Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Sinkovics István: A történeti statisztika forrásai. Szerkesztette: Kovacsics József. Bp., 1957. / 135–141. o.

138 Irodalom tikai felvételek minőségi különbséget jelentenek a korábbi, nem statisztikai célú összeírásokhoz mérten, de vajon célkitűzésében nem ugyanarról a munkáról'van-e szó, ha nem statisztika céljára készült összeírások vagy régi statisztikai célú felvételek anyagát dolgozza fel a történetíró vagy a statisztikus, mindkét esetben a modern statisztika .egyre fejlődő nézőpontjait és módszereit alkalmazva. Ilyen módon indokoltabbnak látszik a fentebb említett tágabb értelmezés. (Nem meggyőző a történeti statisztika és a nem történeti statisztika munkájának különbözőségéről Dávid Zoltán egyébként szellemes megjegyzése, hogy a történeti statisztika művelője nem elégedhetik meg egyetlen „felvétel vagy forrás részletes, a legkülönbözőbb szempontok szerinti feldolgozásával, hanem csak számos különböző természetű forrásanyag adatainak gondos összevetésével közölhet megbízható statisztikai eredményeket". 193. 1: Vajon a kötet fogalmai szerint nem történeti statisztikának számító statisztika nem fog-e minden lehető forrást mozgósítani a polgári statisztika torzításainak megállapítására és kiküszöbölésére ?) A történetírás és a statisztika összefonódását Kovacsics József tanulmánya helyesen emeli ki. A történetírás a társadalmi fejlődés menetét nézi, a fejlődés törvényeit keresi és ebben a munkában nem nélkülözheti a statisztika módszereivel feltárt, gazdag anyagot. Viszont a statisztika a fejlődés tényeit, jelenségeit figyeli és rögzíti, célkitűzése tehát mindenképpen találkozik a történetíráséval. Egyik tudomány a másiktól köl. csönösen szemléletet, módszereket vesz át, ez pedig a statisztikának és a történetírásnak is érdeke. A statisztika nemcsak a hivatalos statisztikai adatfelvételek feldolgozásán keresztül ad nélkülözhetetlen forrásanyagot a történetírásnak, hanem a sajátos statisztikai módszerek útján segít a nem statisztikai célú források számszerű adatainak megszólaltatásában is. A statisztika és a történetírás közelebbhozására nagyon alkalmas eszköz A történeti statisztika forrásai c. kötet, amelynek munkatársai statisztikusok és levéltárnokok. A Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Levéltár között volt együttműködés a múltban is. Az Országos Községi Törzskönyvbizottságban, amely az 1898 : IV. te. alapján a községek nevét tartotta nyilván és a változások ügyében döntött, a statisztikusok mellett levéltárnokok is résztvettek. Tagányi Károly és más kiemelkedő levéltárnokok tanulmánynak számító szakvéleményeket készítettek az Országos Községi Törzskönyvbizottság részére, de az itt ismertetett kiadványban mutatkozó együttműködés mégis egészen más : a tudományos kutató munka terén kezdeményező jellegű. Mindkét nagy intézménynek hasznára válik. Egyrészt felhívja a figyelmet a statisztikai módszerekie, másrészt pedig jelentős levéltári forrásokat ismertet meg. A levéltári tanulmányokat olyan levéltárnokok írták, akik az általuk ismertetett forrásoknak gondozói, vagy kutatásaik során foglalkoztak behatóbban egy-egy forráscsoporttal. Ez a tanulmányoknak kétségtelenül erőssége. Vannak ugyanis olyan feladatai a történetírásnak, amelyeket csak levéltárnokok -végezhetnek el. Vannak témák, ahol különös szükség van az egész anyag áttekintésére, folytonos szemmeltartására, az egyes adatok többszöri ellenőrzésére, és az anyag gondozásából szerzett sajátos ismeretekre. Mindez olyan helyzeti előnyt-biztosít, amit más kutató a kutatószolgálat legnagyobb segítsége mellett sem érhet el, és ez a helyzeti előny a legtöbb cikken világosan meg is látszik. Az ismertetőnek azonban az eredmények és értékek hansúlyozása mellett kötelessége rámutatni azokra a pontokra, amelyeket vitathatónak tart, vagy amelyekkel nem tud egyetérteni. így nem kifejező mindjárt maga a kötet címe. A történeti statisztika forrásai cím olvasója arra gondolhat, hogy a kötetben a történeti statisztika forrásairól általában szerezhet ismereteket, holott lényegében magyarországi forrásokról van szó. Ezen nem változtat az, hogy a bevezető tanulmány és egyik-másik cikk utal a statisztika fejlődésére általában és röviden ismerteti az illető forráscsoport kialakulását külföldön is. Másik probléma a kötet keretének kérdése. A bevezető tanulmány indokolása szerint: terjedelme miatt nem kerülhetett sor a megyei, a városi és az egyházi összeírások ismertetésére. Ezeket a bevezető csak röviden mutatja be, külön tanulmányok nem foglalkoznak velük. A hiány annál inkább érezhető, mert a felsorolt összeírások kevésbé ismertek, mint a kötetben feldolgozott országos összeírások. Még nagyobb hiány, hogy a török uralom alatt volt területek forrásanyagáról a bevezető tanulmány is mindössze ennyit mond : ,,A 150 éves megszállás idejére vonatkozóan a török kincstári defterek tartalmaznak értékes gazdaságstatisztikai adatokat." (29. 1.) Az ide kapcsolódó lapalji jegyzet pedig egyedül Velics—

Kammerer ismert kiadványára hivatkozik, amely azonban csak szemelvényes anyagot ad, és nagyszámú olvasási hibái használatát megnehezítik. A kötet terjedelmét nem növelte volna meg lényegesen, ha Fekete Lajostól rövid tanulmányt közölt volna a kincstári defterekről, vámnaplókról és más török forrásokról. De ha már erre nem volt lehetőség, érthetetlen, hogy miért nem hivatkozik legalább Fekete Lajos idevágó munkáira (A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján. Budapest, 1942.,