Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Bekény István: Arhivele Statului, 125 ani de activitate 1831–1956. Bucureşti, 1957. / 118–122. o.

120 Irodalom A bukaresti és az lasi-i állami levéltár dolgozóinak létszáma igen alacsony volt, csak az 1951-i átszervezés után vált lehetségessé a létszám jelentősebb emelése. Akadályozta már kezdettől fogva az állami levéltárak fejlődését a helyiséghiány. A bukaresti állami levéltár csak 1866-ban kapta meg a Mihai Vodá kolostor épüle1 ét. Azelőtt az iratanyag magánházakban és kolostorokban volt ideig-óráig, elhelyezve Az lasi-i levéltár csak 1907-ben nyert elhelyezést a Golia- kolostor egyik szárnyában. A levéltárak elhelyezése ma sem mondható ideálisnak, de a Levéltári Főigazgatóság" eredményesen működik az anyag megfelelő elhelyezése érdekében. A Levéltári Főigazgatóságon 1944-ben irat fényképező műhelytrendeztek be, s ugyanakkor kezdte meg munkáját az irat fért őtlenitő részleg is. Az iratfényképező műhely azóta új mikrofilmező berendezést kapott. Az utóbbi évek során rendszeresebben foglalkoznak az iratanyag konzerválásával és restaurálásával is : kémiai laboratóriumot rendeztek be, mely az iratanyag pusztulását okozó tényezők és az ellenük való védekezés tanulmányozásával foglalkozik. * Az iratanyagot a levéltárak megszervezése óta rendszeresen felhasználták az, állami és magánérdekek védelmére, valamint a tudományos feldolgozások céljaira. Ez utóbbiak között előkelő helyet foglal el a Docu mente privitoare la istoria Romínilor című forráskiadvány, mely a Román Népköztársaság Tudományos Akadémiájának gondozásában jelenik meg. Az iratanyag felhasználásának megkönnyítése és az. iratanyag épségének megóvása érdekében a Levéltári Főigazgatóság több publikációt jelentetett meg. Ezek közül a legjelentősebbek : a Revista Arhivelor (a Levéltárak Lapja), mely 1924-től 1947-ig jelent meg 14 füzetben, a Hrisovul, a Levéltárosképző Főiskola folyóirata, mely 1941-től 1947-ig jelent meg 7 kötetben, Havasalföld dokumentumainak katalógusa, melynek 1947-ben megjelent első kötete az 13 69 és 1600 közötti dokumentumokat közli, a Moldovai dokumentumok katalógusa, melynek 1957-ben megjelent első kötete az 1387 ós 1620 közötti dokumentumokat tartalmazza, a Brassói Állami Levéltár román nyelvű dokumentumainak katalógusa, mely az 1521 és 1799 közötti dokumentumokat foglalja magában, a bukaresti állami levéltár leltára, a lasi-i állami levéltár útmutatója valamint a havasalföldi kolostoíok fondjairól 19 füzetben közzétett kronológiai mutatókAz évforduló alkalmával adták vissza eredeti rend elet ésének a központi állami levéltár 1926-ban létesített s a közelmúltban új berendezéssel felszerelt állandó kiállítási termét. A kötet további tanulmányai közül Constantin Tureu a moldvai kancellária, egy XVIII. századi szervezési utasítását ismerteti, melynek szövege nemrég került elő egy lasi-i templomban. Constantin A.8toide&z erdélyi szláv—román dokumentumok kronológiai kérdéseiről írt érdekes tanulmányt. Minthogy Erdélyben kevés román nyelvű irat maradt fenn, a szerző a kéziratok margóján olvasható fel jegy zéseket, templomi feliratokat és a krónikákat is meg kellett vizsgálja. A kancelláriában és a magánhasználatban alkalmazott keltezési módszerek tanulmányozása során megállapítja a szerző, hogy a XV. és XVI. században, valamint a XVI1. század elején Erdélyben (még Brassóban is, melynek igen szoros politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai voltak Havasalfölddel) általában a nyugati, január 1-vel kezdődő időszámítást alkalmazták. A bizánci időszámítás csak a XVII. században válik általánossá, s még a XVIII. században is ezt alkalmazzák. A legutóbbi időben feltárt dokumentumok alapján Grigore -Popifi az 1774—1775. évi bánsági parasztfelkelést ismerteti. A felkelést a parasztság nyomorúságos életkörülményei és az uralkodó osztályok féktelen kizsákmányolása váltotta ki. A súlyos adók összege néha meghaladta az adózó összes jószágainak értókét. A bánsági határőrvidék megszervezése és a lakosság áttelepítése, a német lakosság betelepítése, valamint az a körülmény, hogy a legjobb földeket a német telepeseknek juttatták, hozzájárult a helyzet kiéleződéséhez. A felkelést leverték, de a harc nem ért véget : szinte évről évre újabb és újabb felkelések' robbantak ki a Bánságban. Az 1774— 1775. évi felkelés arányaira a leverésére alkalmazott katonai erőből is lehet következtetni : a Bánságban állomásozó 7000 főt kitevő csapatokon kívül további 1200 katonát vezényeltek oda. Virgil Apostoíescu egykorú források, valamint a, levél tárakban keletkezett hiányok alapján rekonstruálja az 1827. évi nagy lasi-i tűzvész levéltári pusztításait. A tűzvész során sok jelentős intézmény iratai semmisültek meg : a kincstár, a Diván, a metiopolita hivatalának levéltára, A tanulmány bemutatja a tűzvész következményeit is (lakáshiány, építési anyag, élelmiszerhiány stb.), valamint a város újjáépítésére tett intézkedéseket.