati politikát alkalmazott Magyarországgal szemben, történetírásunk klasszikus alkotásai közé tartozik. A Magyar Történeti Társulat gondozásában 1958-ban megjelent posthumus műve folytatása az 1922-ben kiadott nagysikerű monográfiának. Az anyaggyűjtést a szerző már az 1920-as években elvégezte, kiaknázva ilyen szempontból a központi bécsi kormányszékek, elsősorban az államtanács forrásanyagát, kiegészítve adatait a magyar kormányhatóságok, főképp a magyar kancellária iratainak átvizsgálásával. Egyéb munkássága miatt azonban nem vált lehetővé az anyag feldolgozása. Élete alkonyán, nagybetegen fejezte be művét. A könyv megírásával értékes anyagot mentett meg a magyar történetírás számára. A bécsi államtanács iratainak a második világháborúban történt elpusztulása következtében ez az anyag ma már csak Eckhart gyűjtése révén áll a kutatás rendelkezésére. A bécsi udvari hatóságok, elsősorban az államtanács tárgyalásait ismertető könyv gazdag anyagot tár elénk a bécsi gazdasági politika további fordulatairól. A mű külön foglalkozik II. József, külön II. Lipót és I. Ferenc korával (1815-ig), mindkét részben kitérve a vámpolitika, az iparpolitika, a mezőgazdasági és kereskedelmi politika kérdéseire. A gazdasági politikára vonatkozó tárgyalásokban, a bécsi udvar elé terjesztett véleményekben ós javaslatokban tulajdonképp három fél nézeteinek küzdelmét figyelhetjük meg, a magyar kormányszékek, a bécsi udvari hatóságok és esetleg — elsősorban II. Józsefnél — az uralkodó külön nézeteinek a küzdelmét. Általában az osztrák örökös tartományok érdekeit képviselő bécsi hatóságok, elsősorban az államtanács nézetei győzedelmeskedtek. A Mária Terézia alatt folytatott gazdasági politika legfontosabb fegyvere a vámpolitika volt. Amint a vámszabályozást illető tárgyalásokból kiderül, II. József ilyen téren eleinte nem szándékozott elődje gazdasági politikáját követni. A monarchia gazdasági egységét akarta megvalósítani egységes osztrák—magyar vámterülettel. A szabad kereskedelem, az egységes vámterület dolgában azonban nem tudott elődjének politikájától s mindig csak az osztrák érdekeket szem előtt tartó tanácsosainak befolyásától szabadulni. Az 1784. november 1-én életbeléptetett vámtarifa értelmében megszűnt ugyan az Erdély és Magyarország közötti vámvonal, egyébként a szabályozás Magyarországra továbbra is a régi elveket alkalmazta. A külföldi áruknak az osztrák ipar érdekében kimondott behozatali tilalma a magyar fogyasztást még jobban kiszolgáltatta az osztrák ipari fejlődésnek. II. József alatt is az a régi nézet tartotta magát, hogy Magyarország a nemesi adómentesség miatt nem járul hozzá elegendő mértékben a monarchia terheihez, gazdasági élete támogatást csak akkor kaphat, ha az osztrák örökös tartományokéval arányos terhet vállal magára. II. József szintén ehhez a feltételhez kötötte a gyarmati gazdasági politika felszámolását, amint ezt 1785-ben és 1786-ban gróf Pálffy Károly kancellárhoz intézett levelében ki is fejtette. A nemesség megadóztatását II. József nem tudta megvalósítani. A sikertelenség további megszorítások okozója lett. Az 1788. évi vámrendszer megszigorította a külföldi (monarchián kívüli) áruk behozatali tilalmát, s ennek árát elsősorban, a magyar fogyasztás fizette meg. Á vámpolitika, a bécsi gazdasági politikának legfontosabb része tehát semmit sem változott II. József alatt. Több pozitív vonást fedezhetünk fel Eckhart könyvének alapján II. József mezőgazdasági politikájában. A Józsefi politika elsősorban a jobbágyság életviszonyainak megjavításával akai-t a mezőgazdaságon lendíteni. II. József ilyen téren egyéni utakon járt, a reformok tőle valók, a magyar kormányszékek, sőt nem egy esetben az államtanács is, a feudális viszonyok konzerválására törekedtek. Ellenállásuk miatt a jobbágyságot érintő reformok a gyakorlatban jórészt nem is valósultak meg.