Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bottló Béla: Inwentarze Dóbr Ziemskich Województwa Krakowskiego 1576–1700. Warszawa, 1956. / 265–267. o.

Irodalom 265 INWENTARZE DÓBR ZIEMSKICH WOJEWÓDZTWA KRAKOWSKIEGO 1576—1700 Wybór z ksiag relacyj grodu krakowskiego Do druku przygotowali ADAM KAMIV3KI, ANIELA KIELBICKA, STANISLAWA PANKÖV (Wyd.) Naczelna Dyrekcja Archiwów Paóstwowych Warszawa, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe, 1956. 538, (2) p. (Zródta Historyczne, Tom 1.) A Lengyel Állami Levéltárak Főigazgatósága két sorozatban jelentet meg 1953 óta levéltári forrásanyagot. A kisebb terjedelmű forrásanyagok az évnegyedes „Teki Archiwalne" (Levéltári Tékák) című sorozatban jelennek meg. Az egyes füzetek több különféle tárgyú forrásanyagot tartalmaznak és ezért az egyes füzetekben közzétett forrásanyag, levéltári terminológiával élve, „Miscellanea" jellegű. A nagyobb mennyiségű — egy, esetleg több kötetet kitevő levéltári forrásanyag közzétételére a Főigazgatóság „Zródta Archiwalne" (Levéltári Források) néven külön sorozatot indított el. E sorozat első kötetének az anyaga a krakkói Vajdasági Levéltárban őrzött krakkói grodi bíróság relációs köteteiben található és a krakkói vajdaság területén fekvő birtokokra vonatkozó 1576—1700 közötti válogatott leltárakat tartalmazza. E leüárak a feudáliskori Lengyelország falutörténetének legfontosabb és leggazdagabb alapvető forrásai közé tartoznak. — A kiadvány pedig a közölt 115 leltárral — noha a falutörténet forrásbázisát csak egy vajdaság területére vonatkozólag szélesíti ki, — mégis az addig szűkös forrásanyag ismerete alapján kialakult nézetek és szempontok módosításához jelentős mértékben járul majd hozzá. A közölt leltárakat nem nagyon használták fel és eddig kiadatlanok. A leltárak vegyesen a nagy, közép és kis magánbirtokokra vonatkoznak és csak egyes ritkább esetekben került sor királyi vagy egyházi uradalmak leltárainak közlésére, A krakkói vajdasági levéltár három tudományos dolgozóját a kötet előkészítése komoly archeográfiai problémák megoldása elé állította. Nem voltak ugyanis előre megállapítva azok az alapelvek, amelyek szerint a kiadványt sajtó alá kell rendezni, illetőleg azok a kritériumok amelyeknek az ilyen kiadványok meg kell, hogy feleljenek. A kötet hasonló jellegű kiadványok számára mintául szolgálhat. Lehetőséget ad a jövőben több olyan kérdés megvitatására és megoldására, mint pl. a leltárak kiválasztásának a szempontjai és módja, a szövegek modernizálása és megrövidítése, a szövegek helyesírásának egységesítése, valamint a szövegek adatai táblázatba foglalásának kísérlete. Szükséges mindezekkel a problémákkal való foglalkozás már a következő kötetek küszöbön álló előkészítése miatt is. Már e kötet anyagközlésénél is alkalmaztak kiválasztást. A levéltári forrásanyagban bentiévő, de közlésre nem került leltárakat a kötetben külön jegyzékbe foglalták össze. Gyakran ismétlődő szövegrészeknél szövegkihagyásokra is sor került, meghagytak azonban mintául teljes szövegeket is. Kétes esetekben azonban, hogy a vitára is lehetőséget adjanak, nem alkalmaztak szövegrövidítést. Meg szeretnék vitattatni azt a kérdést is, hogy a későbbi leltáraknál miként alkalmazzák a szövegrövidítést és milyen legyen a szöveg helyesírásának a megváltoztatása, esetleg modernizálása. E kötet anyaga ugyanis a periodizációtól függetlenül nem a lengyel történelemben periodizációs szakaszvégnek felvett 1730. évvel, hanem az 1700. évvel zárul. A későbbi, már nagy tömegben megjelenő forrásanyag közlésénél az azokban előforduló adatok egy részének — különösen a jobbágyok kötelezettségeinek — szövegrövidítése céljából táblázatokra való rávitellel szeretnének kísérletet tenni. Szeretnék, ha a vitában az anyagi kultúrának, különösen azonban a falu építkezésének történetével foglalkozók, szintén részt vennének és kifejeznék véleményüket arra nézve, hogy a leltárak szövegéből tipikus voltuk miatt mely adatok hagyhatók ki, illetőleg jellemző voltuk miatt mit kell föltétlenül közölni. Lengyelországban az egyházi és királyi birtokokról már a XV. sz. végéről, a magánbirtokokról pedig 1531-től maradtak leltárak. A XVII. sz. közepéig csak kevés