Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Oltvai Ferenc: A Szocializált birtokok Csongrád megyében (1919. Ápr. -Aug.) / 334–359. o.

A szocializált birtokok Csongrád megyében (1919. ápr.—aug.) 339 Búza-féle földreform sem akar mást, mint a nagybirtok állami kisajátítását és azután kisparcellákban örökbérbe adását. A szegedi bérleteket nem fogják tehát kisajátítani. A város egy tagban levő nagyobb bérletein pedig tehenészetet és konyhakertészetet létesítenének.

25 Csongrád megyében a kormány rendelkezésének megfelelően a földosztó bizottságok február közepén alakultak meg. A megyét 7 körzetre osztották : Sövényháza, Pusztamérges és Öttömös, Kiskundorozsma és Horgos, Csongrád és Magyartés, Szentes, Szegvár és Fábiánsebestyén, Derekegyháza és Nagymágocs, Szeged és környéke lettek volna a körzetek székhelyei. A határozat szerint a sövényházi körzetben kezdették volna a működést, amelybe Kistelek, Algyő, Tápé, Sándorfalva és Tömörkény tartozott.

26 Tehát ez a bizottság foglalkozott volna a Pallavicini hitbizományi birtok felosztásával. A tárgyalásokat a megye kormánybiztos-főispánja, Jócsák Kálmán vezeti a bizottsággal.

27 Február 26-án a szegedi kormánybiztos-főispán, Dettre János társaságában Tápéra megy, mert a község a Szeged tulajdonát képező 2000 holdnyi tápéi réítre igényt tart, — a város pedig lépéseket tesz a felosztásra kerülő Pallavicini-uradalom tehenészetének megvásárlására.

28 Sándorfalván, a hitbizományi birtokkal határos községben ugyanakkor tartották meg a földosztást megelőző megbeszéléseket az érdekelt földmunkásokkal.

29 Az egyik híradásból azt olvassuk, hogy az uradalom birtokaiból nemcsak a majorbelieknek és a környező községbelieknek, de a szegedi földnélkülieknek is juttatni akarnak.

30 Mivel a város vezetése a bérföldek bérleti rendszerén nem változtat, természetes törekvésnek tűnt az uradalomból való reszelés. Miközben több ezren reménykedve várják a földosztást Szegeden és a környéken, a Pallavicini-birtokot körülvevő községek vezetői és a községek jegyzői február elején Szegeden gyűlnek össze a birtok felosztása céljából. Az értekezleten Jócsák Kálmán elnökölt. „Nagyszerűen tudják olvasni a mappát az algyői, sándorfalvi, sövényházi földnélküli magyarok. Lehet, hogy éppen csak ezt a mappát." Arról beszélnek, hogy melyik falu mennyit kapjon, — olvassuk az egyik napilapból. Necsak a rossz, szikes terület jusson az egyiknek, csupa jó föld a másiknak. Az is nagy gondot okoz, hogy a földek lehetőleg ne essenek távol a falu határától. Az érdekelt földnélküliek természetesen az egész birtok felosztását akarják, annak a maximumnak a levonásával, ami a földbirtokreform, tervezete szerint az őrgróf birtokában maradhat. Ez 500 hold lesz. Szóba kerül az is, hogy a földesúr önként felajánlott 15 000 holdat. Az értekezleten összeírták az egyes községek igényeit, a földnélküli családok számát, a határ nagyságát. Figyelemre méltó az algyőiek indokolása : a lakosság 9200 holdat igényel, 800 család lakja. Az úrbérváltság előtt Algyő az uradalom úrbéres községe volt és lakossága egész, fél ós negyedtelkes jobbágyokból állott. A telkes jobbágyokat azonban az uradalom akkori ura elűzte, nehogy megváltsák magukat. Hasonlóképp járt el az uradalom a többi jobbágy községgel is. Innen van az, hogy most a hitbizományt csupa szegény napszámos, vagyontalan földművesekből álló községek veszik körül, amelyek lakossága az uradalom területén végzett napszámosmunkával keresi kenyerét. 35 Uo. 1919. márc. 5. 3. 1. 26 Uo. 1919. febr. 23. 5. 1. 37 Uo. 1919. febr. 25. 5. 1. 28 Uo. 1919. febr. 26. 5. 1. 29 Délmagyarország. 1919. febr. 27. 4. 1. 30 Uo. 1919. március 11. 2. 1. 22*