Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - IRODALOM - Kállay István: Trudü Moszkovszkogo Goszudarsztvennogo Isztoriko-Archivnogo Insztyituta. Tom 8-10. Moszkva, 1957. / 113–117. o.

114 Irodalom feltárása és kiválasztása kiadás céljára a XIX. századi oroszországi munkásmozgalom e. kiadványhoz", L. G. Szircsenko : „A Szovjetunió Központi Irodalmi és Művészeti Levéltára személyi fondjai leltárainak kiadási tapasztalatai" c, tanulmányok. Archeográfiai problémákkal foglalkozik I. I. Kornyeva ; „Iratok szövegének közlésével követendő alapelvek és a korai korszakokból való (14.—18. századi) szövegek átírásának néhány kérdése" c. tanulmánya. A szovjet történettudomány előtt álló követelmény — mondja a szerző — a történelmi múlt mind mélyebb és mélyebb tanulmányozása. A feladat megoldását a szovjet archeográfia széleskörű kiadvány munkával segíti elő a legkülönbözőbb kérdések — elsősorban a társadalmi-gazdasági kérdések — területén. A nagyszámú kiadvány szükségessé tette az archeográfia kérdéseinek tisztázását. Ezt a célt szolgálta Silov : ,,A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve" (1939) c. munkája és az 1945-ben megjelent ,,A Szovjetunió Állami Levéltári Fondjába tartozó dokumentumok alapvető közlési szabályai."

2 Ez a két útmutató többek között már-foglalkozott az iratközlés szabályaival: a szövegek új helyesírásra való átírásával, pontozással, a szöveg tagolásával, a rövidítések feloldásával ; általános szabályokat adott a szovjet archeográfusok kezébe. A publikálás egyik igen fontos problémája a szöveg közlése és tudományos szintű átírása, feloldása. LI. Kornyeva szerint, ha a kiadvány nem pontosan közli a szöveget,. nem nevezhető tudományos kiadványnak, még ha tudományos útmutatóval van is ellátva. A szöveg pontos közlése a kiadvány tudományos jellegének alapvető feltétele. A szerző a szöveg közlésével kapcsolatban két álláspontot ismertet : 1. A szöveg csaknem betűszerinti közlése, egészen az ABC ma már nem használatos betűiig. Erre példa : ,,A nagyfejedelmek egyházi oklevelei és szerződései a 14—16. században. "(1950) c. kiadvány ; 2. A szöveg tartalmának közlése (regeszta). Erre példa : „Parasztmanufaktúra Oroszországban a 17. században" (III. k. 1935) c. munka. Ez a második álláspont nem terjedt el a Szovjetunióban. A marxizmus-leninizmus klasszikusainak tanulmányozása segítséget ad a kérdés eldöntéséhez. Engels, Marx Tőkéjének III kötetét rendezve kiadásra, a kutatások eredményeit szószerint közölte. Lenin véleménye is az volt, hogy a dokumentumok szövegét teljes egészükben kell leközölni.

3 A publikáció másik fontos kérdése : hogyan értendő a dokumentumok szövegének pontos közlése? I. I. Kornyeva szerint a betűhív (esetleg hibákkal együtt való) közlés egymagában csak formális pontosságot eredményez a szöveg és a tartalom kritikai vizsgálata nélkül. Kiadás esetén ismerni kell a forrás korszakának nyelvtani formáit és szókincsét. Csak ennek ismeretében lehet szó a szöveg kritikai vizsgálatáról. E mellett tekintettel kell lenni az írásbeliség formájára. Egyes korszakok dokumentumainak kiadásakor a korszak természetéből adódóan más és más eljárást kell folytatni, mert nemcsak paleográfiailag, hanem — az ügyintézés változásától függően — belsőleg is különböznek egymástól. A. szovjet archeográfusok 16—17. századi szöveg közlésekor megtartják annak fonetikai és alaktani sajátságait. A 18. századi szövegek közlésének egységes módszere még nem alakult ki. Tanulmánya további részében a szerző a szövegközlést vizsgálja egyes kiadványokban. (Nagy Péter levelei és iratai, 9. k. 1951. — Dekabristák felkelése, 9. k. 1950. — Pravda Russzkaja, I. k. 1940. II. k. 1947 — Novgorod és Pszkov oklevelei, 1950. — Északkelet Oroszország társadalmi-gazdasági történetének iratai a 14. század végétől a 16. század elejéig. I. k. 1952. — Szuvorov. Dokumentum gyűjtemény. L—

IV. k. 1948-53. stb). L. M. Epstein tanulmánya a történeti források folyóiratokban való közlésének kérdésével foglalkozik. Bevezetőbenismerteti azokat az előző években megjelent kiadványsorozatokat, melyek a forradalomelőtti és a szovjet korszak történetével foglalkoztak. Az ilyen jellegű kiadványokon kivül fontosnak tartja a történeti források folyóiratokban való közlését, mivel kiadásra való előkészítésük — a kiadványsorozatokhoz viszonyítva —'• rövidebb időt igényel. 2 Silov munkája megjelent magyar fordításban is (A. A. Silov : A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve Bp. 1955. Kézirat gyanánt) — ugyanígy fordításban jelent meg az 1945. évi forrásközlési szabályzat (Levéltári Híradó IV. évf. 1954. 1—2. sz. 5—26 1.) — a kiegészített és átdolgozott legújabb (1956) forrásközlési szabályzatnak a Levéltári Hiradó IX. évf. (1959)-ben megjelentetendő fordítása e sorok nyomdábaadásakor már sajtó alatt volt. — Szeleznyov már előbb idézett cikke (Az archeográfia néhány kérdése és tükröződésük a marxizmus—leninizmus klasszikusainak munkáiban) fordításban az Országos Levéltár Könyvtárában megtekinthető. 3 Lenin Művei. 35. kötet. 363. o. oroszul.