Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Bekény István: Arhivele Statului, 125 ani de activitate 1831–1956. Bucureşti, 1957. / 118–122. o.

Irodalom 121 Gheorgke Ungureanu tanulmánya a",,breslasi"-nak nevezett társadalmi réteg társadalmi és jogi helyzetével foglalkozik. A polgári kori történetírás a breslasi-okat egy kalap alá vette a céhtagokkal, bár a két réteg között lényeges különbségek voltak. A breslasi-ók az állami terhek alóli mentesítésük ellenében bizonyos szolgáltatásokra vállalkoztak gazdáik iránt. Breslasi-okat tarthattak a metropolita, a püspökök, a Xeamti-i zárda főnöke, a főtisztségek viselői, de tarthattak breslasi-okat az egyszerű bojárok is'és azok özvegyei. A breslasi-ok által vállalt kötelezettségek vagy bizonyos pénzösszeg, illetve termék beszolgáltatásából, vagy bizonyos munkák elvégzéséből állottak. Tjj gazdáik iránt vállalt kötelezettségeiket szerződésbe foglalták. A breslasi intézmény miatt annak kialakulásától, tehát a XVII. századtól a Ilegulamcntul Organic kiadásáig az állam ós a bojárok közölt állandó volt a harc. Mihail M. Főnescu Gíieorghian Pesacov élet érc és működésére vonatkozó adatokat ismerteti. 1841-ben törvényt hoztak a Havasalföldön a kolostorok birtokjoga inak szabályozása szempontjából jelentőséggel bíró iratok összegyűjtésére, lefordítására és lajstromokba való bevezetésére. Gheorghian Pesacov 1845—1854-ig dolgozott a bizottságban, s a szláv nyelvű iratok fordítását végezte. Tökéletesen ismerte a görög, a szláv, a bolgár és az orosz nyelvet, de valószínűleg latinul is tudott. Tevékenysége során sok megrongálódott oklevél keltét rekonstruálta, és megállapította sok, ma már kevéssé ismert vagy azóta teljesen eltűnt intézmény nevének pontos értelmét és román megfelelőjét. I. Gh. Va-sile egy eddig kiadatlan görög nyelvű felhívást mutat be, melyet 1821. április 1 —7-én adtak ki. A felhívás a török elnyomás elleni harcra buzdítja a görög népet. Mihail Regleanu adalékokat közöl az 1848-i havasalföldi forradalom történetéhez.. A forradalom leverése után bizottságot; szerveztek a forradalom résztvevőinek ós szimpatizánsainak felderítésére. A bizottság előtti kihallgatások alkalmával készült jegyzőkönyvek sok érdekes adatot tartalmaznak a forradalmi eseményekről. A tanulmány négy állami tisztviselő kihallgatása során készült jegyzőkönyvet foglalja magában. Elena Limona a brassói céhek iratait ismerteti. A céhiratok 562 egységből állanak^ melyek a céhek német nevének betűrendjében következnek egymásután. Az iratok legnagyobb része a XVTII. századból származik, de vannak közöttük XVI., XVII. és XIX. századi iratok is. Nyelvük szerint 542 irat német, 5 magyar, 15 pedig latin. Egyes iratok valamennyi céhre, mások pedig meghatározott céhre vonatkoznak. Jelentős mennyiséget tesz a levelezési anyag, ezenkívül nagy számban találhatók privilégiumok, szabályok, megállapodások, illetve ezek másolatai. Az iratokból világosan kibontakozik a feudális termelési rend válsága s a céhek helyébe lépő kapitalista intézmények kialakulása. Elena Murefan Déva város levéltárát ismerteti. A levéltár 1238 és 1879 között keletkezett iratokat tartalmaz. Az iratok tárgya nagyrészt azonos a más városok levéltárában őrzött iratokéval : jogi és gazdasági kiváltságokra, vámszabadalmakra, katonai ügyekre vonatkoznak, de találhatók a levéltárban sajátos tartalmú és pedig a sókitermelésre és a sószállításra vonatkozó iratok is. A levéltár iratainak forrásértéke figyelemreméltó : visszatükröződik bennük nemcsak a város, hanem egész Erdély politikai, gazdasági és társadalmi története. A Glogoveanu családnak 1953-ban, egy építkezés alkalmával előkerült iratait Alexandra B lintescii ismerteti. Az iratok megvilágítják azokat az okokat, melyek az 1821. évi felkeléshez vezettek. Tudor Vladimirescunak több, sajátkezűleg írt levele is megtalálható a fondban. Az iratok jelenleg a Craiova-i állami levéltárban vannak elhelyezve. Ion Suctt hivataltörténeti tanulmánya részletesen ismerteti a, havasalföldi jogszolgáltatás legfelsőbb szervét az Inaltul Í)ivan-t, mely 1831-től 1847-ig működött, A tanulmány nyomon követi a Divan szervezeti és ügyintézési átalakulásait, s vázolja működésének egész történetét. A Divan iratai 1838 és 1865 között kerüllek állami levéltári megőrzésbe. Szamosújvár város levéltárát Olivia Pescariu ismerteti. A város szervezetének történeti bemutatása után a tanulmány vázolja a, városi levéltár történetét, s ismerteti a fond legfontosabb iratait. Az iratok forrásértékének méltatása során megállapítja a szerző, hogy azok a lakosság gazdasági, társadalmi helyzetére és forradalmi megmozdulásaira vonatkozó értékes anyagot tartalmaznak. A levéltár anyagát ma a kolozsvári állami levéltárban őrzik. Candid C. Muslea Bran község fondját mutatja be. A fond a brassói városi levéltárnak a régi városi iratanyag mellett egyik legértékesebb része. A fond tanulmányozása révén megállapítható a lakosságot sújtó adók és egyéb terhek mértéke, képet kapunk a földbirtokosok és a földbérlők által elkövetett jogtalanságokról, a lakosság ellenállásáról-.