Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - Jenei Károly: Pénzintézetek és a hitelszervezetek a Tanácsköztársaság alatt / 313–333. o.

Pénzintézetek és hitelszervezet ä Tanácsköztársaság alatt 325 viselőknek módot kell adni arra, hogy a bankszakmát megismerjék és mindazt megtanulhassák, melyre hivatásuk betöltésénél szükségük lehet.

84 A pénzügyi népbiztos körrendelete, de minden megnyilatkozása, valamint a Pénzintézetek Direktóriumának, majd a Népgazdasági Tanács pénzügyi főosztályának működése igazolta, hogy á Tanácsköztársaság soha nem tervezte a pénzintézetek megszüntetését, az egész bankszervezet felszámolását, amint azt a proletárdiktatúra ellenségei híresztelték.

85 A Tanácsköztársaság pénzügyi politikájának vezetői jól tudták, hogy „nagybankok nélkül a szocializmus megvalósíthatatlan."

86 Ezért igyekeztek a bankszervezetet központosítani, egyszerűsíteni és minden kapitalista vonástól, valamint ä régi rendszer képviselőitől megtisztítani. * ' A Tanácsköztársaság pénzintézeti politikája nem volt eredménytelen, A bankszervezet racionalizálása közben létrehozta hitelszervezetét, mely négy nagy pénzintézetre, az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetére, a Pénzintézeti Központra, a Postatakarékpénztárra és az Országos Központi Hitelszövetkezetre épült fel. Az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézete március 22-tó'l a Tanácsköztársaság birtokában volt. A Tanácsköztársaság erőfeszítései a jegybank köztulajdonba vétele nélkül sikertelenek maradtak volna. A tanácskormány súlyos gazdasági helyzetben vette át a hatalmat. Háborús örökség volt az infláció, melyet feltartóztatni és értékálló pénzrendszert bevezetni egyelőre kilátástalannak látszott. Nyersanyaghiány miatt csekély volt a termelés. A Tanácsköztársaság tehát az adott helyzetben nem mondhatott le a pénzjegynyomdák igénybevételéről. Az infláció jelentőségére jellemző az a jelentés,, melyet az Osztrák-Magyar Bank május 31-én küldött a Pénzintézetek Direktóriumához : „ . . . a tanácsköztársaságnak úgyszólván létérdeke, fűződik ahhoz, hogy nyomdáink munkateljesítménye a lehető legszélsőbb határokig fokoztassók."

87 Az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézete már a Károlyi kormány idejében megkezdte Budapesten a 200 és 25 koronás bankjegyek nyomatását, A Tanácsköztársaság kisebb címletű, 1, 2, 5 és 10 koronás bankjegyeket is készíttetett.

88 A pénzforgalmat rendkívül zavarta a váltópénz, hiánya. Az első váltópénz a vas 20 filléres volt, június közepéig 12 vagon vasból vertek ki 20 filléreseket Csepelen. ,,Az emberek azonban eltették az aprópénzt, mert attól féltek, hogy újat nem kapnak."

89 Ugyanez történt az 5 koronással is, pedig naponta 800 000 darabot hoztak forgalomba.

90 A kisebb bankjegyek hiányán több helyi direktórium szükségpénzjegyek forgalombahozásával segített. A szombathelyi munkástanács Í0, 20, 50, 100 és 500 koronás pénztárjegyeket bocsátott ki.

91 A veszprémi városi intézőbizottság felhatal-s* OL PD ir. 845/1919. sz. ; •• ' 85 Korányi i. m. 61. L • 88 A szocialista gazdaság kérdéseiről. Budapest, 1951. Batirev .• A hitel szerepe a Szovjetunió népeazdaeágában. £0. 1. 87 OL PB ir. OMB jelentése a PD-hez 1919. május 31. 88 KGL OMB ir. 131/1919. Bécsi vezértitkár körlevele. 89 Tanácsok Országos Gyűlésének naplója 38. 1. Lengyel Gyula beszéde. »OTJo. " '• --'...•• .'. ! ' •' «•OL PN ein. 2126/1919. Sz. • "• ' "