Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - A Magyar Tanácsköztársaság történeti forrásai a magyar állami levéltárban - A Magyar Tanácsköztársaság történeteinek forrásai aTerületi Állami Levéltárban / 49–168. o.

62 A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai á területi Állami Levéltárakban VII. kerületi Munkás- és Katonatanács általános igazgatási iratai. — Március 22— augusztusi. — 14 csomó irat +11 kötet segédkönyv (iktatók, mutatók, számsorkönyv) . VIII. kerületi Munkás- és Katonatanács általános igazgatási iratai. — Március 22— augusztus 1. — 9 csomó irat -f- 2 kötet segédkönyv (iktatók). IX. kerületi Munkás- és Katonatanács általános igazgatási iratai. — Március 22— augusztus 1. — 12 csomó irat. X. kerületi Munkás- és Katonatanács általános közigazgatási iratai. — Március 22—augusztus 1. — 8 csomó irat + 4 kötet segédkönyv (iktatók, mutatók), A kerületi elöljáróságok a Tanácsköztársaság kikiáltása után rövid ideig (a kerületi munkás- és katonatanácsoknak az április 7—8-án megtartott választások után történt megalakulásáig) a régi szervezetben működtek tovább, de az elöljáróság élén március 26-tól már a fővárosi népbiztosság által kinevezett kerületi politikai megbízott állott. A tanács megalakulása után a kerület közigazgatási ügyeit a kerületi munkás- és katonatanács intézi. A Forradalmi Kormányzótanács XXVI. sz. rendelete előírja, hogy Budapesten a kerületek kerületi tanácsot alakítanak, amelybe a kerület minden 500 lakosa után egy tanácstagot küld ; létszáma azonban 300-nál nagyobb nem lehet. A kerületi tanács végrehajtó szerve az intézőbizottság, amely Budapest minden kerületében 20 tagból állott. A Tanácsköztársaság június végén elfogadott végleges alkotmánya a kerületi tanácsokat illetően jóváhagyta a XXVI. sz. rendelet rendelkezéseit. A kerületi munkás- és katonatanács továbbra is elsőfokú közigazgatás* hatóság mindazokban az ügyekben, amelyeket a törvények és rendeletek a kerületi elöljáróság hatáskörébe utaltak. Továbbra is ellátja az elsőfokú közélelmezési, állatorvosi, közegészségügyi, műszaki, iparügyi, gyermekvédelmi, népjóléti, hagyatékfelvételi stb. közigazgatási teendőket, valamint a rendőri büntetőbírói és városbírói ügykört. Lényegesen kibővültek a kerületi tanács népjóléti teendői, mivel a Tanácsköztársaság központi feladatának tekintette a dolgozókról való szociális gondoskodást. A kerületi munkás- és katonatanács segélyeket utalt ki, összeállította a nyaraltatandó munkásgyermekek névsorát, javaslatot tett az ingyenes gyógyfürdői kezelésben részesítendő proletár betegekre, közreműködött a gyermekek ingyenes fürdetésének lebonyolításában. A kerületi tanács közreműködött a dolgozók élelmiszer-, ruha- és cipőellátásának megszervezésében, ellenőrizte a tanácskormány által a maximális árakról és az élelmiszerforgalomról hozott rendeletek betartását. Gyermekvédelmi téren kibővült a tanács hatásköre azzal, hogy a rászoruló gyermekek menhelybe utalását kizárólagosan és végérvényesen a saját hatáskörében intézte, a fővárosi árvaszék közbeiktatása nélkül. - A tanács elsőfokú iparhatósági hatásköre viszont leszűkült azáltal, hogy a Szociális Termelés Népbiztossága április 6-án 243/1919-1. számon rendeletet adott ki arra vonatkozóan, hogy a kerületi tanácsok semmiféle kisipari igazolványt ne adjanak ki, kivéve közélelmezési indokoltság esetén, s a végleges rendezésig az iparhatóságok előtt fekvő valamennyi ügyet tartsák függőben. Ennek következtében a kerületi munkás- és katonatanács ügyintézésében erősen lecsökkent az iparengedéllyel kapcsolatos ügyek számaKibővült azonban a kerületi tanács hatásköre a szocializált ingatlanok kezelésével, karbantartásával, a lakbérek beszedésével, a házbizalmi rendszer megszervezésével, ellenőrzésével és irányításával.