Levéltári Közlemények, 29. (1959)

Levéltári Közlemények, 29. (1959) - Tanulmányok a Magyar Köztársaság történetéhez - B. Lőrincz Zsuzsa: A Magyar Tanácsköztársaság Levéltárügye / 217–229. o.

224 B. Lőrincz Zsuzsa ben. Kérelme indokolásául megemlíti, hogy a 33. K. N. sz. rendelet értelmében már is megkezdték ,,a vidéken levő levéltáraknak, mégpedig elsősorban az ellenséges megszállás folytán esetleg fenyegetett levéltáraknak a központba való szállítását. Ez a munkánk ma annyira haladt, hogy a felső részekre küldött megbízottunk 12 láda levéltári anyagot már felszállított, újabb 18 láda útnak indítását jelezte. Az esztergomi prímási, káptalani és a garamszentbenedeki konvent levéltárai — körülbelül 150 láda — szállítás alatt vannak, a Váci káptalan levéltárának a szállítása előkészítve és éppen e napokban kaptunk felhívást a Szent-Benedek-rendtől, hogy a pannonhalmi levéltárakat sürgősen vegyük gondjainkba és szállítsuk az Országos Levéltárba. Világos, hogy az itt felsorolt levéltári anyagot el kell helyezni, még pedig oly módon és helyen, hogy a sérüléstől, megrongálástól, elkallódástól teljesen védve legyenek." — A felterjesztésre a Közoktatásügyi Népbiztosságnak intézkedni már nincs ideje. Szólnunk kell még a levéltárak Tanácsköztársaság -alatti személyi politikájáról. Bár e cikk írója nem érzi magát hivatottnak e téma tárgyalására, mert úgy gondolta, hogy sokkal bővebb ismeretekkel kellene rendelkeznie a személyek és állapotok felől, mint aminővel bír, de azt hiszi, nem is hibázik, ha nem tekinti ezt a kérdést e cikk feladatának. Nem személyekről szólunk, hanem a levéltárügyről, és a személyek csak annyiban érdekelnek bennünket, amennyire ezt az ügyet előbbre vagy hátrább vitték. Vonatkozik ez a megfontolásunk Csánki Dezsőnek, az Országos Levéltár főigazgatójának és társainak (dr. Komáromy András, Dőry Ferenc, Horváth Sándor) eltávolítására.

18 Csánki szerepének megítéléséhez szükséges lenne egész életét ismerni. A Tanácsköztársaság utáni magatartására sok személyi sérelem nyomta rá bélyegét, — de minden esetre — ós ebben talán azok is megegyeznek velem, akik jobban ismerték — az ő tevékenysége nem segítette volna a Tanácsköztársaság alatt a levéltárügyi megbízott munkáját. Még ha levonjuk a minden fegyelmi vizsgálatnál a fennálló rendszer iránt tanúsított lojalitást, a személyes indulatok erejét, akkor is egy olyan ember marad előttünk, aki beállítottságánál fogva nem alkalmas a Közoktatásügyi Népbiztosság 33-as rendeletének végrehajtására még akkor sem, ha a levéltárügyért hajlandó és tud is áldozni. Utódja Tóth Szabó Pál — mint már korábban említettük valószínűleg betegsége miatt is — nem sokat tett az Országos Levéltárban a levéltárügyórt — ő maga hivatkozott erre a Tanácsköztársaság összeomlása után egy Csánkihoz írott levelében.

19 A fennmaradt korabeli iratok olvasójának benyomása szerint az ügyek vivője, spiritus rectora Niklai Péter volt.

20 Róla sem mondhatjuk el, hogy a proletárdiktatúra híve lett volna, mint ahogy a munkatársai sem voltak 18 1919. április 2-i (Belügyminisztérium : 14—7300/1922.) főbizalmi testületi ha' tározat: „Csánki Dezső, mint hivatalvezetésre nem alkalmas tisztviselő, Komáromy András, mert hivatali főnöki állásra méltónak nem bizonyult — azonnal nyugellátás alá vonassanak. Dőry Ferenc és Horváth Sándor le vél tárnokok az- Országos Levéltárból más munkaágba helyeztessenek át." Csánki maga kéri a nyugdíjazását, de a nyugdíjkórésnek a közalkalmazottakra vonatkozó általános rendezéséig Lukács közokt. népbiztos rendelkezési állományba helyezi. (Június 9. OL :

— 279—1919.) Később nyugdíjazzák. 19 Tóth Szabó Csánkihoz írott levelében kéri Csánkit, hogy ne kelljen neki a levéltárba feljönnie. „Elvégre én ott semmi újítást nem végeztem, méltóságod a statusquot találta." (OL —1919—391.) 20 Niklait a Közoktatási Népbiztosság bízta meg a Könyvtárügyi Bizottság Levéltári Osztályának vezetésével.'(K. N. 1919— 84057—

III. 1. szám alatt.)