Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Baraczka István–Bélay Vilmos–Iványi Emma–Nagy István–Wellmann Imre: Schriftenreihe der staatlichen Archivverwaltung. Nr. 2–7. Berlin, 1952–1956. / 215–229. o.

Irodalom 215 SCHRIFTENREIHE DER STAATLICHEN ARCHIVVERWALTUNG - Nr. 2—7. Hrsg. von der Staatlicher Archivverwaltung im Staatssekretariat für Innere Angelegenheiten Berlin, Rütten & Loening, 1952—56. Nr. 2. Archivarbeit

1 und Geschichtsforschung. 1952. 214, (2) p. Nr. 3. Forschungen aus mitteldeutschen Archiven. 1953. 432. p. 5 t. Nr. 4. Erich Neuss: Aktenkunde der Wirtschaft. Teil 1. Kapitalistische Wirtschaft, 1954. 366, (2) p. Nr. 5. Erich Neuss: Aktenkunde der Wirtschaft. Teil 2. Volkseigene Wirtschaft. 468. p. Nr. 6. Die Vorgeschichte des Kulturkampf es., 1956. 366, (2) p. Nr. 7. Archivar und Historiker. 1956. 572 p. 9. t. A Német Demokratikus Köztársaság levéltári főhatóságának kiadásában 1952 •óta megjelenő Schriftenreihe der Staatlichen Archiv ver waltung c. kiadványsorozat komoly nyeresége nemcsak a német, hanem az egész európai levéltártudománynak. A sorozat eddig megjelent 7 kötete (nem számítva a Nagy Szovjet Enciklopédia „Levéltárak" címének első kötetként megjelent fordítását) igen szemléletesen mutatja be az NDK levéltárosainak nemcsak általános, igen színvonalas levéltári tudományos munkáját, hanem azokat a komoly erőfeszítéseket is, melyeket a német levéltárosok a szocialista társadalmi rendszer által a levéltárakkal szemben támasztott követelmények kielégítésére mind szervezeti operatív, mind levéltárelméleti vonatkozásokban kifejtenek. A sorozat egészének, de ugyanakkor egyes köteteinek is mindezen sokoldalú törekvésekre világosan utaló profilja, a sorozatot, túl annak abszolút tudományos értékén is, különösen érdekessé és figyelemreméltóvá teszi. A sorozat 2. köteteként „Archivarbeit und Geschichtsforschung" címen 1952-ben megjelent kiadvány — a sorozat első önálló anyagot tartalmazó kötete —az NDK 1952 májusában Weimarban tartott első levéltáros kongresszusán elhangzott előadások és szakreferátumok szövegét tartalmazza. A kongresszus előadói, a NDK vezető levéltárosai, előadásuk tárgyát főleg az 1945 után megindult fejlődéssel legszorosabban összefüggő kérdések köréből merítették, főleg azt domborították ki, hogy mi az új a német levéltárügy területén. Az előszó büszkén emeli ki, hogy az NDK első levéltáros kongresszusán 600 résztvevő jelent meg és ezek közt nemcsak a régi értelemben vett levéltárosok ültek, hanem azokon kívül városok, községek, körzetek és üzemek levéltárosai is. Ott voltak még a levéltárakban alkalmazott technika munkásai is, restaurátorok, fényképészek, könyvkötők stb. és számos érdeklődő a rokon tudományágak képviselői közül is. Nagy jelentőségű még az a tény is, hogy ezen a kongresszuson megjelentek a nyugatnémet levéltárak küldöttei is, hogy ezzel is kifejezésre jusson a politikailag kettészakított Németország tudományos életének egysége. Az első cikkben a Levéltári Főosztály akkori vezetője, Otto Korfes a német levéltáraknak az állami ötéves terv, a német egység megvalósítása és a béke fenntartása érdekében vívott küzdelemben vállalt feladatait ismertette. Hangsúlyozta, hogy amint nincs külön nyugat- és külön keletnémet történelem, úgy a levéltárak is elválaszthatatlanul össze vannak kötve. Munkájukkal igyekeznek nagy segítséget nyújtani a népgazdaságnak és államigazgatásnak, de ugyanakkor a tudományos kutatómunkát is minden módon támogatják. Leo Stern, a hallei egyetem történelemtanára a német történetírás jelenlegi főleladatait elemzi, egyúttal éles kritikában részesítve a hagyományos polgári történetszemléletet, amely Nyugat-Németországban ma is uralkodó helyet foglal el. Elsőrendű követelményként azt tűzi-ki, hogy véglegesen szakítsanak a polgári történetírás nacionalista, a szomszéd népeket lebecsülő, a volt uralkodó osztályok szerepét dicsőítő szemléletével. Hellmut Kretzschmar egyetemi tanár, a drezdai tartományi levéltár vezetője a németországi helytörténeti kutatások kialakulásával, fejlődésével és mai feladataival foglalkozik. Abból a tényből indul ki és mindvégig ez az alapgondolat vezeti tollát, hogy a helytörténeti munka a legszorosabb kapcsolatban kell, hogy álljon a levéltárakkal. A levéltáros, aki a gondjaira bízott ügyirati, kartográfiai, okleveles vagy