Levéltári Közlemények, 28. (1958)

Levéltári Közlemények, 28. (1958) - IRODALOM - Bottló Béla: Inwentarze Dóbr Ziemskich Województwa Krakowskiego 1576–1700. Warszawa, 1956. / 265–267. o.

266 Irodalom maradt meg, a XVIII. századtól kezdve azonban már nagyon elterjedtek a leltárak. E forrásanyagot a történetírás kis mértékben már egy évszázada használja. Mivel azonban ez idő alatt az érdeklődés előterében inkább a múlt politikai, mint társadalmi-gazdasági problémái állottak, ezért kellő mértékben nem használták fel ezt az értékes forrásanyagot. Teljes mértékben csak mosí, a nagy társadalmi és szociális átalakulás után fordult a leltárak felé a figyelem. E kötet anyaga annak a nagy falutörténet felé való fordulásnak az eredményeként gyűlt össze, melynek során a lengyel levéltárakban megkezdték a falu történetére vonatkozó forrásanyag tematikai feltárását. E munkálatok során az 1951—53. években az egyes levéltárakban őrzött Judicium terrestre-k és grod-bíróságok könyveiből mintegy 28 000 leltárat kutattak fel. A családi levéltárakban és a könyvtárak kézirattáraiban ugyanannyi leltárat őriznek, ezenkívül a külföldi gyűjteményekben is találhatók ilyen uradalmi leltárak: E forrásanyag nem az eredeti felvételekre, hanem az összeírásoknak a kötetekbe hivatalos ügyintézéssel kapcsolatban, bizonyos kancelláriai formulák közt bevezetett szövegeire támaszkodik. A leltárak tárgya általában a birtokhoz tartozó ingatlan és ingó vagyon íelsorolása és részletes leírása, valamint a birtokhoz tartozó jobbágyság különféle kategóriáinak szolgáltatásaik feltüntetésével legtöbbször névszerinti felsorolása. Ennek következtében a jobbágyság helyzetének megrajzolásához szükséges adatokon kívül bőséges anyagot talál e leltárakban a képzőművészetek különféle ágainak múltját kutató éppen úgy, mint a néprajzos, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem stb. múltja iránt érdeklődő is. A kötetben minden tétel sorszámmal kezdődik, ezt a leltár keletkezésének helye és ideje követi. A keletkezés helye általában egyezik azzal a helységgel, amelyre az összeírás vonatkozik. Az esetleg hiányzó, a belső és külső bizonyítékok segítségével azonban megállapított dátumot szögletes zárójelbe tették. Ezután következik a két részből álló regeszta. A vastagabb betűkkel nyomtatott rész egyszersmind a közölt összeírás címe. Ez a rész megnevezi azt a helységet, amelyre a leltár vonatkozik és röviden az összeírás tartalmáról is tájékoztat, azaz arról, teljes-e a leltár vagy hiányos: csak a jobbágyság kötelességeit adja-e, vagy ezen kívül kiterjed az ingatlanok (a lakóépületek, a gazdasági épületek: szérű, pajta, kamra stb., továbbá az ipari épületek: sörház, malom stb.), az élőleltár, a gabonakészletek, kertek, rétek, halastavak stb. leírására is. Ezzel szemben a „jobbágyok leltára" alatt a regesztában a jobbágyok névszerinti felsorolását vagy számuk megadását értik, összekapcsolva vagyonuk és az .általuk nyújtandó szolgáltatások feltüntetésével. A regeszta szövegének apróbb betűkkel szedett másik része a beregesztrálási formulának vagy — amennyiben a leltárat ítélettel kapcsolatban vezették be — az ítélet bevezető és rendelkező részének rövid összefoglalása. Itt említi meg a leltár írója a birtok tulajdonosát vagy birtokosát, a leltár készítését szükségessé tevő tényezőket. Amennyiben ezek közül bármelyik adat hiányzik a regesztából, az annak a jele, hogy a hiányzó adat sem a leltár szövegéből — beszámítva a kihagyott részeket is —, sem pedig a leltárhoz kapcsolódó iratokból nem volt megállapítható. További kutatásokat a forrásanyag közlői nem végeztek, egyrészt' azért, mert e kutatás időigényes munka lett volna, másrészt pedig azért, mert ezek az adatok a leltárak szövegét alapvetően nem egészítették volna ki. Ezután a forrásanyag jelzete következik a kötet azon lapszámainak megadásával, ahol a közölt leltár található, majd a megjegyzések rovatában a kötetben közölt s egyazon birtokra vonatkozó leltárak sorszámára történik utalás, ezenkívül közli a kérdéses leltár irodalomban történt felhasználásának bibliográfiáját. A XVI. századi leltárak teljes szövegükben kerültek közlésre. A XVII. századi leltárak szövegéből a hellyel való takarékoskodás céljából kihagyták az ajtók, kapuk, ablakok vasalásának leírását — ha a vasalás ép volt, a hiányos vasalást ellenben már közölték — és amennyiben nem jellemző —, az aláírásokat. Néha egész bekezdéseket szövegösszevonásokkal helyettesítettek. Kivételes esetekben pedig, ha a leltárak ugyanarra a helységre vonatkoznak, a nem nagyon fontos részeket regesztákkal helyettesítették. A leltárak eredeti címeit általában elhagyták és csak az épületek leírásával kezdik a szövegközlést. Ezekből az elhagyott részekből ugyanis az érdemi adatok úgyis bekerültek a regesztákba, a többi kihagyott rész pedig a leltárak lényegét úgysem érinti. Ezek közlése tehát a kötet értékének növelése nélkül csak a terjedelmét növelte volna. A szövegkihagyásokat két vízszintes vonallal jelzi. A szövegben — a sorszámok kivételével — a betűkkel kiírt számok helyett számjegyeket alkalmaznak.