Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Oltvai Ferenc: A Szocializált birtokok Csongrád megyében (1919. Ápr. -Aug.) / 334–359. o.

Oltvai F.: A szocializált birtokok Csongrád megyében (1919. ápr.—aug.) 33S A szocializált birtokok Csongrádmegye tiszáninneni, csongrádi és tiszántúli járásaiban terültek el, azon a részen, amely nem került a franciák megszállása alá. Az egyik szocializált birtok, a tömörkény-péteri gazdaság egy része Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyére is átterjedt. A szocializálás azonban jórészben a megye tiszajobbparti két járásában fekvő nagybirtokokat érintette, mert a román támadás miatt a megye tiszabalparti részén fekvő tiszántúli és részben a csongrádi járás területén levő nagybirtokok egyáltalán nem, vagy csak 1919. április 28-ig voltak szocializálva. A tiszabalparti részen elterülő nagymágocsi gróf Károlyi Imréné-féle és a szegvári nagjHbirtokok szocializálására nem került sor, habár az tervbe volt véve.

4 A tiszántúli járásban levő' derekegyházi 8889 kh. területű Weiss Manfréd-féle és a királysági 2375 kh.. területű, a Mezőgazdasági Kenderipari rt. tulajdonát képező birtokok április 28-ig, a román megszállás idejéig voltak szocializálva.

5 A szocializálás tulajdonképpen tehát csak két, a megye Tisza-jobbpartján elterülő nagybirtokot érintette : a Palíavicini-féle mindszent-algyői hitbizományt és a Károlyiak félgyó'i uradalmát, valamint még néhány más, ezeknél jóval kisebb terjedelmű 100 holdon felüli birtokot. Adatok is csak ezekről a tiszajobbparti részen elterülő szocializált birtokokról állnak rendelkezésünkre. A szocializált birtokokat több község határolta. Ezek Sándorfalva, Kistelek, Felsőpusztaszer, Tömörkény, Csanytelek, Mindszent és Csongrád. A Pallavicini birtokkal a legszorosabb kapcsolatban levő Sövényháza be volt ékelve a birtok testébe. Ezeken a határos községeken kívül más helységek is elég közvetlenül voltak érdekelve. Ezek Tápé ós Szeged város. Valamennyi érdekelt község és város nincstelen, agrárproletár, kisbirtokos vagy kisbérlő és uradalmi cseléd lakosának természetes törekvése 1919-ben is e birtokok felosztására irányult. A környező községeken és városokon kívül a birtokon élő cselédség jelentette a legfőbb feszítő erőt. Az I. világháború végének viszonyai régibb időkre nyúlnak vissza. A Pallavicini birtokon az allódiális földeken a majorsági gazdálkodást a XIX. század első évtizedében kezdték meg. Az uradalom hajdani kuriális jobbágyai és árendás kertészei már 1848. előtt virágzó községeket alkottak. Csányon 1759-ben 9 gazdát írtak össze, s 1830-ban már 1900 lelket számolt a község, melyben közel 1600 holdon folyt a kertészkedés. így született meg az alsópusztaszeri, dóci, hantházi, baksi, ányási, homoki, síróhegyi és bánomhegyi település. A század közepén Anyásnak 883, Homoknak 749, Hantházának 716, Síróhegynek 710, Dócznak 610 lakosa volt. A kertészbérlők egy része kiszolgált 48-as honvéd volt, s amikor 1852-ben bérletük lejárt, azzal az indoklással kérték a meghosszabbítást, hogy annak idején kivették részüket a haza védelméből. Pallavicini őrgróf azonban a szabadságharc alatt Bécsben élt és a nemzeti kormány hazaárulónak nyilvánította. A kertészeknek felmondott, és mivel télvíz idején nem akarták elhagyni sajátkezük készítette lakóhelyeiket, karhatalom segítségével szedette le a tetőt fejük felől, s katonaság igénybevételével kergette szét őket. Rendeletét jószágigazgatója hajtotta végre, akinek azután házát Algyőn éjnek idején fegyveres parasztok vették körül és őt kivégezték. Homok, Hatrongyos, Vadkert, Percsora, Anyás, Hantháza elpusztultak, a parasztok földönfutókká lettek.

6 * SzKLB 55/1920. sz. és KLB 317/1922. sz. S

KLB 317/1922. sz. 6 Féja Géza: Viharsarok. Budapest, 1957. 56—57. k, és Zsilinszky Mihályi Csongrád vármegye története. 1900. III. köt. 434—435. 1.